- Most mi a baj?- Az, hogy vak vagy. – hangzott a mondat Ryan szájából még hetekkel ezelőtt.
Vak vagyok. Legalábbis annyira mindenképp, mint egy szemellenzővel ellátott igásló. Egy bizonyos irányba tisztán látok mindent, nincsenek bennem kérdések, azonban ahol a szemellenző gátol, fogalmam sincs mi van. Az egyik mögött Liam van, a másik pedig Ryant rejti, aki jelenleg nagyobb kérdőjel, mint az exem.
Ryan egy hetet nálam volt. Nem tudom, hogy miért, de végig furcsa volt, miután kijelentette, hogy baj van a látásommal bizonyos értelemben. Látszott rajta, hogy próbál felszabadult lenni, de feszengett, bármit is csináltunk. Fogalmam sincs, hogy mi történt, mert nem mondott semmit sem, amikor erről kérdezősködtem. Nem értem. Körülöttem mindenki meghülyül?
Liamen is lehetetlen kiigazodni. Nem csak én nem találom a megoldását a rejtvényének, hanem a barátai és a rajongók sem. Egyik pillanatról a másikra változik át kinézetre a megszokott Liamből egy menő rapperré és vissza. Vannak napok, amikor több képet is kiposztol magáról és Naomiról, bulikba jár, de van, amikor titokzatos, napokig nem jelentkezik sehol sem és nem hajlandó válaszolni egyetlen kérdésre sem. A borostája nagyjából teljesen eltűnt, a haja már nem beszárítottan pihen a fején, hanem sokkal hosszabb, kósza tincsekből áll, ami nem feltétlenül ront az összkép... khm, szóval. A két karja fokozatosan sötétül el különböző mintákkal. Mondhatni nincs lassan szabad felület a kezein.
Kezd elhatárolódni a srácoktól és az új, híres haverjaival lóg. Harry konkrétan nem beszél már vele, Louisval néha csevegnek telefonon, Niall viszont sokat panaszkodik, hogy egy sörre nem tudja elhívni, mert mindig lerázza valami kamuindokkal. Rosé próbált is vele erről beszélni, de ő is hamar hoppon találta magát. Nem tudom mit akar ezzel elérni, de... Ah, tényleg fogalmam sincs. Talán már nem is érdekel...
Igen, eljutottam ide. Nem érdekel mi van Liammel. Ez majdnem négy hónapomba került... De elkezdtem megtalálni magamat. Én is megváltoztam az „eredeti" Amyhez képest, legalábbis stílusban mindenképpen. Erre többször fel is hívták a figyelmemet a rajongók, valamint Amanda is az ebben rejlő lehetőségeket kalkulálja. Régen végtelenül visszafogott, nőies voltam angyalian selymes és lágy hanggal és hosszú, szintén az angyaliasságomat kifejező szőke tincsekkel. Soha nem voltam egy botránynak sem a kirobbantója, inkább csendben hárítottam a támadásokat és kerültem a nyílt konfliktusokat. Mondhatni teljesen átlagos, nyugis énekesnő voltam, aki a bájos mosolyával, az érett öltözködésével és a kedvességével elvarázsolt mindenkit. Ja, ez voltam én...
Hogy ki vagyok most? Hm, ez egy olyan kérdés, amire csak most kezdem megérteni a választ. A stílusom más irányt vett, mintha koppintanám kicsit Liamet: Előnyben részesítem a szaggatott farmereket, pólókat, bőrdzsekiket a szoknyákkal és dresszekkel szemben, kevesebb magassarkút hordok, a hajamat hagytam kicsit megnőni és teljesen természetes formában van mindig. Pár tetoválással is gazdagodtam: Kaptam a két mellem közé egy jelet, ami már első látásra megtetszett, egy vékony, alig látható „karkötőt" a bal csuklóm köré, valamint a jobbra pedig egy apró tollat. Egyiknek sincs mély jelentése az életemben, egyszerűen csak nagyon megtetszettek.
VOUS LISEZ
Remember me
Fanfiction„...Még mindig olyan furák ezek az álmok... Olyan valósághűek, mintha tényleg, itt és most történnének velem, de tudom, hogy ez csak a múlt. A múlt, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az én múltam, az én történetem, ami azzá tesz, aki vagyok, mégse...