Remember me

77. Fejezet - Jobb később, mint soha

​- Nehéz napod lesz holnap? – eszegettem a joghurtomat az ágyon ülve, miközben már a második órája beszélgettem a jelenleg Franciaországban levő Liammel.

- Ha jól tudom, akkor annyira nem. Niallel megyünk majd ketten egy interjúra, de azután a jelenlegi állás szerint szabad leszek. – vakarta a tarkóját a laptopom képernyőjén, majd hátrakapta a fejét, amint kinyílt mögötte egy ajtó, amin némi fény szűrődött be az amúgy sötét hotelszobába.

- Ütemterv, Mr. Payne számára! – hallatszott egy csaj hangja, aki konkrétan az ajtóból dobott be egy mappát Li mellé a takaróra. Elég vigyorgós feje volt, alig lehetett több húsznál. Liam említett valamit, hogy van egy újonc a csapatukban, valószínűleg ő jelent meg az előbb.

- Köszi, Sandy! – biccentett a vőlegényem és kissé már kótyagosan emelte meg a sötétkék mappát.

- Ki az a „Sandy"? – vontam fel az egyik szemöldökömet szórakozottan, mire a kamerába nézett és mosolyogva fújtatott egyet.

- Ő állítja össze, hogy mikor hova megyünk. Még friss hús... – lapozgatott a csajszi által odacsűrt ütemtervben, majd az orra alatt vigyorogva nézett fel a papírokból. – Maga féltékeny, Ms. Prince?

- Oh, dehogy... De ugye „Sandy" tudja, hogy kivel beszélgetsz? – piszkálgattam a nemrég kifestett körmeimet, mintha azt tervezgetném, hogy hogyan vájnám ki velük a csajszi szemeit. Egy porcikám sem féltékeny, szimplán csak cukkolom Liamet.

- Ha kérdezi, az unokatestvérem vagy! – tette maga mellé a mappát és az órájára nézve komorodott el az arca. – Lassan mennem kell.

- Amint kínos lett a szituáció, egyből lelépsz... – sóhajtottam, mire halkan felnevetett és megrázta a fejét. – De rendben, én is kezdek álmos lenni. Holnap mikor kell kelned? – érdeklődtem, mivel az arcára rá volt írva, hogy már számolgatja, hogy hány órát tud aludni.

- Öt és negyed hat körül kéne... De majd meglátjuk, hogy mikor sikerül felpofozniuk a többieknek. – túrt a hajába, majd enyhén oldalra billentett fejjel mosolygott rám nagyjából négyszáz kilométerre innen. – Vigyázz magadra, Pocak! Majd megcsörgetlek, amikor szabad leszek.

- Amikor nem azzal a csajjal hetyegsz... – piszkáltam továbbra is, de nem igazán változott a meleg mosoly az arcán. Amíg még tud rám így nézni, nincs okom féltékenykedni.

- Szeretlek, Am.

- Én is szeretlek, és te is vigyázz magadra! Nincs kedvem apa nélkül felnevelni a kis Augustust! – mondtam az első fiúnevet, ami eszembe jutott, mire felvonta a szemöldökét.

- Augustus biztosan nem lesz. Ha mégis, akkor tényleg egyedül kell felnevelned! – nevette el magát, amin megforgattam a szemeimet. – Viszont tényleg lépnem kell. Aludj jól! – pislogott fáradtan, majd miután viszonylag gyorsan elköszöntünk, eltűnt az arca a kijelzőről, amit kissé csalódottan hajtottam le. Nagyon hálás vagyok neki, amiért megoldotta, hogy ne kelljen Amerikába költöznie, amíg az albumon dolgoznak, de kicsit sajnálom, hogy így is itt kellett hagynia a pár hónap múlva kezdődő turnéjuk promózása miatt.

Miután a laptopot leraktam az ágy mellé, a köntösömet levéve elnyúltam az ágyon és a plafont nézve semmiségeken kezdtem gondolkodni. Mostanában előszeretettel bambulok ki a fejemből és pörgetem az agyamat feleslegesen... De segít az elalvásban.

***