Remember me

54. Fejezet - Tökéletes

A délelőttünk nagyjából arról szólt, hogy mindenki jól belakta a szobáját, kipakolt és körülnézett a kéróban. Én javarészt az erkélyen ücsörögtem és csodáltam a tengert, míg a fele társaság tartotta magát a tervhez és lement fürödni egyet a partra.

- Minden rendben? – hajolt a fülemhez Liam és átkarolta a nyakamat. Bólintottam egyet és a tájról elszakítva a tekintetemet ránéztem. – Nagyon elcsendesedtél. Biztos, hogy nincs semmi baj? Nekem elmondhatod. – dörmögte, mire elmosolyodtam és a karomat kicsit kitekerve beletúrtam a hajába.

- Azonnal rohanni fogok hozzád, ha bármi nyomni fogja a lelkemet. – motyogtam, mire hümmögött párat. – Te hogyhogy nem vagy lent a többiekkel? – fordultam meg a székben, így Liam elengedte a nyakamat és felegyenesedett.

- Nem akartalak itt hagyni. – vonta meg a vállat és vágyakozó pillantásokkal illette a gyönyörű tengerpartot. Hihetetlen, hogy mennyire nem tudja elrejteni, mit szeretne.

- Na, induljunk! – pattantam fel a székből, mire zavartan nézett rám. – Le. Fürödni. Liam, itt vagy? – kuncogtam, mire egy széles vigyor kúszott az arcára és végigszántott a haján az ujjaival.

- Bocs, csak... mindegy. Jó, menjünk! – biccentett, mire halkan felnevettem és a kezét megfogva elindultam mellette a lépcső felé.

A partot megközelítve már hallani lehetett Eleanor hangos nevetését, ami keveredett Harry és Louis röhögésével. A lány Louis nyakában volt keresztben, konkrétan a vállain feküdt, ám koránt sem önszántából.

- Előre vagy hátra? – kérdezte szórakozottan Louis, mire El próbált menekülni, ám hamar belecsobbant a vízbe, miután Louis ledobta magáról. Harry és Beth csak külső szemlélői voltak a dolognak, Rosé és Niall pedig még a városban voltak.

- Tényleg, hol vannak ennyi ideig Niallék? – néztem oldalra, amikor már a bokáig érő vízben lépdeltünk, mire Liam csak megvonta a vállát. – Egyébként a saját érdekedben remélem, hogy nem fogsz semmivel sem beprób... Liam! – visítottam fel, amikor elengedte a kezemet, majd mögém ugorva leguggolt és a combjaimat elkapva felállt, így én magatehetetlenül csapódtam a hátának, miközben lepergett előttem az életem. Természetesen bepróbálkozott... – Tegyél... le! – próbáltam megszólalni fejjel lefelé lógva, majd erőt vettem magamon és a hasizmaimat bevetve –na, ilyenkor veszem hasznát a sok edzésnek– felültem a nyakába.

- Ilyenkor ne beszélj, megszakadhatnak a hangszálaid, Édes! – fogta a sípcsontjaimat és békésen baktatott velem előre a neki már derékig érő vízben.

- Megérkezett Mr. és Mrs. Payne is! – intett nekünk Haz és átkarolta Beth derekát. Ők miért ilyen normálisak?

- Kényelmes odafent, Szöszi? – kérdezte tőlem Louis, mire felnevettem. Egyébként nem olyan rossz...

- Arra vár, hogy ledobjam. – közölte Liam, mire Louis felhorkantott és a tekintetével elkezdte keresni Eleanort, aki odament Harryékhez beszélgetni.

- Mi? Nem! Én nem! – ellenkeztem, de hiába kaptam a nyaka után, a következő pillanatban már a víz alatt találtam magamat. – Utállak. – morogtam az orrom alatt, miután felegyenesedtem és próbáltam a sós vizet eltűntetni a szemeimből. Liam felnevetett és nyomott egy puszit a fejemre lapult hajamra, majd a tarkómnál fogva a mellkasának nyomta a homlokomat.

- Egy francokat. – súgta a fülembe és kacsintott egyet amikor elhúzódtam tőle.

- Csak egy kicsit. – húztam össze a szemeimet, mire kuncogva megcsóválta a fejét.