Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Angrboda

A hajnal talpon érte a hercegeket. Kapkodva öltözködtek és bekaptak néhány falatot, amit friss és habos tejjel öblítettek le. Hirtelen fanfárok hangja töltötte meg a levegőt. Thornak kiesett a szájából az a fél kenyér, amit sietősen tömködött magába.

- Atyánk végre felébredt! - örvendezett, de aztán minden figyelmét újra az evés és ivás kötötte le. Loki hirtelen visszatért étvágya ellenére megkeseredett a falat a szájában. Thor észrevette a változást, és bár nem volt túl eszes, tudta mitől változott meg Loki. - A tegnap éjszakáról hallgatok, mint a sír. Meg sem történt, - nagyot nyelt - és ami azt illeti még jól is jöhet ez a te varázstudományod, amiről elég ha mi ketten tudunk. Nem veszélytelen a hely, ahová most indulunk, ugye tudod?

Loki megnyugodott, bár nem bízott abban amit Thor ígért, hogy ez a titok örökre rejtve fog maradni. Thorból ugyanis nagyon könnyű volt bármit kiszedni, csak tudni kellett a módját. Loki szerette a bátyját, de az erején és és a jó szívén kívül nem volt olyan tulajdonsága, amit értékelt volna benne. Vakmerő volt és meggondolatlan, bárdolatlan és lassú észjárású. Pontosan az ellentéte, és nem csak külsőleg. Ezért is gondolkodott rajta egyre többször azon, hogy hogyan lehetnek ők ketten testvérek.

Meleg öltözetet a lovak nyeregtáskájába rejtették, Thor és a többi harcos jól felfegyverezték magukat. - Loki, remélem fegyvert is hozol magaddal. - nevetett Fandral. - A fogpiszkálóidat hagyd itthon, azokkal semmire sem mész a jégóriásokkal szemben. - Sif és Thor nem nevetett a szájhős megjegyzésén, ők már megismerkedtek Loki tőrével. Thor az oldalához kapott, Sif pedig elfordította az arcát. Sosem bocsájt meg Lokinak, függetlenül attól, hogy az arcán nem fog látszódni semmi a vágásokból.

Megnyergelték a lovakat, és meg sem álltak a Bifröszt végéig, Heimdal palotájáig, ami most a nevének megfelelően a Nyugalom-hona volt. A híd őrzője mint mindig palotája előtt állt, kezében kürtjével, és a világokat kémlelte. - Heimdall, nyisd meg nekünk a Bifrösztöt. - parancsolta Thor. Heimdall végignézett rajtuk, pontosan tudta hová mennek.

- Ha bármi ellenséges szándékkal visszafelé jön a Bifrösztön, - összeszűkült szemekkel Lokira nézett - akkor lezárom a hidat, és ti ott maradtok Jottunheim fagyott világában. Megértettétek? - Loki állta a tekintetét. - Odin értesülni fog távozástokról. Amint lezártam a kaput, magam adom hírül. - Thor felnevetett. - Beárulnád a saját húgodat? Heimdal. Ugyan már, vedd úgy hogy látogatóba megyünk a királyukhoz. Egyúttal megmutatom az öcsémnek a jégóriások világát. Még sosem járt ott. - Thort kezdte untatni a felesleges beszéd. Lova ficánkolt lábai között.

- Valóban? - Heimdal Sifre nézett. - Ha békés szándékkal mentek, akkor minek ennyi fegyver? -

- Nem mehetünk oda fegyvertelenül, bátyám. - Sif hangjától Lokit kirázta a hideg. - Milyen alakoskodó, a szava milyen hamisan cseng. - gondolta - Veszélyes lány, veszélyes és gyönyörű. - Loki elbűvölten nézte, hogyan próbálja Sif megfékezni egyre nyugtalanabb lovát, milyen keményen szorítja térdeivel a ló oldalát, és húzza vissza a kantárt. Mindannyian izgatottak voltak, és Heimdall mintha direkt húzta volna az időt. Végül szabad utat engedett nekik.

Loki izgult a legjobban. Még soha nem utazott a Bifröszttel, még Asgardot sem hagyta el eddigi életében. Ez volt az első, és remélte hogy nem az utolsó. Mindent tudott Jottunheimről, de látni óhajtotta a saját szemével.

Hirtelen megnyílt egy alagút, ragyogó fényesség vette körül, és beszippantotta valami hatalmas erő. Alig tudott a nyeregben maradni, rábukott lova nyakára, és olyan erővel kapaszkodott, ahogy csak tudott. Szemét lehunyta, és várta mikor ér véget ez az egész. Nem volt rossz az utazás, de erről senki nem beszélt neki. Fél szemét kinyitotta, és kíváncsian pislantott előre. Az alagút jobbra balra kanyargott, és csillaghalmazok süvítettek el a szeme előtt. Néma volt a csend szinte bántóan néma. Még a szél süvítését sem lehetett hallani, pedig olyan sebesen repültek, amilyet Loki eddig elképzelni sem tudott.