Remember me

61. Fejezet - Mint a mesékben

*LIAM SZEMSZÖGE*

Hümmögött egyet, majd a hajamba túrva felhúzott egy eléggé elmélyített csókra... amit a telefonom hangja szakított félbe. Puffogva kihúztam a farzsebemből az örök ünneprontó mobilomat, majd Am "kínzását" egy pillanatra sem abbahagyva vettem fel a telefont, mivel Niall említette, hogy délután, egy fellépése előtt fel fog hívni. – A menyasszonyom az ujjaimtól vonaglik alattam, szóval nem a legjobbkor hívsz. – közöltem nyugodtan, majd meghűlt a vér az ereimben, amikor nem Horan szólt a telefonba.

- Ennek örülök... De beszélni szeretnék veled. – hallatszott Cheryl komoly hangja a vonal másik végén, mire lehunyt szemekkel csaptam homlokon magam képzeletben egy serpenyővel.

- Muszáj most? – néztem Amre, aki nagy szemekkel pislogott rám az ajkát harapdálva. A világon a legszexibb látvány volt.

- Igen, Li, muszáj! Hetek óta próbállak elérni, de mindig lerázol! – emelte fel a hangját, ami miatt kicsit meghőköltem. Mit akar tőlem Cher ennyire?

- Jó, egy perc... – sóhajtottam, majd a telefon mikrofonját befogva Amhez hajoltam és egy lágy csókot leheltem a szájára. Éreztem rajta, hogy már beletörődött a sorsába, de az arcán láttam némi neheztelést, amikor elhúzódtam tőle. – Ne haragudj! – simítottam végig a bőrén, majd kiballagtam az erkélyre és becsuktam magam mögött az ajtót. Rohadt meleg volt odakint, de a szobánk szerencsére a délután árnyékos oldalon volt, így nem tűzött a nap.

- Megkérted a kezét? – dobott meg Cher egyből egy kérdéssel, amint a fülemhez emeltem a telefont.

- Igen. – dőltem az erkély korlátjának, nem törődve a hiányos öltözékemmel. Férfiember félmeztelenül csak kiállhat a szobája erkélyére!

- Miért?

- Mert csak. Cheryl, mit szeretnél? – túrtam a kissé rendezetlen tincseimbe és összeráncoltam a szemöldökömet a kissé erőltetett nevetése miatt.

- Te most szórakozol velem, ugye? – hitetlenkedett, én pedig kezdtem elveszíteni a fonalat. Miért akad ki ennyire?

- Nem értelek.

- Azt hittem, jelentett neked valamit az az éjszaka... – dünnyögte csalódottan, mire felszaladt a szemöldököm. Cher... érez valamit irántam? Mert... nem vagyok rá büszke, de amikor áthívtam őt, hogy Amet féltékennyé tegyem, hogy kiderüljön, van-e valami közte és Ryan között, kicsit elszaladt velünk a ló. Nem feküdtünk le, de eléggé indiszkréten smároltunk vagy fél órán keresztül. Nem voltam józan, ő sem, éppen ezért nem tulajdonítottam neki nagy szerepet... Azóta is csak barátokként szoktunk hetente egyszer-kétszer beszélni telefonon. Nagyon jó társaság és elragadó stílusa van, valamint gyönyörű és már tizenéves koromban szerelmes voltam belé, de... Már nem. Már elég régóta nem mozgat meg bennem semmit. Talán ha soha nem találkoztam volna Ammel... Talán akkor lehetne köztünk valami. 

- Ha arról beszélsz, amikor browniet csináltunk nálam, akkor csak annyit tudok mondani, hogy egy üveg bor után voltunk már. Ne érts félre, egy fantasztikus nő vagy, de...

- ...De egy tinédzser csitri elcsavarta a fejedet. – fejezte be a mondatomat kicsit másképp, mint ahogy én azt elképzeltem, ami kicsit felhúzott. Ez a hangnem egyáltalán nem jellemző Cherylre...

- Am nem tinédzser és válogasd meg a szavaidat, ha kérhetem! – keményítettem meg a hangomat, mire síri csend lett a másik oldalon. – Figyelj, Cher! Nagyon jól tudod, hogy komoly a kapcsolatom Ammel, nem csak „elcsavarta a fejemet". Ha nem lett volna a baleset, lassan már fél éves lenne a kisfiam és gyűrű lenne az ujjamon. Nem gondolhatod, hogy ezen csak úgy túl tudok lépni és mindent magam mögött hagyva belekezdeni egy új életbe. Nem tehetem meg, mert... – magyaráztam neki higgadtan, de közbe vágott.