Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Odin, mindenek atyja

Frigga ott állt fiai szobájában, és Loki hátát nézte, aki észre sem vette, hogy anyja belépett hozzá. Asztalára borult, fejét bal kézfején pihentetve, másik kezében tőrével az asztal lapjába vésett valamit. Majd hirtelen a tőrt olyan erővel vágta bele a fába, hogy a pengéje harmada elmerült benne. Frigga összerezzent, és kiejtette kezéből a Rúnák titkát rejtő könyvet. Loki felpattant, majd hol anyjára, a földön heverő, szétnyílt könyvre nézett, hol az asztal lapjába állított tőrére. Frigga elámult, hogy mekkora erő lakozik ebben a gyenge testben.

Loki elé ugrott és a könyvért nyúlt, majd illendőn átnyújtotta anyjának. Álltak egymással szemben de nem szólt egyikük sem. Végtelennek tűnő idő után Frigga kikerülte a fiát, és még egy széket húzott az asztal mellé.

- Gyere, és ha gondolod kezdhetjük. - a tőrre nézett - Ezt húzd innen ki, mert nem tudom letenni a könyvet. - Loki szó nélkül engedelmeskedett, bár nehezen húzta ki a pengét a fából, sokkal nehezebben, mint ahogy belevágta. A tőrt aztán szempillantás alatt rejtette el valahová olyan mozdulattal, hogy anyja sem tudta követni. Frigga szeme megvillant. Ezt a fiút féltette Thortól és harcostársaitól? Felesleges volt. Szétnyitotta a könyvet, aminek első lapján ez ált.

A rúnákról.

A rúnákat nem csupán jövendölésre, gyógyításra, védelemként sőt tanítómesterként lehet alkalmazni, hanem mint őseink óta tudjuk, ráhangolódás útján velünk született képességünket használva, érzékelhetjük a Világmindenség ezen rezonanciáit. Hiszen a körülöttünk lévő teremtett világban mindennek lelke van, ami nem más, mint a tanulásra és a világgal való elmélyülésre használható energia.

A következő oldalakon rajzolt rúnajeleket lehetett látni, de Frigga azt is olvasta, hogy a rúnák szent írásrendszerét, amely összesen 24 betűből áll, nem csupán könyvek lapjaira, hanem fába, kőbe és fémbe vésték. Lokit onnantól érdekelte igazán a lecke, amikor apja, Odin nevét hallotta. A könyvben ez állt: A rúnákat Mindenek atyjának, királyunknak köszönhetjük, akit Hangadrott néven is ismerünk, midőn dárdájával feltűzte magát az Yggdrasilra, hogy tudáshoz jusson és megkapja a rúnák bölcsességét, amit később megosztott velünk.

Loki tátott szájjal hallgatta a történetet, és büszkén dőlt hátra székén. Rettegett apjától, félt még a közelében lenni is, de most hallva ezt a történetet, már inkább tiszteletet érzett iránta. Milyen dicső, milyen hatalmas, és az én apám. - Gondolta Loki, és elhatározta, hogy ettől a naptól kezdve mindent megtesz, és harcolni fog azért, hogy apja elismerje és egyenlő bánásmódban részesítse, mint Thort. Szorgalmasan tanulja a rúnákat, hogy tudásával meglepje Odint, még keményebben fog edzeni, és minden könyvet elolvas, ami csak megtalálható Asgardban, hogy kiváló mágus legyen belőle. A három tudás együtt már elég lesz arra, hogy apja olyan büszke legyen rá, mint amilyenre Loki mindig is vágyott. De ha mégsem, még mindig van valami, amivel büszkévé teheti apját. Nem felejtette el, hogy abban a bőrkötéses könyvben mit írtak a Végtelen ékkövekről. Ha azt meg tudná szerezni, az lenne csak az igazi. Ha mindegyik Kő nála van, akkor még a hatalmas Odin is elismerné.

Egész nap tanultak. Frigga szívesen felállt volna, hogy kinyújtóztassa elgémberedett lábait, de Loki nem hagyta. Ha engedte is anyját hogy felálljon és sétáljon a szobában, az olvasást akkor sem hagyhatta abba. Loki három napon keresztül szüntelenül tanult, és amikor Frigga már nyugovóra tért, és Thor is a fal felé fordulva hortyogott, Loki leosont az ebédlőbe, gyertyát gyújtott és annak halvány fénye mellett gyakorolt tovább.

Negyedik nap reggelén Frigga a csonkig leégett gyertyák mellett talált rá Lokira, aki a kimerültségtől a könyvre bukva aludt. Amikor anyja kezét a vállára tette és gyengéden megrázta, Loki felnézett, és elmosolyodott. - Mindent megtanultam. - suttogta.  

Önbizalma azonban hamar tovatűnt, amikor anyja egy új, sokkal vastagabb könyvet tett le elé. - Még koránt sem tudsz mindent, fiam. Atyádnak kilenc napba telt és majdnem belehalt, míg minden tudást megszerzett arról, amit te még csak három napja tanulsz. - Loki szemei alatti sötét árkok arról árulkodtak, hogy a fiú minden energiáját felemésztette a tanulás. - Menj inkább aludni fiam, holnap folytatjuk.

Loki szomorúan felállt és anyja arcára hűvös csókot lehelt. Frigga aggódva nézett utána. Nem sejthette hogy mi jár Loki fejében, hogy milyen szörnyű terv fogalmazódott meg benne, de anyai ösztöne azt súgta, hogy Loki miatt sok szomorúság fogja még érni. Ezt már akkor tudta, amikor először a karjában tartotta, amikor a szemébe nézett, de elnyomta ezt az érzést. Hitte, hogy szeretettel és odafigyeléssel sikerülhet ennek a kis jégcsapnak a szívét annyira felmelegíteni, hogy leküzdje veleszületett ösztöneit. Ha tudta volna, ha csak egy kis részét is sejtette volna annak, ami a következő napokban történik, nem hagyja magára fiát.

- Mindent meg kell tennem, hogy megszerezzem a tudást. - Loki rettenetesen kimerült volt, de elszánt. - Atyámnak kilenc napig tartott a szenvedés. Én bírom tízszer ennyi ideig is. - A gárdisták fegyverei közül elemelt egy lándzsát. Senki nem kérdezte hová viszi, hiszen senki nem látta hogy ott van. Loki ha akarta láthatatlanná tudott válni, persze nem szó szerint, csupán annyira nesztelenül lépdelt és éberen figyelt, hogy olyan volt, mintha ott sem lenne. Lándzsával a kezében meg sem állt az Yggdrasilig. Felnézett, szemeivel a fa koronájának tetejét kereste, de az olyan magas volt, hogy felhőkön is túl ért. Innen majdnem belátható mind a kilenc birodalom. - Egyszer eljutok mindenhová. - gondolta Loki, és hogy elhatározásától semmi ne tántorítsa vissza, hat kört karcolt tőrével a Világfa törzsébe, a hat kör közepébe pedig belevéste a jelét, amit rúnákból maga talált ki. Ő volt a hetedik kő. Ezt a jelet és a körülötte lévő hatot nézte hosszú órákon keresztül. Hátát nekitámasztotta a kőrisfa törzsének, vékony ingén keresztül érezte annak érdes kérgét. Szavakat mormolt. - Odin, Mindenek atyja segíts! - Majd a lándzsát maga elé tartva minden erejét összeszedve döfött. Sikoltása messzire hallatszott, aztán csend lett.