Remember me

Utószó + UNFORESEEN

Sziasztok! 😛

Tudom, azt mondtam, hogy hamar kaptok némi írói köszönetet, de kicsit felpörgött az utóbbi időben körülöttem minden, így csak most volt erre időm. Nem számítok túl nagy olvasottságra, de ha van időd, energiád és érdeklődésed elolvasni ezt a kis szösszenetet, köszönöm neked!❤️

2016 nyarán kezdődött minden. Akkoriban rettenetesen rá voltam kattanva a blogos történetekre, minimum 10-12 fanfictiont követtem Bloggeren. A blogokat olvasva egyre többször kezdtem "átírni" a könyveket fejben, ami egészen odáig fajult, hogy leültem – és írtam, méghozzá egyből Amyről, akinek jó pár évét követhettétek itt, Wattpadon. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz, sőt, az volt a terv, hogy alig három hónap alatt minden visszajön Amnek és boldogan éltek, amíg... amíg rá nem ébredtem, hogy nem akarok egy kétszázadik klisés valamit alkotni. Írtam, írtam, sokszor egészen hajnalig, aztán vettem a bátorságot és felraktam az első 14-15 fejezetet Bloggerre. Rengeteg időt és energiát öltem a honlap és a fejezetek szerkesztésébe, de sajnos havi 1, maximum 2 ember tévedt az oldalra, ugyanis a Blogger akkoriban már fanfiction téren eléggé a végét járta.

Elhatároztam, hogy nem az olvasottságért fogom csinálni, hanem magamnak. Ez egész jól ment egy-két hónapig, de azon kaptam magam, hogy tök feldobta a napomat, ha valaki véletlen rákattintott a blogomra és alig vártam, hogy valaki életjelet adjon magáról. Persze, szerintem mondanom sem kell, ez sosem történt meg. 😅

Elment a kedvem az egésztől. Írtam tovább Amy és Liam "kalandjait", de már nem raktam fel sehova, mert nem láttam értelmét, hisz senkit sem érdekelt. De aztán valahogy felfedeztem a Wattpadot, ami sokkal élettel telibbnek tűnt, ezért felpakolásztam a jóval könnyebben kezelhető felületre a Remember me-t, ami alig fél hónap alatt 150 megtekintést szerzett magának.

Utólag elég kis nyomin hangzik, de elképesztően boldog voltam, hogy páran adtak csillagot egy-egy fejezetre.

Gyakorlatilag minden egyes pontja a sztorinak spontán jött, nem jegyzetből vagy egy előre felállított történetvázlatból, ami szerintem nagyon nagyon nagyon érződik belőle. Ez talán az egyetlen dolog, amit bánok, hisz egy csomó dolgot ma már nem tennék a könyvbe, amit akkor valamiért megtettem. De az vigasztal, hogy rengeteget tanultam az írásról, valamint az életről is, bármilyen furán is hangzik ez.

Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit is értek ezalatt, szerintem ezt csak akkor lehet teljesen megérteni, ha megtapasztalod. Tudom, hogy hülyeség, mert én alakítottam a történetet, személyiségeket és viszonyokat, mégis úgy érzem, hogy sokkal érettebben tudom kezelni a kapcsolataimat, mint ezelőtt. Mintha én magam egy komoly párkapcsolatban lettem volna és ezáltal egy jó adag érzelmi intelligenciára tettem volna szert ... Ez pedig nagyon fura.

Amyről és Liamről nagyon sokat beszéltem már, mégsem lenne méltó elköszönés, ha nem említeném meg őket egyszer sem. Ők írói pályafutásom első szereplői, ezért pedig különleges helyet foglaltak el a szívemben. Sosem tudnám megunni őket, se együtt, se külön-külön. Életük végéig tudnám részletezni minden napjukat, de már bőven túltárgyaltam szerintem a Payce-drámát, így ideje továbblépni.

Na, de mégis: Liam.

Ha választanom kéne kettejük közül, akkor talán Liamet választanám, mint kedvenc szereplőm. Főleg a második "felvonásban" annyira elmélyültem/elmélyültünk a lelkivilágában, annyira kirészleteztem a sérült, már-már beteg lelkét, hogy sokkal közelebb került hozzám a karaktere. Valós, élethű és tökéletlen – minden, amit hiányolni szoktam a hasonló témájú, romantikus könyvek főhőseiből, főleg a szerelmi szálat biztosító félből. Mert hát ki lenne szerelmes egy olyan srácba, aki vagdossa a karját, féltékenykedik, bizonytalan és gyakorlatilag gyűlöli magát a múlt miatt? Egy "átlagos" filmhősnő valószínűleg nem, hisz nem egy tökéletes pasiideál.

De, hogy legyen pár szó a Szőkénkről is:

Szerintem könnyen szerethető karakter volt végig (khm, majdnem) a történetben. Neki is voltak hibái, rossz és egyenesen borzalmas (válás) döntései, de épp ez tette őt is emberivé. Őt is imádtam, a személyisége szerintem elég magával ragadó volt, nem csoda, hogy Li annyira ragaszkodott (és ragaszkodik ) hozzá. Elvált Liamtől félelemből, ami mindent tönkretett, hiába próbálták rendbe hozni. Van ilyen az életben, viszont könyvekben és itt, Wattpadon már kevésbé. Fáj, hogy nem úgy ért véget kettejük története, hogy boldogok együtt és idill, meg napfény, sőt, szerintem egyenesen megrázó az utolsó, tükrös jelenete Liamnek – legalábbis nekem eléggé az volt.

Nem tudom, hogy mennyire esett le nektek az utolsó pár mondat, mert erre vonatkozó reakciót nem nagyon láttam, de talán az az egyik legmélyebb jelenete az egész könyvnek.

Így a kis köszönőbeszéd végén szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvasta, csillagozott, kommentelt, vagy csak otthon kicsit belegondolt Amy és Liam problémáiba és átérezte a könnyeket, nevetéseket és csalódásokat.😘❤️

Remélem, hogy nektek is jelentett annyit ez a 101 fejezet, mint nekem.
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Viszont mi az a címben, hogy UNFORESEEN?😱🤷🏼‍♀️😜

Már említettem, hogy a mi kis Reyünk is kap reflektorfényt a jövőben: ez lesz az UNFORESEEN című történet, ami hamarosan felkerül Wattpadra.

Pár általam fontosnak vélt infó a könyvről: A főszereplő Rey lesz, akinek nagyjából ugyanabba az életszakaszába nyerhetünk bepillantást, mint Amnek a Remember me-ben. Huszonéves híresség, aki főként szülei miatt tett szert a hírnevére, de rengeteget dolgozik annak érdekében, hogy szakmailag is elismert modell legyen, aminek egyik nagy mérföldköve volt, hogy egy éves szerződést ajánlott neki a Victoria's Secret fehérneműmárka, így megadatott neki a tökéletes lehetőség, hogy bizonyítson. De, mint minden romantikus történetben, itt is megjelenik valaki, aki mindent megkavar. 🤗

Talán még az lehet fontos, hogy 2043-ban játszódik a könyv. Én nem vagyok sci-fi író, ezért túl sok technikai fejlődést nem fogok megálmodni, de azért például a közlekedésben lesznek apróbb, reális változások.😉

És igen, Amy és Liam is szerepelni fognak, akik akkor már negyvenes éveik végén járnak. Nyilván nem lesznek bent minden fejezetben, de jó pár információt meg lehet róluk majd tudni, hogy mi történt velük abban a 20 évben.

Még egyszer puszi mindenkinek, néhányotokkal találkozunk az UNFORESEEN első fejezeténél és legyen szép napotok!😘❤️