Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Búcsú

- Nem beszélek veled! Vezess az építőmesterhez! - válaszolt türelmetlenül Loki. Az igazság, amit az óriás mondott, velejéig hatolt. Igen, ő már halott, talán élnie sem szabadna, hiszen már kétszer tért vissza. A harmadik úgy látszik, végleges lesz. Az óriás nem mozdult, és farkasszemet nézett Lokival. - Állhatunk itt az idők végezetéig, de neked akkor sem mondom el, mi végre keresem őt. Nem valami férfias viselkedés ez.

Gurgulázó nevetés hallatszott. - Ezt kár volt mondanod, de vállald a következményeket. - az óriás lecsapott, de Loki elugrott az ütés elől, és tenyeréből fénylő gömböket hajigált az óriás arcára. A szakáll és haj lángra kapott, a barlangot megtöltötte az égett szőr semmihez sem hasonlítható szaga. A gurgulázó nevetés hangosabb lett, de a rémült óriás bömbölését nem harsogta túl. Hatalmas lapát kezeit az arca elé tartva, lángoló hajjal rohant ki a hóba, és eltűnt Loki szeme elől. - Most aztán jól megsértetted a nővéremet Loki, Asgardból. - jóval kisebb, Lokinál alacsonyabb férfi lépett elő, és a hasát fogta a nevetéstől. Ő már tényleg férfi volt, és a kezét nyújtotta. Kézfogása kemény volt, és erős. - De én nem haragszom. Nem kell bocsánatot kérned. Bergrese vagyok, és te engem keresel. - Lokinak esze ágában sem volt bocsánatot kérni, úgy érezte, nem ő tehet róla, hogy az építő nővérét férfinak nézte. Talán ha sűrűbben borotválkozna, talán...

- Azt mondtad, hogy megbízásod van a számomra. Mi lenne az? - a szeme okosan csillogott, és Loki ravaszságot látott benne.

- Egy falat kellene építened Asgard köré. A fizetséget te szabod meg, kérj bármit.

- Ez elég könnyelmű kijelentés volt Loki, kérhetek olyat is, amit nem tudtok megadni. - ez most nem volt fontos, csak, hogy a fal felépüljön. - Tudom is, hogy mit kérek. Folkvang úrnőjét, Freyját kérem cserébe. - Loki a nő nevének hallatán elkomorodott. Azt hitte arany vagy más kincs lesz a fizetség, hogy a hegy mélyének óriása a többi óriáshoz hasonlóan vagyonra vágyik. Gondolkodnia kellett, de gondjai mellett nagyon nehéz volt. Freyját ennek a féregnek adni, még az ötlet is visszataszító volt. Ahogy azt a gyönyörű nőt, ennek a visszataszítóan ocsmány és közönséges törpének az ágyába képzelte, ráadásul úgy, hogy nagyon jól tudta, Freyjának már el kellett viselnie négy törpe érintését, szánalmat keltett benne az asszony iránt.

- Rendben van, Bergrese, de akkor feltételt szabok ki. Három nap alatt kell, hogy elkészülj, különben fizetség nélkül kell távoznod. - a törpe vigyora nagyon nem tetszett Lokinak. Magabiztos volt, és túlontúl örült az ajánlatnak. Valahogy olyan volt, mint amikor ő elégedett a tervével. Kezet ráztak, és Loki hazaindult. Bergrese kijelentette, össze kell szednie a szerszámait, de utána megy, amint végez, és reggel hozzá is fog az építkezéshez. Loki Fólkvangba indult, hiszen az alkuról tudnia kellett Freyjának is. Tudta, hogy az asszony nem fog örülni, de a szerződés már megköttetett, ez ellen nem tehet semmit. Csak biztosítani tudja, hogy a fal nem fog elkészülni időben. Három nap nagyon kevés rá, mégis ott motoszkált a fejében, hogy valamiért Bergrese mégis elfogadta.

Fólkvang már nem volt olyan csendes és nyugodt, mint azelőtt. Angrboda három gyermeke teletöltötte zsivajjal és nevetéssel. Egész nap rohangált a két fiú, de Hela csak ült, és nézett maga elé. Ha kérdezték mi a baja, csak megvonta a vállát, és félszegen mosolygott. Halvány volt a bőre, mint az apjának, és ébenfekete a haja. A szeme viszont nem csillogott olyan élettelin, mint Lokié, inkább fakó volt, és ettől a kislány olyan szomorúnak tűnt, mint aki beteg. Viszont a virágokat szerette, és Freyjával sokat kertészkedtek. Angrboda beletörődött abba, hogy Lokit már hiába várja, hogy szerelmét már sosem kapja vissza, mégis vágyakozott utána. Beletörődött, de reménykedett.

Amikor meghallotta lova patkójának a hangját, és Loki köszöntötte Fólkvang lakóit, kiszaladt. Megtorpant, amikor meglátta a látogatót. A férfi kinézete Freyját is megrémítette. Azonnal székkel kínálták, meg étellel, itallal. - Köszönöm a kedvességet. - nyögött Loki amikor leült. Freyja el sem akarta hinni, hogy ez ugyanaz a Loki, aki legutóbb olyan kegyetlen volt vele. Ez a férfi minden mozdulatában, minden szavában alázatos volt, és mindenért bocsánatot kért. Hogy kiöntötte a bort, hogy morzsa hullott az asztalra, hogy nem jött hamarabb, minden mondatával irgalomért könyörgött. - Loki, mi a baj? - kérdezte Freyja, mikor kettesben maradtak.