Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A csata

A kürt éles hangja egy dolgot jelentett. - Jégóriások! - sikoltott fel Sigyn. Felkapta magára a hálóinget, és kirohant. Loki rossz kedvvel öltötte magára a páncélját, de mielőtt indult volna Heimdalhoz, még más dolga volt. Ideje, hogy Thor hazatérjen. Dühös volt, ha csak egy kicsit hamarabb jelez Heimdal... Hiába alakult jól minden, bűntudata volt. - Még hogy nem kívánlak! Bár tudnád kedvesem az igazat, de ha elmondom, akkor fájdalmat okoznék. Igaz így is, de ezért majd csak rám haragszol, és nem magadra. - megvillant Agamotto szeme, és minden megfagyott. Aztán a Tesseract kék ragyogása elnyomta a zöld fényt, és Loki eltűnt a szürke ködben.

A ház körül minden csendes volt, csak ütemes hang zavarta meg. Thor fát hasogatott, és annyira belemerült a munkába, hogy nem vette észre Lokit. A férfi megállt nem messze tőle, és figyelte. Hiányzott a testvére, kár is tagadni. A haja hosszabb lett, a szakálla megnőtt, és idősebbnek tűnt, mint amennyi. Az ajtó nyílt, és egy fiúcska lépkedett elő. Lokinak megdobbant a szíve, pláne, amikor a gyerek mögött kilépett az anyja is. Sif gyönyörű volt, mint mindig, és - Loki nyelt egy nagyot, és sóhajtott - várandós. A ruha feszült a hasán, és egyértelműen látszott, hogy terhes. Felkapta a fejét, amikor meglátta Lokit, de a férfi ujját a szája elé tartotta. Modi viszont nem értette a jelet, és felsikoltott amikor meglátta. Botladozó léptekkel, tele szájjal nevetve indult meg felé. Thor ekkor vette észre, hogy látogatójuk jött. A kisfiú pár lépéssel Loki előtt megtorpant, és fenékre esett. Eltört a mécses és keserves sírása bejárta az erdőt, és a rétet. Loki odaugrott a karjába kapta, és csitította.

- Jaj, hát ekkora baj nincs. Kicsit megütötted magad. - puszit nyomott a fiú orcájára, mindkét oldalra, és az abba is hagyta a sírást. Loki ölelte a gyermeket, és csak akkor tette le a földre, amikor Thor odaért.

- Örülök hogy jöttél öcsém. Nézd, már jár a fiú. Látod?

- Látom. - morogta Loki - de azonnal rátért a tárgyra. - Haza kell jönnötök. Megtámadták Asgardot! - Sif a szája elé kapta a kezét, és felemelte Modit.
- Sif, te maradj még, a te állapotodban különben sem biztonságos. Amúgy gratulálok nektek. - Thor megragadta a Mjolnirt, megcsókolta Sifet, és intett Lokinak hogy induljanak. - Vigyázz a fiadra Sif, és magadra is. Hamarosan érted jövök. - ezzel mindketten eltűntek.

A kürt még mindig szólt, amikor Sigyn már valkűr páncéljában és kardját szorítva rohant a gyerekszobába. Frigga idegesen állt. - Nekem is ott a helyem!

- Királynőm, maradj kérlek a fiammal. Nekem Loki oldalán kell harcolnom Asgardért. És ha velem történne valami.. kérlek ne, hagy mondjam végig! - Frigga hiába próbált tiltakozni - Ha velem történne valami, gondoskodj a fiamról.

- Hol van Loki? - Sigynnek fogalma sem volt. Amikor kiszaladt a hálóterméből, rögtön öltözni ment. - Menj leányom!

- Anyám! - csattant fel egy hang az ajtóból, és Frigga felkiáltott.

- Thor! Hazajöttél fiam végre? Éppen jókor, megtámadtak minket.

- Tudom. Loki mondta, ő jött értem. - egy futó csókot lehelt anyja homlokára, és megragadta Sigyn karját. - Ő már ott van a seregünkkel. Gyere menjünk. Jégóriások támadtak ránk, több százan vannak. Loki azt mondja Fárbauti hadat üzent azzal, hogy megszegte a békeszerződést.

Asgard melletti mezőn valóban ott állt a jottuni sereg. Hatalmas, félelmetes jégóriások vizslatták vöröslő szemükkel a szemben álló védőket. Az asgardi katonák eltörpültek mellettük, talán a derekukig ha értek. Loki elöl állt, Gungirral a kezében. A Hold megvilágította sápadt arcát. Dühös volt, rettenetes harag forrt benne. Fárbauti megszegte az egyezményt, hiszen néhány harcosról volt szó az egyezségükben, nem egy egész seregről. Doren izgatottan ficánkolt alatta, de keményen megmarkolta a kantárt, és megsimogatta a ló nyakát. Érezte az állatban a feszültséget.
- Nyugodj meg szépségem. - csitította.