Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Sigyn utolsó próbája

A plafonon fényjáték villódzott, azt nézte. A borospalackban maradt kevés bor tükrözte vissza a kinti fényt. Még így fekve is szédült, és nem csak a bortól. Ma megfordult vele minden. A mozaikkockákból kirakta az egész képet, aminek a közepén ott állt Jottunheim és Fárbauti. Tehát az ő fia, és nem Odiné. Ha Fárbauti meghal, övé Jottunheim, de ez csak egy kis fagyott világ, egy kis szelete az egésznek. És ő az egészre vágyott. Ha az írás nem téved, márpedig miért tévedne, hamarosan itt az együttállás. És ez azt jelenti, hogy megszerezheti az első Végtelen követ, amit még a nagyapja, vagyis Thor nagyapja dugott el. De ahhoz nem lehet csak úgy hozzájutni. A feje alá tette a kezét. Ha Odin addig nem merül álomba, akkor minden elveszett, és várgatok a következő együttállásra. Nem tudott tovább gondolkodni, mert nyílt az ajtó. Lecsukta a szemét, mintha aludna, de figyelt. A hangokra, a szagokra. Sigyn jött be, alig hallatszott a lépte. Csak a lélegzetét lehetett hallani, ami a hasa növekedésével együtt erősödött. Elszuszogott az ablakik, halkan behúzta a függönyt. Aztán sercegés hallatszott, meggyújtotta a gyertyát, majd mégegyet.
Loki felhorkantott, mintha zavarná a zaj. Sigyn mozdulatlanná dermedt. Loki elmosolyodott magában, lelki szemei előtt látta az asszonyát, ahogy beledermed abba a mozdulatba, amiben van. Gyönyörű volt, ahogy napfürdőzött a kertben, sokkal szebb mint Sif volt terhesen. Pedig mindketten az ő gyermekét várták. Eszébe jutott Angrboda, mit szólna ha megtudná hogy egy nemzetségből valók. Hogy Jottunheimben már együtt élhetnének.

A szíve belesajdult, és legszívesebben felkiáltott volna. Felvillanó képek rontottak rá, ahogy Fenrir elég, Angrboda nyugodt arca a füstben. Egyik sem szenvedett, mintha beletörődtek volna a sorsukba. És ő, hogy bénultan nézi az egészet úgy, hogy a halandók rá ügyet sem vetettek. De mi történhetett? Az egész olyan volt mint egy rossz álom, csak ebből azóta sem ébredt fel.

Puha takaró borult a testére, aztán Sigyn mást gondolt. Lassan vetkőztetni kezdte.
- Mit csinálsz? - nyögött fel rekedten. - Ne nyaggass.
- Nem akarom hogy megfázz. Tiszta víz a ruhád. Hogy vagy?
Loki morgott valamit. - Thor beszélt veled? - az asszony keze megállt egy pillanatra.
- Igen, de nem foglalkoztam vele, mert részeg volt.
Loki felült, hogy az inget le tudja venni. - Én küldtem hozzád. - közben közelről figyelte az arcát - Engem nem zavar ha...

Sigyn a földhöz csapta a ruhákat, a párnára nyomta férje fejét, és betakarta. - Erről hallani sem akarok! Még viccnek is rossz.
- Azt mondta, nem az első alkalom lenne. - teljesen kijózanodott, de igyekezett úgy beszélni, hogy elhitesse a nővel, nagyon berúgott. Sigyn teljesen levetkőztette, aztán maga is levette a ruháit. Az alakja megváltozott, a másik Lokinak igaza volt ebben is. A kislányos forma kikerekedett.

- Igazat mondott?
Sigyn meztelenül a tükör elé állt. Ezt a titkot a sírba viszi és talán majd odaát be meri vallani. Megsimogatta a hasát, és figyelte Lokit a tükörben.
- Loki, elmondok valamit, de ne gyűlölj meg érte. Thor Vanaheimben megcsókolt. Egyszer történt, és... - A férfi csak mosolygott. - Nem haragszol?
- De, rettenetesen! Majd felrobbanok! - de a mosolya másról árulkodott - Sigyn? Miért szeretsz?

A nő leült az ágy szélére, és felvette a hálóruháját. - Milyen kérdés ez?
- Egyszerű.
- Annyira azért nem. Ne akard, hogy válaszoljak, mert nem tudok. Mert sosem gondolkodtam ezen. Én már akkor szerettelek, amikor csak hallottam rólad, amikor Sif mesélt Thor ügyetlen öccséről, akit nem lehet levakarni. Figyeltelek messziről, a mozdulataid nemesek voltak, a hangod, a külsőd, mind lenyűgözött, láttalak éjről éjre kiszökni és hajnalig edzeni. A kitartásod, az akarásod és ahogy időközben változtál, engem is megváltoztatott. Mind jobban beléd szerettem úgy, hogy te ügyet sem vetettél rám. Pedig ott voltam én is, egy küzdőtéren gyakoroltunk, harcoltunk, ugye fel sem tűnt? Aztán Sif beszélt róla, hogy édesanyád feleséget keres neked, és én csak imádkoztam érte, hogy én legyek az. Igyekeztem szem elé kerülni, de pont az keltette fel királynőm figyelmét, hogy visszahúzódó voltam mindig. Sif ajánlott be, és imáim meghallgatásra találtak.