Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Nari

Minden vendég elfoglalta a helyét, és Frigga egyre sűrűbben pillantott az ajtó felé. - Hol vannak már? - bosszankodott - Remélem nem most békültek ki? Elszámolok tízig, ha addig sem jönnek... - felharsantak a fanfárok, és mindenki felállt. A teremben csend lett, és belépett Loki. Mindenki meghajolt, ő büszkén vonult végig, egészen a főasztalig. Anyának fejet hajtott.
Frigga fürkészte az arcát, nem tudhatta, mi történt a fiatalok között, de Loki elégedettnek tűnt. Viszont Gungir helyett egy hosszú nyelű jogar volt nála. Érezte a belőle áradó baljós, sötét erőt. Kék ékkő ragyogott a végén, pulzálva hol erősen, ragyogva, hol teljesen elhalványodva. Mindenki várt, hiszen akiért mindenki idejött, a kis herceg, még váratott magára. Loki végignézett az asgardiakon, Wolstag, Hogun és Fandral a főasztal mellett kaptak helyet, ahol a király barátai és bizalmasai ültek. Mindenki az ajtót nézte, és innen onnan sustorgás hallatszott. Mindenki, kivéve Fandralt. Ő Lokit nézte. Amikor összeakadt a tekintetük, halványan elmosolyodott. Átható pillantásával, szemrebbenés nélkül figyelte Lokit. Hárfák húrjai pendültek, és erre már ő is az ajtó felé fordult. Sigyn lépett be, karján a gyermekkel. Loki elégedett volt, a Jogart letette az asztalra úgy sietett eléjük. Sigyn gyönyörű volt, haját feltűzte, ruhája fehér kelméből készült, ezüstszállal hímzett kacskaringós mintákkal díszítve. Loki megállt előttük, meghajolt, és karjába vette a fiát. Nehéz volt, csodálta is, hogy tudta Sigyn ilyen könnyedén hozni, és közben mosolyogni. A főasztalig mentek, ott Loki megfordult.
- Asgard népe. Talán vannak olyanok közöttetek olyanok, akik azt hotték, dugdossuk a gyerekemet. Voltak bizonyos körülmények, amik miatt nem volt ildomos ünnepelni. Ilyen volt királynőtök elhúzódó betegsége. Adjunk hálát, hogy anyám meggyógyult. Nézzétek a fiam! Ő - úgy emelte, hogy mindenki lássa - Nari, Loki fia, Asgard hercege Odin unokája, Borr dédunokája és Buri ükunokája. - a teremben mindenki, Friggát és Sigynt is beleértve meghajolt az ifjú herceg előtt, aki csillogó szemeivel inkább a gyertyák lángját figyelte, és az egészből mit sem értett. Loki megcsókolta a homlokát és Sigynnel az oldalán várta, hogy egyesével elvonuljanak előttük, és minden egyes vendég esküt tegyen, hűséges alatvalóként tisztelni és szeretni fogja a herceget. Amikor végre a három harcos, utolsókként hajoltal meg, Loki végre letehette Narit a bölcsőbe. - Nem érzem a karom. - panaszkodott Sigynnek, de elmúlt minden nyűgje, amikor hitvesére nézett. - Gyönyörű vagy Sig!
Halvány mosolyt kapott a bókért, érezte, hogy messze van még az, hogy kettejük között minden rendben legyen. Azért kezet csókolt, mert ez volt a szokás, és a székéhez kísérte az asszonyt.
- Ezen a fontos napon mind ünnepeljetek velünk. - lányok jöttek, könnyű ruhájuk suhogott, megtöltötötték mindenki poharát borral. - Ürítem poharam fiamra, lelje népe boldogságán örömét - megemelte a poharat és Sigynre nézett - hűséges hitvesemre, akit mindenkinél jobban szeretek, ürítem poharam szüleimre, reménykedve abban hogy atyám mihamarabb újra köztünk lesz, testvéremre, bárhol is legyen, a barátaimra, rátok, kik velem ünnepeltek és Asgard örök dicsőségére, a Kilenc birodalom közti békére. - az ünnepség kezdetét vette.
- Köszönöm anyám, minden tökéletes. Elégedett vagyok. Lásd be, ez jobban illik a fiamhoz, mint amit először mutattál. - Friggának be kellett látnia, hogy Lokinak igaza van. A vacsora végeztével a királyi pár megkezdte a táncot. Loki átölelte Sigyn derekát és mélyen a szemébe nézett. - Emlékszel erre a zenére?
Sigyn lelke megremegett. A férfi annyira igyekezett, olyan figyelmes volt. - Ez szólt akkor is, amikor először felkértél.
- Gondoltad volna akkor?
A nő lesütötte a szemét, és arca enyhén elpirult. - Nem, csak álmodtam róla. Loki, én... - ekkor Fandral lépett oda. Az etikett szerint Thornak illett volna lekérni Sigynt, de Thor nem volt itt, Loki pedig őt kérte fel erre a posztra. Fandralnak ez megtiszteltetés volt, és jól is esett. Loki pedig anyjával lejtett pár kört, akit Hogun kért le. Elkezdődött a bál. Hamarosan táncolókkal lett tele a terem. Loki a gondolataiba mélyedt, figyelte Sigynt, arra gondolt, bárcsak ha ennek vége, karjába kaphatná asszonyát, és hitvesi ágyukban kényeztetné hajnalig. Annyira elmerült a gondolatban, hogy észre sem vette, hogy anyja a tánctól kipirulva leült, és őt figyeli.
Összerezzent a hangjára. - Mi baj fiam?
- Szeretem Sigynt. - válaszolt gondolkodás nélkül. Frigga felnevetett, és megérintette a kezét.
- Hát ez is baj? Ez csodálatos!
- De mi értelme... - motyogta Loki maga elé, felállt és kiment az erkélyre. Frigga indult utána, de Wolstag, a bortól felbátorodva felkérte táncolni.
Kint már sötét volt, csillagok pettyezték tele az eget, Loki látta magát, ahogy Nari kis puha kezét fogva sétál majd ezek alatt a mindent látó fénylő pontok alatt, amiket Tűzország szikráiból Odin hozott létre. - Ideje atyám, hogy felébredj, és ideje, hogy fivérem is visszatérjen. Lesz még alkalmam uralkodni.
- Láttam hogy kijöttél. Nem zavarok?
- Mit akarsz Fandral? Azt hiszem ezt már ezerszer megbeszéltük.
- Igen, tudom, de ha mégis...
Loki felcsattant - Ebből elég volt! Ezt be kell fejezned Fandral. Várj meg itt. - beviharzott a terembe, és feltett szándéka volt hogy a Jogarral elintézi az ügyet. A Jogar nem volt az asztalon, hanem anyja kezében volt. - Anyám... Kérlek tedd azt le! - Frigga simogatta, kíváncsian forgatta a kezében, és valamit motyogott, amit Loki nem értett. - Anya! Azt mondtam tedd le!
Frigga ránézett, és a szeme fekete volt, ijesztő. Loki próbált nyugodt maradni, felemelte a kezét, és lassan elindult. Nagy veszélyben voltak, tudta jól, de csak Sigynt és Valit féltette. - Kérlek anya. - ekkor a gyermek felsírt a böldcsőben, és a királynő megrázkódott. Szeme kékje visszatért, letette a Jogart, és gügyögve vette magához a síró gyermeket. Nem is emlékezett rá, mi történt. - Jól vagy, anya?
- Remekül fiam, de ideje lefektetni a kis herceget - megcsókolta a sírástól reszketű kis puha száját. - Korai még neked, hogy ilyen későn fennmaradj. Majd ha nagy leszel, majd akkor. - intett a szoptatódajkának. - Jó éjt apa. - megcsókolta Loki arcát. - Jó éjt fiam, királyom. - meghajolt.