- Gyors magyarázatot követelek, Amy Louisa Prince! - nyitott egy kedves mondattal Amanda, ahogy felvettem neki a telefont. Hirtelen kiesett a szendvics a kezemből, annyira megijedtem, hogy így nekem esett. - Mi a fészkes fenét éreztél, amikor Liammel az oldaladon vonultál végig KÉTSZER IS a fotósok előtt?! Mit mondtam? Kerülj mindenféle érintkezési lehetőséget vele! Hihetetlen mennyiségű támadás érhet még emiatt, de világosan elmondtam! Nem tudjuk, hogy Liam milyen eszközökhöz fog folyamodni, hogy a figyelmet magára terelje, nem utolsó sorban rólad! Benne van a pakliban, hogy téged és a véget ért kapcsolatotokat fogja felhasználni, sőt, az amnéziád is kiszivároghat! A pokolba, miért nem lehet azt csinálni, amit mondok? Olyan nehéz lett volna Niallel maradni? Egyáltalán miért... ah... mondd! - éreztem a hangján, hogy mindjárt szétveti az ideg, így próbáltam nyugodtan beszélni.- Mandy, nem tehettem mást! Megjelent mellettem és egy majdhogynem állandó vigyorral az arcán magyarázott nekem franciául és... - eddig tartott a faggatásom.
- Elég! Én a menedzsered vagyok, nem a pszichológusod! - upsz, kicsit mérges... kicsit. - Oké, akkor térjünk át egy sokkal súlyosabb bakidra, ami kész őrületet vonzott maga után. Drága, ki az a Zayn Malik? One Direction... kilépett... volt bandatárs... Rémlik?
- De futottam! A nevemet nem tudtam! - védtem magam, hiába tudtam, hogy feleslegesen.
- Amy, híresség vagy! A provokatív kérdésekre, ha álmodból riasztanak fel, is tudnod kell a legjobb választ, különben kicsinálnak! Tudod, hogy mit tettél, egészen pontosan? Voltál fent már bármely közösségioldalon? Hadat üzentél Zaynnek, a Zquad-nak, a One Directionnek, és amitől a legjobban félni kell, a directionereknek! Lesenkizted Zaynt! Csak, hogy érezd a helyzet súlyosságát, közel 300 ezer ember használta a #WhoisAmy? - hastaget Twitteren, a követőid száma majdnem 50 ezer emberrel csökkent fél óra alatt és folyamatosan zuhan. Ha kilépsz az utcára, garantáltan szétszednek vagy a directionerek, vagy Zayn rajongói, vagy pedig a pofátlan riporterek és paparazzók. - vázolta a jelen állást, én pedig a reggelim felett könyökölve elhúztam a számat. Ez nem hangzik jól... - Oké, jó, nincs minden veszve... Nem fogsz semmi különöset csinálni. A lényeg, hogy ne pánikoljunk és ne tegyünk kapálózás-szerű lépéseket, hogy ne vessz a süllyesztőbe! - pff, jól hangzik...- Holnap fotózásra mész, délután négyre, a helyszínt pedig majd elküldöm. Ami pedig Zaynt illeti, Twitterre találj ki valami vicces mondatot, amivel tisztázod magad! Rengeteg dolgom van, nem tudok most ezzel foglalkozni! Ja, és... bocs, hogy így a torkodnak ugrottam. Tehetséges vagy és a barátom, kár lenne érted! - kuncogott, mire mosolyogva megforgattam a szemeimet. - Na, békén is hagylak, legyen szép napod Amy!
- Hát... köszi, neked is! - köszöntem el, majd kinyomtam és leraktam az asztalra a telefont. Baszki, ehhez már tehetség kell... Szegény Mandy. Feladom neki a leckét, mint menedzseremnek.
Befejeztem a reggelimet, majd magamra kaptam egy AC/DC-s rövidujjút és egy fekete rövidgatyát, mivel már reggel 9-kor elég meleg volt. A hajamat egy apró kontyba fogtam, majd fogmosás után a kanapéra dőlve felhívtam Rosét.
- Na, mi a helyzet a kis botrányhősünkkel? - kérdezte szórakozottan, mire sóhajtottam egyet.
- Ne is mondd! Tök véletlen volt az egész és most jó nagy szarban vagyok... Ah, mindegy, inkább mesélj, milyen volt a fotózás? - tereltem a témát, mivel nem volt kedvem Zaynről beszélgetni... Nem is ismerem...
- Nagyon élveztem! Kicsit furcsa volt, hogy mások dolgoztak a fejemen, hogy jól nézzek ki, de király volt... Küldök majd képeket! - csak úgy csilingelt a hangja a lelkesedéstől. Imádom, hogy ilyen kis energikus.
- Modellavató? - húztam mosolyra a számat, miközben a körmeimet nézegettem. Műkörmök... fúj.
- Maradok a sminkes és a stylist karrieremnél... - nevetett, majd amikor elcsendesült, kicsit megkomolyodott a hangja. - Mi volt Liammel? Felhívtad?
YOU ARE READING
Remember me
Fanfiction„...Még mindig olyan furák ezek az álmok... Olyan valósághűek, mintha tényleg, itt és most történnének velem, de tudom, hogy ez csak a múlt. A múlt, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az én múltam, az én történetem, ami azzá tesz, aki vagyok, mégse...