Remember me

14. Fejezet - Neked tetszik James!

- Bocsi, bejöhetek? - hallottam meg Liam hangját a fürdőszobaajtó másik oldaláról, miközben halkan kopogtatott. Össz-vissz egy fekete leggings volt rajtam és melltartó, miközben enyhén a pultnak támaszkodva hajoltam a tükörhöz, hogy szemhéjtussal kihúzzam a szemem. Végignéztem magamon, és úgy voltam vele, hogy nem érdekel, tuti, hogy látott már leggings és melltartó nélkül is, így a tussal a kezemben ajtót nyitottam neki, és szinte egyből visszaálltam az eredeti pozíciómba. - Csak fogat mosni jöttem. - motyogta, és elfoglalta a mellettem levő mosdókagylót.

Miután sikerült az egyik szemhéjamra egy egész jó cicás tusvonalat húznom, Liam befejezte a fogmosást, és a pultra könyökölve nézett. Kicsit oldalra fordítottam a fejem, és felhúztam az egyik szemöldökömet Liam érdeklődő tekintete láttán. Mi olyan érdekes?

- Mi a baj? - kérdeztem, majd meg sem várva a válaszát gyorsan befejeztem a tusvonalat, és elkezdtem szempillaspirálozni. Elég hatalmas mennyiségű -konkrétan egy táskányi- sminkcuccot hoztam, úgyhogy volt miből válogatni.

- Szép vagy. - ismét felé néztem, mire lehajtotta a fejét, ellökte magát a pulttól, és kisétált a fürdőből. Hm, fura. Viszont jólesett, amit mondott, hiába csak egy kis apróság.

Miután késznek nyilvánítottam az arcomat, kimentem a szekrényhez, ami kb. két lépés a fürdőszobaajtótól, és kiszedtem egy sötétkék inget, aminek az ujját könyékig felhajtottam, valamint egy fekete karórát is magamhoz vettem.

- Liam, fekete vagy fehér? - kérdeztem a szekrény előtt ülve, miközben két cipő között vaciláltam, de választ nem kaptam. Elkezdtem tekergetni a fejemet, hogy hol lehet, és viszonylag hamar fel is tűnt, hogy az erkélyen van és elég meredten néz a távolba. Mivel nem akartam ilyen hülyeséggel zargatni, magamban elrendeztem a dolgot, így a fehérre esett a választásom. Már épp a cipőt kötöttem, amikor hirtelen ő is megjelent mellettem, és szintén a fűzőivel kezdett szórakozni. Nem tudtam nem észrevenni, hogy elég erősen árad belőle a cigiszag.

- Mehetünk? - csúsztatta a zsebébe a telefonját, és kinyitotta az ajtót. Liamen egy egyszerű fekete Adidas pulcsi volt fekete csőnadrággal, és egy szintén fekete, szintén Adidas edzőcipővel. Elég vidám összeállítás.

- Persze. - bólintottam, és elhagytuk a hotelt. Ahogy kiléptünk az épületből, egyből a nyüzsgő város volt előttünk, mintha még délután lenne, pedig már jócskán elmúlt éjfél.

- Gyere, menjünk erre! - biccentett a fejével jobbra, és felém nyújtotta a kezét, amit elfogadtam. Tudom, hogy az emberek azt hiszik, hogy minden oké, így az a normális, ha kéz a kézben járkálunk, amit én egyáltalán nem bántam. Sőt...

Egy kicsit később már egy sokkal nyugisabb részén sétáltunk Los Angelesnek, ami meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekes város. Teljesen más, mint mondjuk London, ezért többször is leragadtam egy-két helyen nézelődni, miközben Liam bőszen magyarázott nekem. Szegénynek többször is előröl kellett kezdenie, hogy milyen volt neki először itt járni, pedig engem tényleg érdekelt.

- Borzasztó vagy! - nevetett fel, mikor már vagy negyedszerre húzott magával amikor megálltam. - Inkább viszlek a hátamon... - csóválta a fejét.

- Neked könnyű, már ezerszer jártál itt, de... én még nem. - vontam meg a vállamat. Igen, jártam már itt, de nem emlékszem, szóval ez olyan, mintha még nem voltam volna itt.

- Jó, na, igazad van, de gyere már, ne állj meg az összes utcasarkon, mert még egy hónap múlva is itt fogunk vánszorogni! - vigyorgott rám, majd egy pillanat alatt lehervadt az arcáról a mosoly, miközben mögöttem elnézett. - A picsába. - morogta, és sóhajtott egy nagyot. - Kicsit majd görnyedj be, ha valaki szeretne veled fotózkodni! Tudod... Te... - kezdte el, mire én lehajtott fejjel befejeztem a mondatát.