Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Frigga fia

Rózsaszínben derengett az ég, a rét tele volt színes virágokkal. Loki feje Angrboda ölében pihent, és foga között fűszálat rágcsált. Angrboda kedveskedve megcsiklandozta a fülét egy virággal, és Loki kuncogott, aztán felült, és lebirkózta az asszonyt. Mindketten nevettek, Loki elvette a virágot asszonya kezéből és most ő csiklandozta meg.

Amora kicsit távolabb ült, és Fenrir hajával játszott. Szerelmesek voltak, boldogok, szavak nélkül beszélgettek, szemeik, érintésük elmondott mindent. A szél belekapott a könnyű virágokba, és magjaikat felkapva messzire repítette. Alfheimben ilyen az élet, mintha az örök Valhalából sütne le a Nap. De ez nem Alfheim, és nem is Valhala, ez Midgard, az a hely, ahová Loki sokáig nem akar visszatérni.

- Heimdal, nyisd meg a Birfostöt.

Szivárvány ölelte át, és magával szippantotta. Heimdal mogorva arccal várta Asgardban a hazatérő herceget, aki köszöntötte a kapuőrt, de csak a pillantásával.

Heimdal sokáig kísérte a szemével.
- Mi történhetett? - tűnődött magában. Lokit még sosem látta ilyennek. Mintha csak a teste jött volna haza, és a lelke ott maradt volna Midgardon vagy valahol egészen máshol. Vánszorogva lépdelt, ráadásul mindene véres volt. Loki elért a palotáig, de senkire nem nézett, senkihez nem szólt. Sisakját levette és csak lógatta maga mellett. A testőrök meghajoltak előtte, de még csak rájuk sem pillantott. Benyitott a hálótermébe, ami üres volt.

Állt a szoba közepén, és a lélegzetét figyelte. Aztán a kezére nézett. Véres volt, a halandók vére száradt a kezére és a ruhájára is. Mögötte nyílt az ajtó, sápadtan, de boldog arccal jelent meg Sigyn.
- Végre itthon vagy. - aztán meglátta férje hogy néz ki, és felsikoltott. Loki szemeiből eltűnt az élet, a fény, a keze remegett, és csak állt, úgy mintha nem tudná hol van.

- Sigyn... - suttogta alig hallhatóan - Sigyn szeress engem. Könyörgöm, szeress engem, mert nincs senki aki szeret.

Az asszony a karjába zárta, és Loki sírva fakadt. Felkapta Sigynt, az ágyába vitte és hosszan szerette.

- Ugye nem hagysz el engem?
- Soha! Soha! Örökre veled maradok. - suttogta, és nem értette honnan jön a fájdalom és a keserűség, miért érzi azt, hogy a férfi minden mozdulata mély gyásszal telítődött. - Loki, mondanom kell valamit. Tudom miért voltak a rosszulléteim, miért vagyok gyenge. - megcsókolta a férfi mellkasát, nézte az arcát, a szemeit, amik fáradtan bámulták a plafont. Mintha nem is hallotta volna, mit mondott neki. - Loki, figyelsz rám?

- Frigga, elviszem Lokit Jottunheimbe. Úgy hallottam visszajött.
- És Fenrir? - Odin Frigga szomorúsága láttán lehajtotta fejét. - De hát mi történt?

- Heimdal azt mondja Loki visszatért ugyan, de olyan mintha a lelkét Midgardon hagyta volna. Most Sigynnel van, neki talán elmondja mi történt.

- Figyelsz rám? Szeretnék elmondani neked valami nagyon fontos dolgot.

Sigyn felállt, és a tükör elé állt. Nézte a testét, meg akarta őrizni az emlékezetében ilyennek, hiszen minden egyes nappal más lesz. Senki nem tudja, milyen egy jégóriás gyermekét kihordani és megszülni. Senki, aki ő maga nem jégóriás. Hamarosan növekedni kezd a hasa, kikerekedik mindene. Aztán ki tudja mi lesz, milyenné válik a teste amikor anyává lesz. Ha túléli egyáltalán ezt az egészet.
- Loki gyere ide hozzám. - A férfi felállt, és hátulról átölelte. Merev volt, az izmai ugrásra készek, mint egy vadállatnak, amit üldöznek, és lélegzetét visszafojtva lapul a bozótban. - Ölelj át szorosabban. - megfogta a kezét és a hasára szorította. - Hamarosan mást is érzel majd, ha itt megérintesz, apró mozgásokat, rúgásokat. - Loki keze megremegett, izmai ellazultak, és lágyan magához ölelte Sigynt.