Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Megtettem volna érted!

Először anyja hangját hallotta meg, ahogy suttogva beszél valakihez. Thor volt az, akihez szólt, ő, aki mindenáron ott akart lenni, amikor öccse magához tér.

Loki ujjai zsibbadtak, a szája kiszáradt, mintha napok óta nem ivott volna semmit, nyelve fájt, és a szájpadlásához tapadt. A hangok először őrült hangosnak tűntek, és nem értett belőlük semmit, mintha egy egész tömeg állta volna körbe, és mindenki összevissza kiabálna. De ahogy tisztult a tudata, úgy vált egyre érthetőbbé a beszéd.

- Loki, Loki, ébredj már fel! -  hallotta bátyja nyaggatását. - Anya, nem értem, mire vár? Mindjárt hozok egy vödör hideg vizet, és nyakon öntöm vele. Kelj fel öcsém! Olyan sokáig aludtál, hogy még a szakállad is kinőtt. - valaki bökdösni kezdte.

Loki érezte arcán a kellemes simogatást, amivel anyja költögette, de még nem akarta kinyitni a szemét. Attól félt, hogy a simogatás abbamarad ha felébred. Közben minden vágya az volt, hogy végre kikelhessen az ágyból. Thornak igaza volt, túl sokáig aludt, és túl sokszor álmodott. Rémálmok gyötörték, amiből nem tudott felébredni. Fájdalmai voltak, rettenetesen szenvedett, és a családját látta maga körül. Körülállták, de senki nem segített rajta, csak nézték szánakozva, és ő hiába könyörgött, nem tettek érte semmit. Aztán más álmok gyötörték, újra a jottuni jégóriások, akik vörös szemeikkel bámulnak rá, beszélnek hozzá, és ijesztő kék kezeikkel felé nyúltak. Látta fekete körmeiket, és barázdált bőrüket, és rettenetesen félt tőlük. De volt valami, ami még ennél is jobban megrémítette. Odin hangja, és ahogy száműzi Asgardból. - Soha többé nem akarok álmodni, soha! - gondolta nyugtalanul.

Alig tudott megszólalni. - Thor, hagyj már békén! - Nem gondolta, hogy bátyja ennyire fog örülni ennek a néhány alig hallható, de annál bosszúsabb szónak. Már ott is termett, és az ágya szélére ült. Loki végre kinyitotta a szemét, s bár bántotta a fény, ami miatt éles fájdalom hasított a fejébe. Frigga megkönnyebbülten felsóhajtott és elmosolygott. Milyen régen is volt, amikor így látta két fiát, önfeledten játszani. Thor és Loki egy pillanat alatt változott vissza kisfiúvá, öklözték egymást és birkóztak, és mindeközben egy pillanatra sem hagyták abba a kacagást. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a pillanat. Loki abbahagyta a játékot, és anyjára nézett. Arca merev lett, szeme kikerekedett, és száját összeszorította. Thor észrevette, hogy valami megváltozott, és ő sem mozdult.

- Apám hol van? - Loki álmában egyszer megjelent Odin, és egyetlen szemében olyan haragot látott, ami jobban megijesztette, mint a jégóriások. - Apám kiátkozott! - Ezt már csak magának suttogta, de Frigga meghallotta. Meglátta a zöld szemekben összegyűlő könnycseppeket, az újra élettel teli piros ajkak remegését.

- Atyád most alszik. Erőt gyűjt, fiam. - megsimogatta a kócos fekete fürtöket - Ha jobban leszel, meglátogatjuk. De addig is, írtam neked valamit. - Egy kis lapot húzott elő ruhája redőjéből.

Thor kíváncsian nézte a kis papírost, amit anyja Lokinak nyújtott át, majd kikapta öccse kezéből. Loki túl fáradt volt ahhoz, hogy visszavegye, inkább csak figyelte ahogy testvére a rúnákkal teleírt lapot forgatja a kezében. - Ezek csak értelmetlen vonalak, meg körök. - Thor megvonta a vállát, és visszaadta Lokinak, aki mosolyogva nézett anyjukra. - Ilyeneket firkáltál az Yggdarsilra is. -

Elég volt egy pillantást vetnie az írásra, és már tudta is mit jelent. Titkos rúnák, amelyek mondattá álltak össze, pontosabban egy elrejtett dolog megtalálásához szükséges varázsigévé. Frigga cinkosan kacsintott Lokira, aki már el is felejtette amit az előbb apjáról mondott. Vagyis Frigga azt remélte, hogy elfelejtette. Nem is sejtette hogy mekkorát téved. Loki hosszú évekig szenvedett ettől a lidérces álomtól. Thor hamar elvesztette érdeklődését a papíros iránt, és folytatta volna a birkózást Lokival, de anyja intett, hogy elég volt. - Öcsédnek még pihennie kell. Most inkább menj, Volstagg vagy Fandral biztosan örömmel kiállnak ellened. -

Thort gyengéden kitessékelt a szobából, aki még az ajtóból a levegőbe öklözve jelezte Lokinak hogy még tartozik egy bunyóval. Egymásra mosolyogtak, aztán Thor elment. Csizmája sarkának koppanásai még sokáig visszhangzottak.

- Nagyon aggódott ám miattad. - Frigga óvatosan az ágy szélére ült. - Láttad volna a bátyádat. Alig evett, és ez nála tudod, hogy mit jelent? Még nem volt soha annyira beteg, hogy egy fél sült malac ne ment volna le a torkán.  - kezébe vette fia kezét, és nézte a vékony hosszú ujjakat. Milyen fehér a bőre, és milyen hideg. - Nem fáj semmid? Nem fázol? Mindig olyan hideg a kezed, mint egy, mint egy ...

- Mint egy jégóriásnak. - fejezte be Loki a mondatot. - Anya?

Frigga felugrott és az ablak elé állva kinézett. A függöny lenge szövetét fellebbentette a szél, és körülölelte karcsú alakját. Évszázadok óta rettegett egy bizonyos kérdéstől, ami talán most hangzik el. Tudta, hogy egyszer el kell mondani az igazságot, de félt. Hogy mitől, maga sem tudta. Talán, ha nem tudódik ki, talán ha nem mondják el, akkor nem is válik igazzá, és nem marad más, csak egy rég elfeledett történet.  Loki az ő fia, és ez így is marad, történjen bármi.  Az álmatlan éjszakák a gyermek ágya mellett, attól való félelem, hogy elveszti őt, ezt csak egy anya érezheti gyermeke iránt. - Igen! Én vagyok az anyád! Aki mást mondd, az hazudik! - gondolta, és derűs arccal, magabiztosan fordult Loki felé. Készen a válasszal.

- Beszélhetek atyámmal? Bár válaszolni nem fog tudni, de legalább hall és lát engem.  - Loki már nem feküdt. Készen állt, hogy akár azonnal Odin hálótermébe menjen. - Kérlek, kísérj hozzá. -

Frigga nem merte elmondani, hogy apja egyszer sem látogatta meg, és még csak nem is érdeklődött iránta. Inkább kézen fogta, és együtt indultak el. Végigvágtak a palotán, az üres folyosókon és egyikük sem szólt. De ahogy összefonták az ujjaikat, azok érintése szavak nélkül elmondott mindent. Az ajtó előtt azonban Frigga megállította Lokit. - Atyád nagyon sötét gondolatokkal a szívében merült álomba. Most rajtad áll hogy ébredéskor miként dönt. Tudnod kell, hogy én melletted állok. -

Odin ágya közepén állt, a hálóteremben teljes sötétség és néma csend volt, mintha Asgard is királyával aludt volna. Az ágy körül örvénylő aranyköd alatt Mindenek atyja aludt. Frigga leült az ágy mellé, és Loki vele szemben Odin jobbjára. Megszokta már, hogy neki ott van a helye. Thor és Frigga a balján, ő mindig jobb oldalt volt. Talán azért, mert Odin jobb szeme hiányzott, és ha őrá akart nézni egész fejét kellett felé fordítania.

Nézték az ágy körül táncoló erőteret. - Magadra hagylak vele. Bátran kérdezz bármit. - Frigga átnyúlt az aranyló ködön és megsimogatta férje karját. - Mint mondtad is, atyád mindent lát és mindent hall, és amint felébred, választ fog adni neked. -

Az őröknek intve hogy kövessék, a királynő elhagyta a hálótermet és így Loki magára maradt apjával, aki bár sebezhetőnek látszott, Loki még így is félt tőle. Figyelte az alvó nyugodt arcát, hallgatta egyenletes légzését, ami a csendben tisztán hallható volt.

- Bocsáss meg nekem apám. Nagy ostobaság volt, amit csináltam, már tudom, - közel hajolt, egészen közel, mintha attól tartott volna, hogy valaki kihallgatja miről beszélnek. - de mindent érted tettem, és Asgardért! Ha veled bármi történik, a tudást nincs aki tovább vigye. - Loki bátortalan mozdulatot tett, apja felé nyúlt, de még mielőtt megérintette volna visszakapta a kezét. - Higgy nekem! Semmi rossz vagy önző szándék nem vezérelt.  Ha megszerzem a tudást, az mindőnk hasznára vált volna.  -

Loki lassan felállt, és hangtalanul elindult az ajtó felé. Félúton visszafordult, és alig halhatóan csak ennyit mondott. - Azt akartam, hogy büszke legyél rám. Hogy egyszer végre rám is úgy nézz, mint ahogy Thorra szoktál. - Amikor az ujjai körülfonták a kilincset, és óvatosan lenyomta azt, felpillantott.

Az ajtó arany tükrében életében először meglátta azt a kegyetlen mosolyt. Első pillanatban megrémült saját magától de később már elégedetten nézte tükörképét. Egy megnyerő, szép arcot azzal a démoni mosollyal, amitől később még sokan fognak rettegni.