Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Átok és jóslat

Thor kivont Pöröllyel érkezett Vanheimbe, harcra szomjazva, de már csak hullákat látott mindenhol. Borzalmas sebektől elvérzett tetemeket. Sokunknak a fejük hiányzott, de a legkisebb sérülés is csak hasfelmetszés volt. Sigyn egy koszos sátor előtt ült, és a kardját tisztogatta. Ruhája eleje tiszta vér volt.

- Ezt mind te... ?- Kérdezte Thor óvatosan.

A nő felnézett, aztán felállt. - Dehogy. Láttad volna milyen ádázul küzdött.
Thor elszörnyedt, de közben büszke is volt. - Látom az eredményt. Hol van?
Sigyn félrehúzta a sátor ponyváját, és aggódva nézett be. - Megsebesült, uram. Több szúrt seb van az oldalán és a mellkasán is. Mélyek, megmozdítani se nagyon merem, lehet a háta is tele van. - Sigyn feleszmélt - Neked nem a nászéjszakádat kellene töltened?
Thor morgott valamit, felemelte a Takarót, és elhúzta a száját: Ahogy nektek is. Ezek nagyon súlyos sebek, így nem tudtok hazajönni.
- Itt fogom ápolni.
- És én segíteni fogok. Ti valkűrök értetek a gyógyításhoz. Mond meg, mire van szükséged.
- A vágásokat átmostam, de félek hogy nem hegednek be. Össze kellene varrni. Kell tű és cérna, és minden gyógyfű, ami sebgyógyító. De itt nem találtam semmit, csak ehetetlen gomba terem és moha. A szúrásokról fogalmam sincs milyen mélyek. Oh felség, félek elveszítem.
Thor betakarta az öccsét. - Ne aggódj, Loki erősebb, mint gondolod. Hamarosan visszajövök. - fölé hajolt - Hallod öcsém, tarts ki!
- Kérlek uram, a királynőnek ne szólj.

Thor utált hazudni, és nem is tudott. - Mégis mit mondjak neki ha kérdez?
Sigyn fülig elpirult. - Mond azt, hogy minden rendben, és hogy máshol töltjük a mézesheteket, és majd hazamegyünk, ha kedvünk szottyan. Te pedig csak élelmet és bort hozol utánunk, mert arról elfelejtettünk gondoskodni, aztán magunkra hagysz minket, és hogy kérjük, senki ne zavarjon. - Sigyn nagyon szerette volna, hogy ez a hazugság igazzá váljon, mert ahogy Loki harcolt, az az erő, az a magabiztosság, még ha ez a Kövektől származott is, kellően feltüzelte.

Attól tartott, még ha volna is Lokiban hajlandóság, hogy elhálják a nászt, az állapota hetekig nem fogja engedni hogy megtegyék.
Kintről suhogást hallott, aztán robbanást, ami meglebegtette a sátrat, majd néma csend lett. Loki teste egyik pillanatról a másikra tűzforró lett, és Thor még nem volt sehol. Sigyn most már érte is aggódni kezdett. Loki kezdett félrebeszélni, és lázálmából Sigyn megtudta, hogy szerelme Sif iránt nem szűnt meg létezni, hogy Freyja még mindig felperzseli a vérét és hogy Angrboda, akit néha Gulveignek hívott, gyermeket vár tőle. Őket hívta és Sigyn nem bírta ezt tovább hallgatni. Összeszorult a szíve, ahogy hitvese ezeket a nőket várja, és szomorúan hallotta, hogy őrá a gondolatai nem terelődnek.

- Haldoklik. - Sigyn ijedten fordult meg, kardja azonnal a kezében termett. - A sebei elmérgesednek. Nem éli túl, ha nem segítünk. - a legfiatalabb Norna állt aggódva a sátor ajtajában. Kezében kis ezüstös kancsót tartott. - Hoztam forrásvizet. Ez minden gyógyfűnél többet ér. Ugye mellette maradsz?
Sigyn elsírta magát. - Honnan tudod, hogy el akartam menni? A fejembe látsz talán? Hallottam, amint nőket hív, a szerelmeit, és én nem vagyok köztük. Mindet ismerem, és egyikkel sem tudom felvenni a harcot. Két élő, szebbek, jobbak nálam, és egy kit holtnak hittem, és aki a gyermekét hordja. Hol vagyok én ezekhez képest?
- Itt mellette. - a látogató elmosolyodott. - És ez a legfontosabb. Mosd át a sebeit ezzel a vízzel. De vigyázz, ne igyon belőle, mert akkor felejteni fog. - kintről zúgás hallatszott. Thor érkezett meg, három akkora zsákot cipelve, mint ő maga.
- Hogy van? - Sigyn a fejét rázta, hogy nem jól, aztán hozzáfogott a forrásvízzel kitisztítani a sebeket. Loki vergődött, száraz szemeivel könyörgött a feleségének, hogy ne kínozza tovább, de Sigyn hajthatatlan volt. Thor lefogta az öccsét amíg az asszony összevarrta a vágásokat, aztán gyógyfüvekből teát főzött, és meleg borogatást kötött azokra a részekre. De a tortúra még nem ért véget. Apróra vágott gyógyfüveket tömködött Sigyn a szúrt sebekbe, és Thornak minden erejével szorítania kellett öccsét, akinek vergődése, és keserves nyögései betöltötték a kis sátort. Kínját mindketten átérezték. Sigyn a maradék gyógyfűből teát főzött, amit megitattak Lokival. De akármit tettek, a láza nem akart csillapodni. Sigyn tanácsot akart kérni a Nornától, de már nem látta sehol. Hogy itt járt, csak az ezüst kancsó jelezte.
- Sif nem haragudott hogy eljöttél?
- Nem, igazából nem is kívánta a társaságomat. Nincs jól, azt mondja biztosan a lakodalmon sokat evett, mert erős hányingerrel küszködik. Maradok pár napig. Aztán befejezem amit elkezdtem, mert addig nem vagyunk házasok, amíg...
- Ti még nem? - kapta fel a fejét Sigyn. Thor dühösen a fejét rázta és Lokira mutogatott, hogy miatta.