Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

A Lélekkő

Loki leroskadt, hátát a fekete sziklának döntötte, és nézte az eget, s az égen kavargó sötét felhőket. A szél belekapott a hajába, és minduntalan az arcába fújta. Felrémlett előtte az éles kétségbeesett sikoltás, amit akkor hallott, amikor erről a helyről volt látomása. - Miért nem mondtad el? Te átkozott! Ezt bezzeg eltitkoltad előlem! - a hangja messzire szállt a csendben. - Én ezt az árat nem fizetem meg! - arcát a kezébe temette.

Sigyn nem bírta tovább nézni, a peremhez sétált és óvatosan lenézett. Megrettent a mélységtől, de fura módon vonzotta is. Nem ismerte a rúnákat, nem tudta elolvasni, amit a kőbe véstek, és fogalma sem volt róla, vajon Loki miért borult ki ennyire. De azt tudta, hogy a férje nagyon vágyott arra a dologra, ami itt van elrejtve. Mindenáron meg akarta szerezni, és most mégis meghátrál. - Nem hagyom, hogy üres kézzel térj vissza innen, segíteni fogok, bármi is az ára. - Arcát a szélbe tartotta, fejéről leoldotta a csatokat, először azóta, hogy Loki hitvese lett. Ujjaival beletúrt és élvezte, hogy a szél felkapja, és lobogtatja a haját. Megállt háttal a peremnek, előhúzta a kardját a hüvelyéből. Nem tudta mi vár rá, de készen állt, hogy kiharcolja a férjének a Végtelen követ, ha a világ összes teremtményét kell megölnie, akkor is.

- Ne add fel! Gyere, közösen megoldjuk. - Loki felnézett rá és megigézte a látvány. Sigyn kibontott hajával, mögötte a végtelen Vormirral olyan volt, mint egy festmény. Az asszony elszántan állt, kardját maga mellett a földbe szúrta. - Mondd meg, mit kell tennem!

Thor szédelgő fejjel ébredt, keserű szájízzel. - Aah, borzalmasan berúgtam az éjjel. - fordulni akart, hogy kikel az ágyból, de mellette feküdt valaki. Az arcát nem látta, csak szőke göndör haját, ami beterítette meztelen hátát. - Nagyon borzalmasan berúgtam. - legurult a másik oldalon, és felöltözött. Nem a saját hálótermében volt. Felhúzta a csizmáját, és indult volna ki, amikor a lány felébredt. Felült, megdörzsölte a szemét.

- Jó reggelt hercegem. - Thor valamit morgott, mert zavarta a lány meztelensége. Fogalma sem volt róla, hogy került ide, és hogy mit csinált az éjjel. - Csak nem menni akarsz?

- Hm. De igen. Dolgom van. - kinyitotta az ajtót, de az éles fény visszatántorította. - Talán kicsit várok, mondjuk, hogy elmúljon a fejfájásom. A lányra nézett, aki megemelve a takarót, és sokat sejtetően nézett rá. - Inkább leülök ide. - nyögte, és eltökélt szándéka volt, hogy meredten néz maga elé addig, amíg el nem határozza rá magát, az indulásra. De valami nem hagyta nyugodni. - Hogy kerültem ide...és te ki vagy?

A lány felállt, a haját kisimította a melle elől, és Thor inkább elfordult, túlságosan felkavarta amit látott. A lány gyönyörű volt, de zavarában nem mert rá nézni. - Amora vagyok herceg. A palotában dolgozom, nem emlékszel rám? - Thor köhintett. Ő nem szokott azokkal foglalkozni akik dolgoznak a palotában. Rájuk sem néz, nem azért mert semmibe veszi őket, hanem, mert... - Nem érezted jól magad, ezért elhoztalak hozzám. Hát nem emlékszel? Nem emlékszel semmire? - kérdezte, és meztelenül hozzásimult. Thor felugrott, hogy már tényleg indul, de a lány elpityeredett, és elfordult.

- Most miért sírsz? Amora, kérlek ne haragudj, de tényleg semmire nem emlékszem. - megérintette a lány vállát - Mostanában szinte semmire sem emlékszem. Tudod, elhagyott a feleségem, és úgy volt hogy az öcsém meghalt, aztán van ez a lány, aki...

Amora megfordult, és vakítóan zöld szemeivel rá nézett. Nyoma sem volt könnyeknek. - Milyen lány? Pedig reménykedtem, talán én, talán majd velem... - Thor feladta. Nem értett ő a női hisztihez, nem is szerette.

- Azonnal hagyd abba! Nálam ezzel nem mész semmire. Bármi is volt köztünk, annak vége. Megértetted?! Vége! - kiáltotta és kiviharzott a szobából. A lány könnyei egy pillanat alatt felszáradtak, és vészjóslóan elmosolyodott. Felnevetett, egész teste rázkódott a nevetéstől. Az ablakhoz lépett, és a távolodó Thort figyelte - Azt mondtad, hogy vége? Oh, nem hercegem. Még csak most kezdődik! Visszaszerzem Karnilla királynőm ékköveit, és ebben te fogsz nekem segíteni.