Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Te vagy a legjobb testvér

A zene elhalkult a kiszűrődő beszéd morajlássá csillapodott, a csillagok felrobbantak. Sif csókja édes volt a bortól és a virágillat ami körüllengte még édesebbé tette. Ezt a lányt néhány hónapja meg akarta alázni, és ami még rosszabb, megölni. Most inkább élete végéig a karjában tartaná. Hirtelen egy kép villant be, egy déróriás lánya, akinek szomorú zöld szemeiben könny gyűlt, amik aztán legördülve az arcán jéggyöngyökké fagyva hullottak alá. Elmúlt a varázs, a mézédes csók megsavanyodott, a morajlás felerősödött, és Loki visszatért a valóságba.

- Ezt nem lett volna szabad. - zihálta és lefejtette a lány karjait a nyakából - Nagy hiba volt! -

Sif kék szemeiben csalódottság és értetlenség tükröződött. - Ne mondd ezt, még hogy hiba? - ahogy az előbb annak a másik lánynak, neki is könnyek szöktek a szemébe. - Nekem sokat jelentett. -

- Mennem kell. Atyám vár. - Loki sarkon fordult, hogy magára hagyja az elképedt lányt, de Sif nem hagyta annyiban, utána futott és megragadta a karját.

- Ennyi? Most itt hagysz, azok után ami köztünk történt? - a könnyei hamar felszáradtak és már haragot tükröztek az égkék szemek. Lokinak eszébe jutott amit anyja mondott, semmi és senki ne álljon a fivére és ő közé. Thor érzéseit már sárba tiporta, ideje Sif lelkébe is belemártani azt a kést, bár tudta, hogy ezzel örök életére ellenségévé teszi.

- Ugyan már? Holnap úgysem emlékszel semmire. Elfelejted, akárcsak én. - hazudta szemrebbenés nélkül. - Még hogy nem fog semmire sem emlékezni? Amíg él nem felejti el, ezután minden korty bor Sif csókjának az ízét fogja eszébe jutni. Talán nem kellet volna elvesztenie a fejét, de kár bánkódni azon, ami már elmúlt. - elégedetten látta, hogy szavai célba találnak. - Tudom nagyon jól hogy nem én kellek neked. Csak Thort akartad féltékennyé tenni, valld csak be, tudtad hogy utánad fog jönni! Igen, mindent látott, elejétől fogva. - Sif arcára kiült a döbbenet. - Nem vette észre talán hogy Thor utána jött? Tévedek? De mindegy is már.
- Tudhattam volna, hogy csak kihasználtál, de nem szóltam, mert kíváncsi voltam meddig vagy képes elmenni. Az első pillanattól kezdve ellenszenves vagyok neked, és ami azt illeti az érzés kölcsönös. -

Sif a fejét rázta. - A csókod mást mondott, éppen ezért a sértéseidet elnézem, most még, és rosszul gondolod. Thort kedvelem, igen. Lenyűgöz az ereje, a vakmerősége, de mint mondtam, ez nem elég. Benned több van, sokkal több. - Sif újra közeledni próbált, de Loki ezúttal határozottan ellenállt.

- Menj, keresd meg inkább a bátyámat, és legyél vele kedves. Mondd azt, hogy részeg voltál, elhiszi neked, mert fontos vagy neki, sőt oda van érted, én pedig nem állok, nem állhatok közétek. Mint már mondtam, ezt az egészet pedig felejtsd el, hidd el én már elfelejtettem. - milyen kitartó ez a lány bosszankodott magában - Nem volt túl emlékezetes, talán nem ártana gyakorolnod. -

Sif haragja kirobbant, és lekevert egy pofont Lokinak pont abban a pillanatban, amikor Frigga kilépett a teraszra. A lány tudta, hogy ezzel túlment egy határon, kezét a szája elé kapta, aztán királynője előtt meghajolva elrohant, bele az udvar sötétjébe. Frigga nem törődött vele, fiához lépett, aki vörös arccal nézett a lány után. - Mi történ? - kérdezte és kezét a vörös foltra téve Loki szemébe nézett.

- Tisztáztam az érzéseimet, anyám, ahogy kérted. Senki nem álljon közénk, ezt mondtad. - mondta anyjának, miközben próbált olyan szomorú arcot vágni, amilyet csak tudott. Még egy könnycseppet is sikerült kipréselnie. - Ennek úgy sem lett volna jövője, tudom én, de mégis fáj. És most ha megbocsájtasz, egyedül szeretnék lenni. - Frigga nem tartóztatta, nem szólt semmit. Szomorúan nézett kisebbik fia után. - Kérlek ments ki atyámnál. -