Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Thor fia

Loki elfordult, nem akarta hogy meglássák a fájdalmát. Elköszönt már gondolatban a fiától, és Siftől, mert ettől a pillanattól már egyik sem tartozott hozzá, ők most már Thor asszonya és fia. A szélbe tartotta az arcát, és lehunyta a szemét. Érezte, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán, és arra gondolt, Heimdal most biztosan örülne ha látná.

- Loki, gyere. - kiáltott Thor, és széles mozdulatokkal őt hívta. - Gyere gyorsan. - Loki belépett a kis szobába. Sif már a karjában tartotta a kisfiút, aki Loki jöttére felnevetett, és két kézzel kapkodott utána. - Fiam van! Fiam van, és nézd hogy örül neked. Ő a nagybátyád Modi, ő az öcsém. - Thor arca ellágyult - Az öcsém. Vedd már a karodba, nem látod mennyire hozzád akar menni?

Sif és Loki összenéztek, és Loki a karjába vette a gyereket, aki hozzábújt, és gügyögni kezdett. - Hamarosan te is apa leszel, legalább gyakorolhatsz rajta. - Sif felkapta a fejét, és kérdőn nézett Lokira, aztán elvette és magához szorította Modit. A fiú azonnal sírni kezdett, és csak akkor nyugodott meg, amikor anyja kissé türelmetlenül újra Loki kezébe nyomta. - Igen Sif, képzeld Sigyn terhes. Loki, nem is mondod?

- Ez most nem fontos bátyám.  - Sifre nézett, alig láthatóan megingatta a fejét. - Thor mondani akar neked valamit Sif, én meg addig elviszem sétálni az unokaöcsémet, amíg beszélgettek.

Órákig rótta a környező erdőt, ami ugyanolyan volt, mint ahol Angrboda élt Midgardon, a karjában tartva a gyermeket messzire sétált. Néztek patakot, hallgatták a csobogását, Loki lepkét fogott Modinak, aki örömében össze is nyomta szerencsétlen állatot. Leült a puha fűbe, letette maga mellé a fiút, és nézte hogyan emelgeti a fejecskéjét mialatt minduntalan fintorog és nagyokat prüszköl, mert a fűszálak megcsiklandozták az orrát. Loki felemelte, magasba reptette, Modi megfeszítette a gerincét és karjait széttartotta. Tiszta szemeiben visszatükröződött a kék ég és Loki úgy érezte, nem bír lemondani róla. Eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha most elé állna Thornak és bevallana mindent. A fiú, mintha megérezte volna a gondolatait rá nézett, és két kis puha tenyerébe fogta az arcát, aztán nyálas kis ajkaival megharapta az orrát. Loki nevetett, és újra a magasba emelte a Modit. Aztán a fűben játékosan birkózni kezdtek. - Na nézzenek oda, már most olyan erős vagy, mint az apukád, félkézzel legyőztél. Segítség! Megadom magam. - Nem vette észre, hogy Thor messziről figyeli őket. Sif ekkor már aludt, boldogan, fáradtan.

- Jaj, jaj, de fáj! Kegyelmezz! - A fiúcska nevetése elhalkult, elcsendesedett aztán sírni kezdett. - Ne sírj, dehogy fáj, Odin szakállára, csak játszottunk. Látod? Semmi bajom. - magához szorította a rémült gyermeket, aki hüppögve lassan megnyugodott. Könnyáztatta arcát Loki megtörölte az inge ujjával. - De kis buta vagy, nem kell mindent komolyan venni. Loki bácsi már csak ilyen, én már csak ilyen vagyok...mindenkit megviccelek. De téged sosem foglak ... rád vigyázok amíg csak élek. - Thor lassan hátrált, aztán mikor messzebb ért, zajt csapott, és felkiáltva őket kereste. Loki felült, és Modit hanyatt fektette a fűben, és a kezébe nyomott egy szál sárga virágot. - Itt vagyunk. - felállt, és nem törődve Modi sírásával elindult bátyja felé.

- Csalódtam benned! Ott volt a lehetőség, Loki eljött hozzád, mindent megbeszélhettetek volna, de elmulasztottad.
- Érts meg kedvesem! Nem félek semmitől, a Kilenc birodalom minden gonosz teremtménye tart tőlem, és akár minddel szembeszállok, de nem tudok a fiam szemébe nézni. - fojtott suttogásukat magába zárta a sötétség. Frigga visszanyerte az erejét, bágyadtsága tovatűnt, de annál nagyobb volt mérge Odin felé. - Nem tudsz valami varázsszert ami engem bátrabbá tesz, vagy ami Loki emlékeit kiűzi?

- Nem! - emelte fel a hangját az asszony. - Eszem ágában sincs elfeledtetni Lokival ki ő és honnan származik. Te meg életed végéig szenvedj tőle, hogy amikor kellett, akkor nem volt merszed bevallani neki az igazságot. Pedig várta, ahogy én is. Elmondod, hogy mindent Asgardért tettél, és a két nép békéjét tartottad szem előtt. Végig az volt a terved hogy belőle jó uralkodót faragj, és hogy segítsd Jottunheim trónjára juttatni. El sem tudom képzelni mi jár most a fejében. És tudod mit, nem is akarom, de ha visszatér, beszélek vele, és kapsz még egy lehetőséget. Egy utolsót!