Asgardi történetek (Loki Fanfiction) befejezett).

Loki gyermeke

- Hogy nem vettem észre, hogy a fiamat sötét erők kerítették hatalmukba?
- Ne hibáztasd magad, és főleg, ne hibáztasd őt. Frigga, bennem is csak halványan élt a gyanú, de már az első találkozásunkkor éreztem valamit. A sötét dimenzióból érkező démonok alattomosak, ravaszak és hatalmas az erejük, ezt nagyon jól tudod te is. - Freyja megfakult kék szemei félelmet tükröztek és aggódást - Nem tudom hogy sikerült - e teljesen megszabadítanom tőle. Mindent megtettem, és nagy árat fizettem érte, de Loki megérdemli.
A két nő ellenségeskedése végleg a múlt homályába veszett, ahogy egymás kezét fogták már inkább voltak nővérek és barátnők, mint ádáz ellenségek. Frigga felállt, és az ablakon át a parkra nézett. Odalent Loki idegesen sétált fel-alá, és időnként felnézett, anyját figyelve.
- Nemrég a fiaim a Nornák forrásánál jártak, és Thor elmesélte, mit jósoltak a nővérek Lokinak. Freyja minden figyelme Friggára összpontosult, lélegzetét visszafojtva figyelte, mit mond a másik. - Loki hozza ránk a Ragnaroköt.
Halk kopogás hallatszott. Angrboda lépett be, tálcán frissítővel, és egy rettentő réginek tűnő tekerccsel. Frigga hálásan nézett Freyjára, tehát betartotta az ígéretét, és befogadta a jégóriást. A lány meghajolt, és már nyitotta szóra ajkát, de Frigga leintette. - Igen, velem jött, lent van a parkban. - Elvette tőle a tálcát, de a lány nem mozdult. Persze, hiszen már Freyja szolgálatában állt. - gondolta Frigga.
- Menj csak. A vendégeim pár napig itt maradnak, arra az időre elbocsájtalak a szolgálatomból. Szaladj, már vár rád.
A két nő összenézett és elmosolyodott. A lány izgatottsága kiült az arcára, haját ujjaival elrendezte, kötényét ledobta, és már futott is. Frigga intett Lokinak, és szemérmesen elfordult az ablaktól. Nem látta ahogy a fiatalok egymás karjába rohannak és ujjaikat összefonva elvonulnak.
-Ez biztos? Úgy értem hogy, és ne haragudj meg, de a nagyobbik fiad nem túl eszes, biztosan jól emlékszik? Lehet mást mondtak, csak Thor nem figyelt eléggé.
Frigga ivott, aztán kézbe vette a tekercset. Széthajtotta, és olvasni kezdte. - Thor szóról szóra elmondott mindent. - suttogta, mikor végigért az íráson. - Bár ne úgy lenne, de a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy Loki bajt hoz ránk. Van egy nagy titkom, amit ha elmondanék, te sem kételkednél a jóslatban. De esküt tettem, hogy nem mondom el senkinek. Ha eljön az ideje, úgyis kiderül minden. Erről nem akarok többet beszélni, inkább fogjunk hozzá. Ehhez a varázsigéhez ketten kellünk. Bonyolult a recept, de ne aggódj. Együtt képesek leszünk rá. - bíztatón nézett barátnőjére - Hamarosan újra a régi leszel.

- Annyira féltem hogy örökre elveszítelek. Bíztam anyámban, és mégis. Láttalak elégni, el sem tudod képzelni hogy mit éltem át. - Loki gyengéden megcsókolta, végigsimítva a lány két melle között egészen a köldökéig, amire Angrboda halk sóhajjal felelt. Szemeit lehunyta, és Loki kezét megragadva lejjebb csúsztatta azt, a combjai közé. - Semmire nem emlékszem, semmire. Ne is beszéljünk róla többé. Te is felejtsd el. Ne a múltba tekints, hanem a jelenbe. Itt vagyok, a tiéd vagyok.
Jóval később, amikor Angrboda boldogan aludt Loki karjaiban, a férfinak ezek a szavak jártak az eszébe. Bár tényleg el tudná felejteni az egészet. Nézte a lányt, nyugodt vonásait, kezét a kezében, és arra gondolt, bárcsak, akár egy pillanatra is, de átváltoztathatná, hogy láthassa újra, kékes bőrét, fekete körmeit. De nem akart kockáztatni, maradjon csak ebben a formában, rejtve mindenki szeme elől. Alig érezhetően megsimogatta a hátát, éppen csak érintve a bársonyos bőrét.  A kedvező alkalomra várt, hogy elmondja neki, megnősül. Rettegett tőle, hogy a lány mit fog szólni? Megérti majd? Megátkozza hűtlenségéért? Figyelte ahogy mélyen és egyenletesen lélegzik, aztán lehunyta a szemét, és ő is elaludt. Álmában látta maga előtt a borzalmat, ahogy belekap a lány rövid hajába a tűz, megperzseli a bőrét, leégetve a húst a csontjairól. A szörnyűség láttán felkiáltott.
- Loki, ébredj kedvesem. Csak rossz álom volt, ébredj! - Angrboda hangja azonnal megnyugtatta, csókja elringatta és feltüzelte egyszerre. Félálomban vágyakozva húzta magára a lányt, aki engedelmeskedett. - Ugye csak álmodom? - suttogta, megragadta a lány csípőjét és keményen magára húzta, de az lefejtette a kezeit magáról. Loki csak lassan eszmélt rá, hogy mindez amit érez, a valóság. Angrboda szemében vörösen ragyogó furcsa tűz villant, és Loki kezeit megragadva, erősen a párnához szorította, és ő kezdte el diktálni az iramot. Ez tetszett a férfinak, mozdulatlanul feküdt, szemeivel bejárta a lány testének minden részét, hogy emlékezetébe vésse.  Egyre inkább érezte a feszítő vágyat az ágyékában, már nem bírt mozdulatlanul feküdni, mélyebbre és mélyebbre akart hatolni. Kiszabadította a kezeit, és felült. Csókokkal borította be a lány nyakának puha bőrét, vállát, mellkasát, apró melleit. Mozdulatai egyre hevesebbek lettek, míg végül a felgyülemlett feszültség valósággal felrobbant, és ő lüktetve fúrta arcát a lány mellei közé. - Szeretlek! - suttogta, aztán öntudatlan álomba zuhant.
Reggel egyedül ébredt, kipihenten, boldogan. Felöltözött, és elindult arra, amerre korgó gyomra vezette. Az étkezőben hárman várták, és ahogy belépett, az ámulattól földbe gyökerezett a lába. Anyja gondterhelt arccal, szemei alatt karikákkal falatozott, Freyja az asztalfőn ült, és szépsége újra a régi volt.
- Gyere csatlakozz hozzánk, gondolom éhes vagy. - aztán cinkos mosollyal Angrboda felé kacsintott: Nem csodálom, hosszú volt az éjszaka.
A lány fülig elpirult, és zavarában félrenyelt. Loki leült mellé és megfogta a kezét. - Anyám, - kezdte felhevülten. - tudom hogy ígéretet tettem, de nem tudok tovább hazudni.
Frigga felugrott, mintha kígyó marta volna meg. - Ezt ne most beszéljük meg. Reggeli után indulunk haza. Kora hajnalban üzenetet kaptunk Asgardból, hogy atyád álomba merült, teljesen váratlanul. Thort nem hagyhatjuk egyedül.
A két fiatal szomorúan nézett egymásra. - Mikor látlak megint?- suttogta Angrboda, és egy kövér könnycsepp gördül le az arcán.
- Hamarosan eljövök, ha Freyja is megengedi.
Frigga felállt, megköszönte a reggelit, megcsókolta Freyját, és intett fiának, hogy induljanak. Loki egy pillanatra sem engedte el a lány kezét, már a szekéren ült, de még mindig szorosan tartotta. Angrboda ajkát harapta, látszott rajta hogy valamit mondani szeretne. Loki lehajolt hozzá, és olvasott a gondolataiban. Nagyon jól emlékezett rá, hogy mit mondott a lánynak. - Amint tudok, visszajövök. Szeretlek.