Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Köszönöm testvér

Ököllel megverte az ajtót, hogy jelezze Thornak, hogy jön. Belépett, és fivérét az ablaknál ülve találta. - Atyám úgy bánik velem, mintha még mindig gyerek lennék. Megbüntet?! Sosem büntetett meg. - duzzogott.

- Ez volt a baj. - Loki mellé ült, hátukat egymásnak támasztották, mint régen, és együtt nézték a távoli erdőket. - Lassan indulnunk kell. Mindent előkészítettem. Anyánk elmondta, hogy mit hozzunk el a Nornáktól. De... - nagy levegőt vett - lenne egy kérésem. - átnyújtotta a Mjolnirt Thornak - Amikor a Sors forrásához érünk, akkor nekem kérdésem volna a Nornákhoz. Figyelsz rám? - Thor bosszúsan morgott valamit, nem is figyelve Lokira. Még a pörölye sem tudta felvidítani. - Szeretném, ha feltennél nekik kérdést a múltammal kapcsolatban.

- Miért nem kérdezed meg te őket?

Loki felsóhajtott. - Én nem fogok tudni kérdezni. Mert én, nem én leszek. Az a Norna leszek, akinek te a kérdést felteszed. Érted? Ezért fontos, hogy figyelj. A legidősebbet szólítsd meg, és kérdezd meg, hogy mi a titok a múltamban.

Thor szórakozottan a Mjolnirt forgatta. - Igen, emlékszem. Anyám mesélt róluk. Három nővér, akik a sors fonalát szövik. A legfiatalabbra vagyok kíváncsi, tényleg olyan szép-e, ahogy a mesében volt. - Loki megfordult, és hátba verte fivérét.

- Azt csináld, amit mondtam. Nincs több esélyem, érted? Egy kérdés, és ennyi, ha túlélem egyáltalán. Igazából fogalmam sincs, hogy mi fog történni. De te ott leszel velem, és kirángatsz ha baj van. Ugye számíthatok rád, Thor? - összenéztek, és Thor bólogatott.

- Persze, rám mindig számíthatsz. Megvédem a kisöcsémet, amíg élek senki nem bánthat. Gyere hagy öleljelek meg. - de Loki elhúzódott tőle. Lemászott az ablakból, és elindult az ajtó felé.

- Induljunk. Élelem, innivaló van, ruhát és takarót hozzál magadnak. Nem tudom, mennyi ideig leszünk távol. Jó lesz mindenre felkészülni. Ha sikerül észrevétlennek maradnunk, akkor talán két nap, és megjárjuk. Lefelé könnyebb lesz, csak ereszkednünk kell.

- Fölfelé, meg repülünk. Ha már nálam van a pörölyöm. - Thor meglengette, és Loki csak annyit látott, hogy nekirepül a falnak, és nagyot nyekkenve ér földet. - Lehet előtte gyakorolnom kellene.

Loki a fejét csóválta, és intett Thornak, hogy jöjjön. Két csomag áll készen a kapuban, az egyik jóval nagyobb volt a másiknál. Ezt Thor kapta a hátára, a kisebbet Loki. A lovaikat a Világfa mellett hagyták, úgy sem vették volna hasznukat az úton. Lenéztek az ágak között, és nem látták  az alját. Az út tényleg hosszú volt, és alig ereszkedtek pár ágat, Thor elkezdett nyafogni, hogy éhes. Loki elengedte a füle mellett a siránkozást. - Lökd le, mert ezt nem lehet elviselni!

- Thor, nem reggeliztél?

- De! De csak egyszer. És hol volt az már. Hallod milyen hangosan korog a gyomrom? - és valóban, mintha közelgő égzengés hallatszott volna. - Miért nem a Bifröstel utazunk? Nem vagyunk mi mókusok, hogy fára másszunk. - nyavalygott tovább.

- Mert titokban kell tartanunk az utazást. Asgard kincse nem csak az arany, hanem a tudás is. Emlékszel, hogy véletlenül felgyújtottam a könyvtárat? Atyánk előrelátó volt, és az ott lévő tekercsekből és könyvekből készíttetett másolatot. Ezek közül kell néhányat elhoznunk. Had higgyék azt, hogy minden tudásunk oda. - Loki rendíthetetlenül ment tovább. Ágról ágra ugrott, a fáradtság minden jele nélkül. - Milyen jó, hogy nem hagytam abba az edzéseket. - gondolta - Thor nem állunk meg. Igyekezz, mert ránk sötétedik.

Órák óta másztak, Loki ingéből csavarni lehetett az izzadságot, a szomjúság kínozta, ezért engedélyezett egy kis pihenőt. Thor egy ideje már nem beszélt, csak szuszogott és nyögött. Csak az éhségre tudott gondolni, és sajgó izmaira, amik pihenésért könyörögtek. De nem akarta mutatni öccse előtt hogy mennyire fáradt.