Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Nornkövek ereje

Tele volt az asztalok köze táncolókkal. Az asztalnál csak Odin, Frigga, Sif és Thor ült, mindenki más önfeledten ropta. Thor egymás után töltötte meg és itta ki a poharát, szakállán folyt le a vörös nedű. Lokit és Sigynt figyelte, az erős bortól kábultan, de egyre forróbb vérrel. Egy kis idő és még öt pohár bor után már csak Sigynt látta. Kerek csípőjét, aprócska kebleit, amik a táncra együtt mozogtak vele. Piros ajkát, gyöngy fogait, amik kivillantak amikor hitvesére mosolygott. - Ez a nő erősebb férfit érdemel, Loki nem való hozzá. - és borgőzös gondolatait tett követte. Majdnem fellökte az asztalt, de felállt. Frigga aggódva nézte, ahogy imbolygó léptekkel elindul a táncolók felé.
- Rosszat sejtek. - súgta férjének. - Thor nagyon furcsán viselkedik amióta hazajött. Egyfojtában Sigynről áradozik, és ha nem ismerném, azt mondanám hogy beleszeretett a lányba.
Odin a serlege fölött idősebb fiát nézte. - Botorság, hiszen oda van Sifért. - aztán arra gondolt, lehet benne valami, amit Frigga mond. Ez volt hetek óta az első alkalom hogy Thor és Sif együtt mutatkoztak.

Thor megállt Loki és Sigyn mögött, és Odinnak feltűnt, fia hogy figyeli a nőt. Gusztálta mint a portékát a piacon. Thor megindult, de megtántorodott és két lépést hátralépett. A fiatalok közé furakodott, és mondott valamit, biztos lekérte Sigynt, mert Loki átnyújtotta a nő karját.
Loki nem bánta, nagyon nem. Gonderhelt volt, és félt, nem tudott sem a táncra, sem arra figyelni, amit Sigyn mondott. Félt attól, ha kiderül, hogy Sif és közte volt valami, és hogy ennek eredménye is lett, a magzat Sif méhében. Amikor ez kiderül, akkor őt száműzik Asgardból. Leült, és az evőeszközökkel babrált. Akkor jó ötletnek tűnt megvalósítani azt, ami a kitűzött cél eléséhez szükséges, elcsábítani Sifet Thor alakjában, de most megrettent. A felelősségrevonástól össze szorult a gyomra, elképzelte ahogy ott kell majd állnia Thor és Sigyn, anyja és apja, és egész Asgard előtt, és vallania kell. Igaz hogy akkor még egyikük sem volt házas, de csellel elcsábítani a fivére jegyesét, ez súrolja az árulás fogalmát. Valaki beszélt hozzá, messziről hallotta a hangját.
- Nem érzem jól magam. Kísérj el kérlek, le kell feküdnöm. - Sif bágyadt hangja térítette magához. - Kérlek Loki, Thornak már nem merek szólni, mert azt mondja szándékosan bosszantom. Pedig igyekszem tartani magam. - az asszony fáradt könyörgő szemei láttán Loki még rosszabbul érezte magát.
- Ez mind az én bűnöm. Csakis az enyém. - Sif a gyertyák fényében ugyanolyan szép volt, de már csak árnyéka önmagának. Loki mögé állt, hogy kihúzza a széket alóla, és ekkor megcsapta az illat, ami Sifből áradt. Nem volt kellemetlen, inkább túl erős. Mintha megremegett volna a keze, amikor a pacsuliból a nyakára löttyintett. Thor és Sigyn táncoltak, az asszony nevetett és Thor forgatta, kipirult arccal. Néha magához húzta, így táncoltak tovább. Lokiban kezdett valami rossz érzés elhatalmasodni. Nem tudta honnan jött, még sosem érzett ilyet, de ahogy látta a feleségét és a bátyját egymáshoz simulva táncolbi, legszívesebben odament volna, és visszakéri a nőt. Mindenki más így táncolt, de ő csak kettejüket látta.
- Menjünk kérlek! - Sif feltápászkodott, de elsápadt és lerogyott. Loki felsegítette, és Frigga aggódó pillantásától kisérve kitámogatta a folyosóra. Sif erőtlen lábai alig bírták el a súlyát. Loki felkapta, a karjába véve vitte tovább. Két erőtlen kéz fonta át a nyakát, érezte az asszony leheletét a nyakán, és megbozongott belé. Lefektette az ágyába, de Sif nem akarta elengedni. Minden erejével belé kapaszkodott. - Ne menj még. - kérlelte.
- Maradok, csak engedj el. Bejön Thor és félreérti. - megcsókolta az asszony homlokát. Olyan elveszett volt, olyan törékeny, hogy megsajnálta.
- Mesélj, merre jártatok Sigynnel, közel másfél hónapja nem láttalak benneteket.
Loki nagyot sóhajtott. - Több volt az, már majdnem kettő. - hosszú és fájdalmas két hónap. Amikor nem volt tudatánál, akkor Karnilla az elméjét kínozta. Csak azokra a pillanokra nyitotta meg tudatának kapuit, amikor sebeit látták el, hogy szenvedjen, és hogy teste is érezze a fájdalmat.