Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Fárbauti

Sigyn mozdulatlanul feküdt, arca merev volt, csak belül zokogott, és hiába simogatta Loki, hiába suttogta a fülébe mennyire szereti, csak azt az egy nevet hallotta, az visszhangzott szüntelenül.
- Merre jártál az éjjel? - kérdezte, miközben Loki tovább cirógatta. - Nála jártam, őt öleltem, őt szerettem, újra és újra, sokkal jobban, mint téged. - Sigyn ezt hallotta, de helyette Loki Midgardról mesélt, háborúról, véráztatta mezőről, arról a kis faluról, ahol jártak. - Alig várom, hogy visszajöhess velem oda. El sem hinnéd mennyire megváltozott. - hangja nyugodt volt, mint mindig. Sigyn szeretett volna kiabálni, az arcába vágni, hogy nem hiszi el egy szavát sem.
- Hazug vagy, nem voltál te Midgardon! Vele voltál, Gulveiggel, legyen is ő bárki! Gyűlölöm ezt a nevet! Gyűlölöm azt is, aki viseli, habár nem is ismerem. -
Sigyn feszült volt, de nem bújt ki az ölelésből, hanem a férfi karját simogatta. - Loki, kérdeznem kell valamit. - hirtelen felült, hátát az ágytámlának támasztotta - Meg kell tudnom, mert érzem szétfeszít a kérdés. - Loki fejét az ölébe hajtotta, és megcsókolta a gömbölyded hasát. Azon tűnődött, hogyan lehet az, hogy már látszik? Hiszen csupán néhány hete foganhatott a gyermek. - Nézz rám! - de Lokit lefoglalták a terhesség jelei, újra megérintette ajkával a hasát, kerek köldökét, duzzadt melleit, ami Sigynben jól eső érzést keltett ugyan, de a feszültség elnyomta a feltörő vágyat. Ezt Loki nem vette észre, folytatta a becézést, tekintete elhomályosult, légzése szapora lett. - Boldog vagy, Sigyn?
A nő hirtelen nem válaszolt. Sosem gondolt erre, hogy boldog- e, eddig nem volt fontos. Lehunyta a szemét, hagyta hagy halkuljon el a feltörő kérdés, egészen addig, amíg csak a saját szívverésének hangját nem hallja. - Most nem érdekel semmi, csak ő. Addig szeretem, amíg még lehet. Ki tudja mit hoz a holnap. - Remény és bizonytalanság között ingadozott. Loki megcsókolta, és Sigyn orrát megcsapta az illata. Az orra sokkal erőteljesebben érezte a szagokat, mint előtte bármikor, és amit érzett nem virág illat, vagy egy másik nő illata volt, hanem a jól ismert vér és izzadtság semmivel nem összetéveszthető elegyét érezte. - Igazat mondtál. - suttogta, és izmai végre ellazultak. - Lehet csak elszólta magát, talán nem is jól értette, nem azt mondta Gulveig. Talán mást mondott. - de rájött, nincs olyan szó, ami hasonló volna.

Frigga turkálta az ételt, nem volt éhes. Odin sem nyúlt hozzá semmihez, pedig az asztal roskadozott a finomabbnál finomabb ételektől. Lopva asszonyára nézett. - Ugye tudod, hogy mától minden más lesz?
Frigga kezében megremegett a villa, arca elsápadt, felugrott az aszaltól, kezét a szájára tapasztotta és kiszaladt. Thor annyira belefeledkezett az evésbe, hogy csak az ajtó csapódására nézett fel.
- Anyám mintha szeszélyes lenne egy ideje, ugye jól látom? -
- Hol késlekedik már az öcséd? Indulnunk kell.
Thor felkapta a fejét. - És mégis hová?
- Jottunheimbe viszem, Fárbautit látogatjuk meg, megújítom vele a békeszerződést. - Thor hangos robajjal vágta az asztalhoz a kupáját. A bor messze fröccsent.
- Mit jelentsen ez? Én vagyok az elsőszülött, mégis Lokit viszed tárgyalni?!
Odin próbált nyugodt maradni. - Most mondtad a lényeget fiam, tárgyalni. Ha harcolni mennék téged vinnélek magammal.
- Igen, mert én csak ahhoz értek ugye? Loki tud szépen beszélni, tud érvelni, bármit is jelentsen a szó, mindig nyugodt. Akkor azt mond meg atyám, ha egy királynak ezekre is szüksége van, akkor engem miért csak harcolni tanítottál? Loki sokkal többet kapott. Anyámtól a trükkjeit, a bizalmát, tőled ezeket a számomra haszontalan dolgokat. És én? Kaptam én valamit is ami jó királlyá tesz?! Ugye nem! Talán inkább neki szánod Asgard trónját? Szerinted jobban ért az uralkodáshoz mint én? - Odin megszólalni sem tudott, csak miután Thor felborította az asztalt, és mint aki jól végezte a dolgát, kiviharzott. - Egyre jobban úgy látszik, hogy igen, fiam.

Frigga lerogyott az ágyára. Rosszul érezte magát, a keze remegett, ahogy a gyomra is. Nagyon régen érezte már így magát, nagyon régen. Mielőtt Thor megszületett. Elhessegette az ostoba gondolatot, és végigfeküdt az ágyon. Mi lesz holnap? Ha Fárbauti tartja magát az egyezséghez, semmi. Minden marad a régiben, az élet megy tovább a maga kitaposott ösvényén. De ha nem, akkor... Megfordult vele a világ, elöntötte a forróság, hogy aztán pár pillanattal később dideregve nyúljon takaróért.