Remember me

73. Fejezet - Felesleges

Nagyjából két-három nap kellett, hogy teljesen megbarátkozzak az egyedülléttel, valamint a távkapcsolattal. Ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem ment könnyen, de orvosi és baráti tanácsra abbahagytam a kesergést és eleget tettem pár már hónapokkal ezelőtt leszervezett kötelességemnek. Szerencsére az összes fotózás, amit bevállaltam London és környékén volt esedékes, így pár kompromisszummal ugyan, mint például, hogy a hasam takarásban legyen, de sikerült megejteni őket.

Természetesen nem hajtottam túl magam, mindent nyugisan, ráérősen intéztünk, sőt, még nagyon kocogni sem engedtek sehova sem. Rettentő kedves munkatársaim vannak, minden apró mozdulatomat figyelik, nehogy valami történjen velem. Kicsit még szoknom kell a terhességemből adódó extra törődést az emberektől.

Az egész öt fős stábom beköltözött hozzánk, így fél percig sem voltam magányos. Maya és Drew, a sminkesem és a fodrászom, Amanda, valamint a fotósom és az új stylistom, név szerint Patrick és Cindy váltak lakótársammá a két hét erejéig. Rosé elég komolyan elkezdett foglalkozni a MAC-es kampányával, így sajnos nem tudta vállalni a további közös munkát. Kicsit elszomorodtam, hogy nem a gyöngyhajú fog öltöztetni és kikenni a továbbiakban, de csodálatos három emberrel találkoztam "helyette". Maya, a tündéri sminkmesterem már az első ötperces "együttműködés" során belopta magát a szívembe. Roséval együtt tanulták a mesterséget, igazából ő javasolta Mayát, aki nagy lelkesedéssel mondott igent a felkérésre. Kissé visszahúzódó személyiség, valamint rendkívül szerény, de hamar feloldódik egy jó társaságban. 28 éves, Texas államban nőtt fel, de 20 évesen Londonba költözött és itt lett sminkmester. Imádom, ahogy dolgozik, egyáltalán nem érzem úgy magam, mintha három kiló vakolat lenne rajtam.

Drew Maya által állt be a kis csapatomba. Kicsit érdekes a stílusa, üvölt belőle, hogy meleg, amit nem fél kikürtölni a világnak, de nagyon bírom. Mayával eléggé ellentétes személyiségek, valamiért viszont nagyon közeli barátok, ami mindig ad egy pozitív alaphangulatot, amikor engem készítenek fel egy-egy fotózásra. Ő is vérprofi, valamint előnyben részesíti a természetes hajamat, ami egy nagy plusz pont neki.

Cindy saját maga jelentkezett nálam. Nem én vagyok az első sztár, akinek a ruhatárát kezeli, előttem megfordult már Ariana Grandenál is, így már tökéletesen otthon van a Hollywood-i életben. Vele még eléggé az ismerkedés első szakaszában vagyunk, de aranyosnak tűnik.

Patrick pedig már évekkel ezelőtt is kísérgetett, mint fotós. Már a turnémra is jött, hogy megörökítse a színfalak mögötti énemet is, azt, amelyet nem láthat túl sok ember. Az elején még kicsit idegesített, hogy mindenhova követett, még az utcára is, de már teljesen megszoktam, sőt, hiányérzetem van, ha nélküle megyek valahova.

Sok minden változott azóta, hogy terhes vagyok. Nyűgösebb, fáradékonyabb lettem, a hasam domborodott, sokszor görcsölök és gyakran leesik a vérnyomásom, valamint rengeteget eszem és alszom. A doki szerint nagyon jól teszem, jót tesz a sok pihenés, de én nem akarok eltunyulni. Már így is híztam egy kicsit, pedig még csak a második trimeszter elejét karcolgatom.

Liamnek kezd leesni, hogy mi a helyzet. Egyre többet beszélünk arról, még ha csak poénból is, hogy melyik szoba legyen majd Tökmagé, kik legyenek a keresztszülei és hogy hogyan mutassuk majd meg Roxienak, ami mindig ad egy kis lelkesedés-löketet, hiába nincs még semmi sem bebiztosítva. A tizenhetedik hét harmadik napján vagyok, de még mindig nem tudjuk, hogy megmarad-e. Állítólag a doki már meg tudta volna mondani a legutolsó vizsgálaton, hogy fiú lesz-e vagy kislány, de mivel Li nem volt velem, úgy döntöttem, hogy nem akarom hallani. Ezt vele együtt szeretném majd megtudni, ha kell, akár csak a szülés után. Bár... Talán csak félelemből mondtam nemet. Mi van, ha elveszítjük? Így talán könnyebb lesz elengedni...