Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Két Végtelen Kő

Egész nap folytak a tárgyalások, követek érkeztek a többi birodalomból, és Loki állta a sarat. A Tanács egyöntetűen elfogadta a döntéseit, és az utolsó ügy előtt a vezető megkérdezte, nem fáradt-e. Loki nemet mondott, és bevallotta, hogy különösen élvezi az egészet, és várja a holnapot.
Frigga kért kihallgatást a megbeszélés végén. - Anyám, neked nem kell engedélyt kérned. Akkor jössz, amikor akarsz, főleg, ha a fiamról és a feleségemről hozol hírt. Hogy vannak?
Frigga fáradtan ült le a trónszékre, ahová Loki szó szerint lenyomta. - Én nem ülhetek ide!
- Ugyan már, ez is csak egy szék! Nincs benne semmi különös. Mesélj, hogy van Sigyn? No és a fiam?
- A fiad egy csoda. Eszik, alszik, semmi gond nincs vele...
Loki felsóhajtott. - Akkor Sigyn...
- Igen. Nagyon megviselte a szülés, de nem mutatja, mert nem akarja, hogy gyengének mondják a háta mögött. Azt hajtogatja, hogy Asgard hercegének, sőt királyának hitveséhez méltatlan a panaszkodás. És a kisbaba, eltelt egy nap, és már nagyobb, mint...
Loki megfogta anyja meleg kezét: Anya, tudnom kell!
- Sigyn nem szülhet többé. Azt mondták a gyógyítók, csoda, hogy ezt is túlélte. Ha újra teherbe esne, az azt jelentené hogy... . - Loki lehunyta a szemét. - Fiam, annyira sajnálom.
- Ő tudja? - az asszony a fejét rázta - Ne mondja el neki senki, ha eljár valakinek a szája, azt száműzöm Jottunheimbe! Megyek lepihenni, és gondolkodni.
A hálótermet ellepte valami furcsa, édeskés, kellemesen nyugtató illat. Loki levetkőzött, nézte a bölcsőben alvó kis vasgyúrót, aztán Sigynt. Hogy fogja kibírni, hogy nem érhet hozzá, hogy nem szeretheti csak a lelkét? Nem kockáztathatja meg hogy Sigyn újra várandós legyen, hogy őt is elveszítse, és ha ez azzal jár, hogy többé nem lehet az övé, akkor nem lesz. Pedig már most belesajdult az ágyéka, ahogy itt feküdt vékony hálóruhájában. Betakarta az asszonyát, aztán maga is lefeküdt. Gondolatait igyekezett elterelni Sigynről. - Holnap beszélek a parancsnokkal, és kiderül, hová rejtették el a Kockát. - Sigyn sóhajtott, álmában hozzábújt, és az oldalához simult. Loki gondolatai azonnal körülötte kezdtek forogni, beleszagolt a hajába, végigsimította karjának puha bőrét. Átölelte, és álomba zuhant.

A felkelő nap sugaraival együtt ébredt, bekapott néhány falatot, aztán indult is a trónterembe. A testőrök köszöntötték, Loki pedig utasította egyiküket, hogy a parancsnokukat küldje hozzá. Merev arcú férfi érkezett meg. - Itt vagyok fenség. Rendelkezzen velem. - A páncéltól nem tudott letérdelni, nagyon meghajolni sem, de a fejét leszegte.

- Atyám téged bízott meg abban, hogy a fegyverteremből elvidd a Kozmikus Kockát egy védett helyre. Jól tudom parancsnok?

- Igen uram!

Loki előrehajolt, izgatottságában úgy remegett a gyomra, hogy attól félt rosszul lesz. Itt áll a kapuban, csak egy lépés, és már semmi nem tarthatja vissza. - Parancsolom, hogy mondd meg nekem a helyét! - a hangja nyugodt volt, de még soha nem volt ennyire izgatott.

A férfi ránézett, és az arcára kiült a félelem. - Odin parancsa az volt, hogy senkinek nem mondhatom el. A király...

- Én vagyok most Asgard királya, vagy te máshogy gondolod? - Gungirt a parancsnok mellének szegezte. A keze nem remegett, de egyre szaporábban vette a levegőt. - Ugye hogy nem?! Nekem tartozol engedelmeskedni!

- Igen fenség. A Kozmikus Kockát én helyeztem biztonságba Midgardon.

- Most oda viszel engem, és én megjutalmazlak. Te és az utódaid fogják védeni az ereklyét, amíg úgy akarom. - Loki felállt, és a férfi ijedtében hátralépett. - Akik hűek hozzám, azoknak nincs mitől tartaniuk. Nagy hatalmat kapsz tőlem, a halandók szolgálni fognak neked, és semmi más dolgod nem lesz, csak őrizni a Kockát. Van családod?

- Nincs uram. - a férfin látszott az izgalom. - Senkim sincs, aki hiányozna.

- Jól van. Most mondd el pontosan, hová rejtetted el, vagyis inkább gondolj rá erősen. - Megragadta a férfi  sisakját és lekapta a fejéről.