Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Hazugságok istene

Újra szilárd talajt éreztek a talpuk alatt, Asgardban voltak ismét. Loki megvetette a lábát, és nézte Odint. A férfi elégedett volt, és az arca kisimult. - Milyen ostobának gondolsz engem! - nem tudta melyik fáj jobban, ez, vagy az hogy egész életében hazudtak neki.

- Minden rendben volt királyom? - kérdezte Heimdal, és szemeivel Lokit fürkészte.

- Természetesen, ugye fiam?

Lokit ostorcsapásként érte a szó, fiam. A légzése felgyorsult, de nem szólt. Meghajolt Mindenek Atyja előtt, és határozott léptekkel a palota felé indult. - Mit szólt hozzá?

- Drága barátom, őrizd még tovább a titkot, mert nem volt alkalmam rá, hogy elmondjam neki, és ahogy láttam, ő sem sejt semmit.

Heimdal Loki után nézett, akinek alakja lassan beleveszett a messzeségbe. Nem tetszett neki a meghajlás, nem tetszett Loki arcának merevsége, nem tetszett a szeme villanása. - Szerintem meg mindent tud. - gondolta magában, és már nem csak a külső ellenségek miatt féltette Asgardot, sőt. A belső veszélyesebb volt bárkinél.

Sötét volt és nyirkos a pince, Loki intett, és minden fáklya lángra lobbant. Lerogyott a padra, hátát a kőnek támasztotta, és lehunyta a szemét. Minden összeállt. Heimdal emlékképei, a Tél Szelence hívása, az álmok, amik rémképekkel gyötörték és a Jottunök királyának utána kiáltott szava. - Tehát ez az igazság, és most hogy már tudom, azt kívánom, bárcsak hagytam volna az egészet. - felállt, és megcsapolt egy hordót. Mindig vigyázott, hogy ne igyon sokat, de most nem vágyott másra, csak hogy öntudatlanra igya magát.

- Itt vagy? Itt vagy öcsém? - Loki felnevetett, és ettől a nevetéstől Thornak felállt a szőr a hátán. - Minden rendben volt odaát?
Loki nézte Thort. Ő biztosan nem tud semmiről, és jobb is így. Megölelte, úgy barátian, aztán intett, hogy öntsön mindkettejüknek.
- Ránk, Thor. Igyunk a barátságra, a testvériségre, igyunk kettőnkre, hogy mi mindig számíthatunk egymásra. - Loki Thor kupájához érintette a sajátját, aztán nyelés nélkül ledöntötte. A bor megfordult a gyomrában, de elnyomta a hányingert. Thor elismerően biccentett. - Ez igen! Nem is tudtam hogy ilyen jól tudsz inni. Na lássuk, melyikünk bírja tovább?
Hamarosan mindketten a fejüket támasztották.
- Mi lett velünk? Megváltoztál, én is megváltoztam. Hiányoznak az átbeszélgetett éjszakák.
- Nős vagyok Thor, nem rémlik? Az asszonyom mellett van a helyem. Neked is ott lenne. - bizonytalan mozdulattal a vállába akart öklözni, de elvétette. Ha Thor nem fogja meg, leesik a padról, arccal a kőre.
Kapaszkodva nézett maga elé. - Látom őket, Thor! Látom őket elevenen elégni! - a hangja elcsuklott és olyan erővel kapaszkodott a bátyjába, hogy Thor felnyögött fájdalmában.
- Kiket?
- A fiamat, a szerelmemet, felemésztuk őket a lángok, és én nem tehettem értük semmit semmit. Megbénított valami, valami ami nálam erősebb.
Thor lefejtette magáról Lokit. - Azt álmodtad hogy Sigyn meghal? Csak rossz álom Loki, felejtsd el!
Loki meredten nézett maga elé, aztán lassan kibontakozott Thor öleléséből, öntött ismét, és megitta, aztán mesélni kezdett. Mesélt a jottuni kirándulásairól, egy déróriás lányról, akire Thor már nem is emlékezett. Hogyan mentette meg és rejtette el először itt, anyja mellett, aztán Freyjánál. Arról mennyire akarta hogy itt legyen vele, és mennyire dühös és elkeseredett volt, amikor anyja a háta mögött döntött a sorsáról, hogy meg kell nősülnie.

- Mégis boldogabb vagy, mint én. Köszönheted anyánknak, hogy jó érzékkel kiválasztotta neked a legjobb feleséget. Bezzeg nekem meghagyta a választás szabadságát, és tessék. Amúgy már megszoktam Sif hiányát, úgy érzem, nem is baj, ha nem találtad meg, úgyis van valaki más... - elharapta a mondat végét, és inkább ivott, Loki pedig kezdte rosszul érezni magát. Ő a dühös és csalódott mindenkiben, mert hazudtak neki, pedig ő is ugyanezt teszi ebben a pillanatban is. És miért? Mert ebből neki haszna lesz. De vajon mi haszna volt Odinnak és Friggának abból, hogy végig titkolóztak előtte, hogy nem mondták el már a kezdetektől az igazságot. Valószínű nekik semmi, és ennek a felismerése meglágyította Loki szívét. - Szeretetből tették, hogy ne érezzem magam másnak, hogy ne féljek attól, aki vagyok. Mert talán nekik is nehezükre esik kimondani az igazat, hogy nem a mi fiunk vagy Loki.