Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Sif ajándéka

Megmenekült! A halálfélelem azonban nem akart megszűnni még akkor sem, amikor már tudta, hogy biztonságban van. Erős kezek ragadták meg és vonszolták át a Bifrösztön, és az erős kezek Thor kezei voltak. Loki úgy kapaszkodott beléjük, mintha soha többé nem akarná elengedni. Már Asgardban voltak, de füstölgő ruhájuk és vörös bőrük elárulta honnan jöttek. Végre tiszta levegőt szívhattak a tüdejükbe, de sokáig köhögtek a Muspellheimen belélegzett koromtól és füsttől. Loki még akkor is Thorba kapaszkodott, amikor a szekéren palotájuk felé vitték őket. Frigga aggódva nézte kisebbik fiát. Thor hamar rendbe jött, izzadságtól csöpögő ingét ledobta, Volstagg vastag vörös szakálla, amit mindig büszkén fésülgetett és rendezgetett, kissé megperzselődött odaát, a harcos legnagyobb bánatára. - A legnagyobb ékességem. Kedvesem - gügyögött a szakállához, minta a szerelméhez beszélt volna. - ne aggódj, hamarosan szebb leszel, mint valaha.

Thor erősen hátba verte barátját. - Ne panaszkodj már, inkább azt mondd meg, mikor megyünk Muspellheimbe legközelebb? - Volstagg szánakozva nézett rá.

- Drága barátom, úgy látom neked az eszedet is megégette a levegő, nem csak a bőrödet. - ezen aztán mindketten jót nevettek. Frigga is elmosolygott, egyedül Loki feküdt némán.

Száraz, égő szemei az eget kémlelték, fejében ezer gondolat cikázott. - A kilenc világból hármat elfelejthetek. Asgard, Jottunheim és Muspellheim. Van még hat hely, ahol a Kövek rejtőzhetnek. De mi van ezeken túl? Mi van, ha a kilenc birodalmon túl is vannak még világok, és a számuk végtelen? Talán nem is lesz olyan könnyű rálelni az Ékkövekre, mint gondoltam? - aztán más aggodalom vagy inkább félelem lett úrrá rajta - Thor vissza akar menni Muspellheimbe? Soha többé nem akarok arról a világról még hallani sem. Igazuk volt a hellyel kapcsolatban, de igazam van nekem is. Valamit titkolnak velem kapcsolatban. Heimdal tudja, anyám is tudja. - Friggára nézett, aki őt figyelte. - Bár tudnék olvasni a gondolatodban, anyám! De talán nem is kell. - közben begördült a szekér az Örömhon udvarár. Thor és Volstagg könnyedén leugrottak és már arról beszélgettek, hogy mikor mennek vissza Muspellheimbe, mert kíváncsivá tette őket az örök tűz birodalma, és látni akarnak mindent. Frigga még nem mozdult, és Lokinak sem volt kedve lemászni a szekérről. Mindene fájt, és égetett. Rettenetesen szomjas volt pedig a palotáig vezető úton annyit ivott, amennyit máskor egy nap alatt sem. Mégis száraznak és betegnek érezte magát. A tenyere felhólyagosodott és a rohamokban rátörő köhögés sem akart szűnni.

Kerülte anyja tekintetét. - Tudtad, és figyelmeztettél is, én mégsem hallgattam rád? Mondtad, hogy én rosszabbul fogom viselni, hogy bele is halhatok. - nem csak a teste fájt, hanem a lelke is - Igen, hallottam, amit atyámmal beszéltetek. Halottam mindent! Mindent! - felnyögött, mert még a beszéd is fájdalmat okozott. - Úgy érzem, hogy titkolsz előlem valamit, és nem csak te. Érzem és nem értem. A fiad vagyok! - végre anyjára nézett.

Most Frigga nézett félre. - Gyere, menjünk be, ne maradj a napon, mert az nem segít. Készítek egy kenőcsöt, ami jó égésre. - szinte lerepült a szekérről. Ruhája szárnyként lebegett alakja körül. Loki figyelte, ahogy karcsú alakja eltűnik a kapu mögött. - Egyedül maradtam. - sóhajtott, és fájdalmas arccal lemászott. A palota hűs levegője enyhítette bőre fájdalmát, és alig várta, hogy ledobhassa magáról ruháit. Thor már nem volt a hálótermükben, biztos már a barátainak hencegett és mézsörrel hűtötte magát belülről, de ezt most egyáltalán nem bánta. Megperzselődött ruháit levetette, csak alsóneműjét hagyta magán. Tükörhöz léptett, hogy megnézze mennyire hagyott nyomot rajta Muspellheim, és Heimdalnak igaza volt. Bőre vörös volt, ráncos és ahol nem fedte ruha, ott fehér hólyagokkal volt tele. Ha hozzáért éles fájdalom cikázott át a testén. Nem volt kedve felöltözni, inkább teljesen mezítelenre vetkőzött. Jobb, ha semmi nem ér sérült bőréhez. Egyre jobban vágyott Jottunheim fagyos levegője után, ahol maga sem tudta miért, de biztonságban érezte magát. És egyre jobban vágyott rá, hogy újra lássa Angrbodát, égett ajkain érezze a lány hűsítő csókját. Mielőtt túlságosan belemerülhetett volna gondolataiba, kivágódott az ajtó. A Thorból áradó mézsör illata és haragja tapintható volt. Csizmáit dühösen lerúgta, és azok messzire repültek a szoba két sarkába. Loki mozdulni sem mert, csak a szemével követte bátyja mozdulatait a tükörben. Thor szitkozódva az ágyára dobta magát, és kezét a feje alá téve a plafont kezdte bámulni. Rajta már semmi nem látszódott. Loki olyan lassan, ahogy csak tudott, az inge után nyúlt. Nem akart mezítelenül mutatkozni bátyja előtt, de bármilyen lassan is mozdult, Thor észrevette. Felült és elhúzta a száját.