Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Urd, Verdandi és Skuld

A barlang szája keskeny vájatba szűkült, nyirkos volt és sötét. Loki zöld fénnyel töltötte meg, ami elég volt ahhoz, hogy bátran haladjanak előre. Csalódottsága lassan közönnyé változott, keze remegése csitult, de agya ugyanolyan lázasan járt, mint a barlang előtt. Mi lehet az a kérdés, amit bármelyik sorsúrnőnek tesz fel, akkor is választ kap rá? Nem jutott eszébe semmi, inkább feladta. Egy karnyújtásnyira volt a választól, de magát a kérdést sem tudta megfogalmazni.

Halvány fény derengett pár lépésnyire tőlük, és végre meglátta a járat végét. A magasból világosság tört át a homályon, a Világfa törzsén tátongó résen keresztül. A sziklák között középen pedig ott volt a gőzölgő, ragyogó kék és kristálytiszta víz, amit keresett. Egy nappal ezelőtt még boldogan gázolt volna bele, de most megrettent. Mi van, ha megtudja az igazat, és az nem fog tetszeni? És mi van, ha nem? Éljen tovább kétségek között?

- Loki? - bökte meg Thor a hátát - Ez lenne az?

Loki nagyon nyelt: Ez, testvérem.

- Hogy is hívják őket? Elfelejtettem a nevüket. - Loki megtorpant, mert már nem tűnt jó ötletnek ilyen fontos dolgot Thorra bízni. Ha újra elfelejti a Norna nevét, a szeme láttára fogják belefojtani a vízbe. - Thor, nagyon figyelj! Urd, Verdandi és Skuld. Mondogasd magadban. Urd, Verdandi és Skuld. - Loki együtt kántálta Thorral a három norna nevét, miközben lassan vetkőzni kezdett.

- Thor, csak ennyit kérdezz. Kicsoda Loki? Megértetted? Egyszerű kérdés. Kicsoda Loki? - Ki vagyok én? - tette hozzá magában. Ruháit szépen összehajtotta, mintha ezzel is húzná az időt. Thort figyelte, aki kipirult arccal mondogatta sorban a neveket, és a kérdést. Öccse elmosolyodott az igyekezete láttán, és elé lépett. Egyforma magasak voltak, megfogta Thor fejét, és homlokát összeérintette az övével. Annyi mindent szeretett volna mondani, de csak ennyit tudott. - Kicsoda Loki? Urd, Verdandi és Skuld. - Aztán elengedte Thor fejét, és a szemébe nézve hátrálni kezdett. A víz kellemesen meleg volt, és ahogy körülölelte a testét, elszállt minden félelme. Egyetlen pontra koncentrált, bátyja kék szemeire. Már csak a feje volt kint a vízből, amikor úgy érezte karok ragadják meg és lerántják a mélybe. Lába alól kicsúszott a talaj, levegőt visszatartva kapálózott, igyekezett a felszínre jutni. Aztán amilyen gyorsan jött a támadás, olyan gyorsan lett vége. Feje újra a víz fölött volt, de semmit nem látott. A barlangra az éjnél is sötétebb éjszaka szállt.

- Ki vagy? Ki mered megzavarni nyugalmunkat? - két női hangból álló kánont hallott. Az egyik hang érdes volt, és reszkető, a másik szinte gyermeki. A múlt és a jövő nornájának szavait hallotta. Aztán még egy, kellemes, anyjára emlékeztető hang csendült fel. - Ha ellenséges a szándékod, tudnod kell, hogy meg tudjuk védeni magunkat.

- Thor vagyok, Odin fia. Nem kell tartanotok tőlünk. Csak kérdezni szeretnénk. - Loki érezte a finom női kezeket a dereka körül, ami izgalommal töltötte el. Egy másik, kérges tenyér a nyaka köré fonódott, míg a harmadik a karját fogta át. - Egyikőtöktől kell megkérdeznem, hogy... - Loki kellemes érzése tovaillant, mert tisztán hallotta a tétovázást Thor hangjában. Szólni akart, de nem tudott. Nyögni próbált, de teljesen lebénult. Óráknak tűnő pillanatok után végre Thor kinyögte. - hogy kicsoda Loki?

A nyakát továbbra is szorosan tartó kéz meg sem mozdult, de a karját elengedték. Derekáról a finom ujjak, bőrét lágyan simogatva a a csípőjén pihentek meg. Ha nem itt van, a halál torkában, biztosan élvezte volna, de most inkább rettegett az érintésről. - És kinek teszed fel ezt a kérdést? Mi mesélünk a múltról, a jelenről, és megjósoljuk a jövőt. De tudnod kell, Odin fia, a sorsot nem befolyásolhatod. Bármit is hallasz, változtatni nem fogsz tudni. A múlton már nem lehet, a jelen egy illanó pillanat, és a jövő pedig előre meg van írva. Ennek ellenére is tudni akarod? Ha igen, akkor nevezd meg egyikünket, vagy nézd végig az öcséd halálát.