Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az építő

Nem! Ismét az elutasítás, és Sigyn nem értette, miért? Teljesen összezavarodott. Loki érintése, a csókjai arról árulkodtak, hogy kívánja, de aztán a szavaival meg elutasítja.
Az ösztöne azt súgta, hogy van valami a háttérben, valamint eltitkol a férfi.
Loki dühös volt, az arca elárulta, de ahogy rá nézett a szemében féltést és szerelmet látott.

- Mit titkolsz előlem? Te is akartad, nem ellenkeztél, most is látom a szemedben...
- Nem! - csattant fel a férfi hangja. - Félreértettél. Csak veled akartam lenni, de nem így. Most menj, fel kell öltöznöm.
Sigyn kiakadt: Most komolyan, ilyen ostoba indokkal küldesz el? Fel kell öltöznöd? Szerinted ki fürdetett, ki fésült, ki öltöztetett, amíg nem voltál magadnál? Ne dühíts fel!
- Jól van! Akkor menj ki azért, mert kérlek. - a hangja sokkal lágyabb lett - Kérlek.
Sigyn megcsókolta a homlokát.
- Így mindjárt más. Ha kellek, hívass. Amúgy mit mondtál atyádnak reggel?

Az hogy Odin kirohant tőle, fájdalmas emlék volt. Csak két szó kellett volna, hogy, az vagyok, és gyógyultan ugrik a nyakába. De nem. Odin nem változik. - Igazából semmi fontosat.
- Megbántottad? Azért kérdezem, mert sírva futott el. - Lokinak elállt a lélegzete. Odin sírt?
- Beszélni akarok vele. Beszélnem kell vele!
- Idehívassam? - de Loki tiltakozott. Ő fog menni, és addig nem nyugszik amíg meg nem tudja, mit gondol róla. Felöltözött egyedül, minden erejét összeszedte, és elindult. Lassan, de határozottan.

Észrevétlen benyitott a trónterembe, ahol Odin Thornak magyarázott valamit, de Thor folyamatosan ellenkezett.
- Szó sem lehet róla atyám! Még gyenge! Honnan tudod hogy túléli-e egyáltalán?
Jöttére felkapták a fejüket és elhallgattak. Olyan érzése volt, hogy róla beszéltek.
- Zavarok? Atyám beszélhetnék veled? - kérdezte alázatosan. Thor Odinra nézett, és határozott nemet intett a fejével, aztán magukra hagyta őket, de Loki mellé érve megveregette a vállát.

- Mit szeretnél fiam?
Loki leült, és kifújta magát. Olyan kimerült lett ettől a kis sétától, mintha napok óta megállás nélkül lovagolt volna.
- Nem válaszoltál a kérdésemre atyám. Büszke vagy rám? - előrehajolt, és figyelte Odin arcát. - Nem megyek el innen addig, amíg nem felelsz.

Mindenek Atyja még csak nem is pislogott. - Mindig is az voltam fiam.

- De miért nem mondtad? Miért éreztetted azt, hogy én kevesebb vagyok? Mi okból nem kezeltél minket egyenlően? Thorral kivételeztél, engem szigorúan fogtál? És nem értem az okát.

Odin megfogta Loki kezét, és mélyen felsóhajtott.
- Tudod, amikor elhoztalak Jottunheimből egy nagy álom kezdett körvonalazódni bennem, egy terv, amiben te voltál a főszereplő. Mindent egy lapra tettem fel, terád. Azt akartam, hogy olyanná válj, mint én. Aztán ahogy nőttetek egymás mellett, be kellett látnom, hogy neked a véredben van az uralkodás.

- És Thor? A te fiad... - vágott közbe Loki, de Odin megpaskolta a kezét.

- Az én fiam, igen, de a te őseid már hosszú ideje uralkodtak, amikor Asgard megszületett. Atyád, és az ő atyja birodalmat építettek, amikor az én dinasztiám még nem is létezett. A te fajod ősibb mint az enyém, mint az asgardi.

- És sikerült olyanná válnom, mint azt szeretted volna?

Odin elengedte Loki kezét, és felállt. Megragadta a Gungirt, és átnyújtotta. Loki nem értette, és nem merte elvenni.
- Ha akarod, most átadom neked a hatalmat fiam. Rátermett vagy, bölcs, és nálad jobb uralkodót nem adhatok Asgardnak. Thor élete végéig tanulhat, akkor sem fogja érteni azokat a dolgokat, amiket te tanulás nélkül is tudsz. Már nem tudok neked mit tanítani, mert túl tettél rajtam is. Ha most átadnám a trónt, mi lenne az első parancsod?