Remember me

4. Fejezet - Neked is jó éjszakát, Am.

- Hű. - szaladt ki a számon, miközben betekintést nyertem a ház belsejére. Rend volt és tisztaság, de a figyelmemet elvonta egy, a lépcső felől jövő zaj.

- Öhm, nem félsz a kutyáktól, ugye? - Kérdezte Liam pókerarccal.

Már épp válaszolni akartam, amikor egy nagy, ezüstszürke német dog vetődött rám nekifutásból, és én egy kicsit közelebbről is megszemlélhettem a padlót.

- Szia. - köszöntöttem a nekünk roppantmód örülő kutyát, aki hol rám, hol Liamre ugrott.

- Hé, haver, nyugodj már le! - szólt Liam a kutyára erélyesen, és egy adott pillanatban elkapta az éppen felugró ebet, és fél kézzel tartotta a közel 50 kilós jószágot.

- Csak így felkapod az öledbe? - mentem oda hozzá, és megsimogattam a kutyus fejét.

- Nem. Nem szokásom. - mondta erőlködve, és nyomott egy puszit a kezében ficánkoló kutya fejére, majd letette a földre. - Ez nem volt túl okos ötlet. - dörzsölte meg a bal vállát fájdalmas arccal.

- Megvagy? - kérdeztem aggódva.

- Megmaradok. Na, de akkor nem fog zavarni Watson? - kérdezte készségesen.

- Szóval Watson. Amúgy nem, dehogy. Szerintem régen is bírhattam a fejét. - mondtam mosolyogva, és az előttem elterülő kutya hasát simogattam.

Liam nem mondott semmit, csak hümmögött egyet, és levette a kabátját.

- Nem veszed le a cipődet? Mármint... Jó, ez egy picit olyan volt, mintha céloztam volna arra, hogy retkes a cipőd, vedd le, mert összekoszolod a házat, de nem azért kérdeztem. - túrt bele a hajába vigyorogva.

- Majd éjszaka direkt kimegyek az esőbe, és összesarazom a cipőmet, majd háromszor végigrohanom a házat. De most a kedvedért leveszem. - mondtam komolyan, miközben lehámoztam a lábamról a csizmámat, és letettem az előszobába.

- Rendben. De majd szóljál előtte, hogy fel tudjam venni. - mondta mosolyogva, és elindult az emeletre. - Nem szeretnél átöltözni? - kérdezte a lépcső közepéről.

- Mibe? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn, és leesett. Itthon vagyok, tuti van egy egész szekrénynyi ruhám.

- Gyere fel, körbevezetlek. - mondta Liam, és befordult a lépcsőfordulónál.

Én is elindultam, és a lépcsőn felfelé nézegettem a falon lévő képeket. Majdnem az összesen ketten voltunk valami híres helyen a világban. Mindegyiken mosolyogtunk, boldogok voltunk. Kicsit elszomorítottak a képek, de gyorsan észbe kaptam, és mentem tovább.

- Na szóval. Ez itt a hálószoba, és onnan nyílik egy fürdő is. Ez itt a „játékszoba", itt szoktunk a srácokkal kockulni. Itt van még egy fürdő, és a többi szoba (szám szerint 4) vendégszoba. Sokszor előfordul, hogy a többiek itt alszanak, mert mondjuk egy buli után full részegek, és valahogyan idetalálnak, vagy csak amikor összegyűlünk egy kicsit bandázni. - magyarázta Liam, miközben bementünk a hálószobába.

- Köszönöm a tárlatvezetést. - mondtam mosolyogva, miközben megcsodáltam a hálószobát. Nagy, fehér franciaágy, szürke falak, fehér függönyök és egy kicsit sötétebb szürke szőnyeg.

- Bármikor. - mondta, és megmutatta a hálószobából nyíló fürdőt, és benyitott egy másik helyiségbe. - Ez itt a gardrób. Öltözz át kényelmes ruhába, én addig lemegyek, és csinálok egy teát. Zöld tea jó lesz? - kérdezte, miközben elővett magának egy fekete mackónadrágot, és eloldalgott mellettem. Bólintottam egyet, aztán rájöttem, hogy nem látja, így utána szóltam, hogy persze.