Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Az út felénél

Sigynnek mindene fájt, de ez a fájdalom túlmutatott a testi kínokon. Nem mert ránézni, inkább letakarta a fejet. Kezébe vette Loki sisakját, megsimogatta, magához ölelte és ringatni kezdte. Aztán gondolt egyet, felállt hogy a tükörben megnézte magát.
- Holnap találkozunk szerelmem. Holnap újra együtt leszünk. - aztán maga sem tudta miért, felvette a sisakot. A fénylő sisak rásimult a fejére, és érezte a súlyát. Egyre kényelmetlenebbé és nehezebbé vált. Arra gondolt, hogy volt képes Loki ezt viselni? Levette, és letette.
- Jól állt, kár volt levenned. - Sigyn a szája elé kapta a kezét, elsápadt, felnyögött, és ájultan rogyott össze.

Thor a gyászba borult, kihalt utcákat rótta, céltalanul, és ő lepődött meg a legjobban, amikor a Himinbjörg palotához ért. A posztoló őr megrettent, amikor belépett. Meghajolt Thor előtt, de azonnal visszafordult, hogy a világmindenséget kémlelje. Thor csípőre tette a kezét. - Kapuőr! Válaszolj nekem! - a szavakat nehezen formálta meg, az agya a töménytelen mennyiségű bortól kongott, és csak egy dolog zakatolt benne. - Ha valakinek lecsapják a fejét, akkor az vérezni szokott, ugye?
- Igen, fenség.
- Akkor azt mond meg nekem, hogy lehet az, hogy itt nincs egy csepp vér sem?
- Nem tudom Uram.
- Én sem. - morogta Thor.

Sigyn azt álmodta, hogy csónakázik. A víz lágyan ringatja, és a szellő minduntalan az arcába fújta a haját. Hiába igazítja a füle mögé, minduntalan visszacsúszik, csiklandozva az orcáját. Egyedül ül a csónakban, ami annak ellenére hogy senki nem hajtja siklik a vízen. Aztán a nevén szólítják, ismerős hang, rekedtes férfihang, aminek a hallatán mindig boldogság önti el.

- Sigyn, kedvesem. Ébredj fel.

- De jó, hogy itt vagy Loki. Szörnyű rémálmom volt. Azt álmodtam hogy meghaltál, hogy Heimdal levágta a fejed, és én azt hittem, belehalok. - simogatást érzett az arcán - Ugye te simogatsz és nem a szél?

- Nyisd ki a szemed, és meglátod. - könnyű csókot érzett az ajkán, és Sigyn kinyitotta végre a szemét. - Itt vagyok. - A szobában még égtek a gyertyák, de sokuk már csak pislákolt. A nő körbenézett, és lassan magához tért. A tetem még mindig letakarva feküdt a ravatalon, de őt erős kezek ölelték. Először azt hitte, képzelődik, hiszen néhány lépésre előtte ott feküdt lefejezett férje holteste, akinek a halotti máglyáján holnap ő is el fog égni.

Mielőtt sikoltott volna ajkai le lettek tapasztva, Loki forró, szenvedélyes csókjával. Sigyn azt hitte megőrült. Hogy lehetséges ez? Hiszen halott, mégis ő az, megismerte az illatát, megismerte keze sürgető érintését a bőrén, a nyakán, hátán, szájának ízét. Ő volt az, aki most megemeli, és könnyedén viszi a hitvesi ágyukba. - Feküdj csak nyugodtan. - óvón betakarta - Ne haragudj, hogy ennyire megijesztettelek. Szólnom kellett volna a tervemről, de attól féltem megpróbálsz majd lebeszélni róla. Egy vallomással tartozom, és meg kell hogy gyónjak neked.

Sigyn olyan boldog volt, hogy nem bírt fekve maradni. Loki a gyertya sárga lángjába nézett. - El akartam menni innen, megszökni, és tegnap éjjel azért nem jöttem haza sokáig, mert gondolkodnom kellett. - Sigyn a fejét Loki vállára hajtotta, úgy hallgatta. - Ha te nem lennél, és nem arra készülnél amire, már rég Folkvangban lennék, azzal a nővel, akit szeretek, és aki ... kivárt, vett egy nagy levegőt, úgy folytatta - aki a gyermekemet várja.

Sigyn kiegyenesedett, és úgy nézett Lokira, mintha valami rettenetes dolgot látna. - Hogy micsoda? A gyermekedet?

- Igen. El akartunk szökni együtt, új életet akartunk kezdeni Midgardon, amikor atyám leleplezte, és elfogták. Mint Asgard ellenségét kivégezték, de megmentettem. - Loki felállt, és bűnbánó arccal felesége elé állt. - Megmentettem, mert szeretem. Valamiért szükségem van rá, ha a közelében vagyok úgy érzem, van helyem a világban. Úgy érzem, hogy szeretnek.