„...Még mindig olyan furák ezek az álmok... Olyan valósághűek, mintha tényleg, itt és most történnének velem, de tudom, hogy ez csak a múlt. A múlt, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az én múltam, az én történetem, ami azzá tesz, aki vagyok, mégse...
Életem talán legmozgalmasabb nyarán vagyok túl. Rengeteg dolog történt ebben a három hónapban, csak úgy repültek a hetek, és egyszer csak arra keltem fel, hogy elaludtunk, rohannunk kell a reptérre, hogy elérjük a magángépünket Hawaiira. Na, de ne szaladjunk annyira előre...
A június két dologról szólt: a Strip That Down és Am. Igen, kicsit furán néz ki, hogy a dalom került előre, de sajnos vagy nem sajnos, szó szerint éjjel-nappal dolgoztam és muszáj volt ide-oda utaznom. Hihetetlen mennyiségű interjún vettem részt, videoklipet is forgattunk, valamint többször is előadhattam már a számomat, amire rettentően büszke vagyok... annak ellenére is, hogy sokan nem. Rengetegen jöttek azzal, mind rajongók, mind szakmabéliek, hogy tőlem többet vártak egy csajozós tömegdalnál, csalódtak bennem. Nos, erre nem nagyon tudok mit mondani, úgy, ahogy a hasonlítgatásra sem és talán nem is akarok. Nagyon élveztem a dalírás minden percét, és valami olyat csináltam, ami én vagyok. Messze áll a One Direction-ös hangzásvilágtól, amit sokan elfogadtak, páran meg nem. Ezzel nem tudok mit kezdeni, csak örülni annak a „sok"-nak.
Egy teljesen új dologba vágtam a fejszémet. Táncolok. Én, Liam Payne, a One Direction egyik énekese TÁNCOLOK. Igen, először ódzkodtam ettől az egésztől, de aztán Am rávett, hogy kísérjem el egy táncórájára. Eszméletlenül hülyén éreztem magamat, viszont rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok reménytelen eset. Am folyton azt szajkózta, hogy tök jó vagyok, így felreppent az ötlet, hogy mi lenne, ha a többiekkel ellentétben én koreográfiát is vinnék az előadásomba. Az első pár próbán úgy éreztem magam, mint egy bohóc, de aztán azt hiszem ráéreztem az ízére és már szinte gátlások nélkül mozgom a zenére, amit még anno poénból csináltam a turnékon. Persze, a tánctudásomba is belekötöttek páran, de ez van. Haters gonna hate, ahogy Swift mondaná...
Am viszont fantasztikusan táncol. Egyre több időt fordít rá és teljesen megéri. Tervben van nála egy turné 2018-ban, ami egyenlő azzal, hogy ő is elkezdett, sőt, már javában dolgozik az albumán. Mindent elmond nekem, nem olyan kis titokzatos, mint én vagyok, így már egy csomó anyagot hallhattam a félkész Touch-ról. Nos, enyhén fogalmazva lenyűgöz Am. A hangja mindig is lenyűgözött, most nem arról beszélek, hanem arról, hogy mennyire... szívós. Nem igazán tudom kifejezni, hogy mekkora örömöt képes nekem okozni, hogy egy stúdiószobában áll a mikrofonállványnál egy üveglap mögött és nívós nevekkel dolgozik együtt a kislemezén.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Túllépett a múlton. Július közepéig járt pszichoterápiára és úgy látszik, teljesen meggyógyult. Magabiztos, boldog, pánikrohamai egyáltalán nincsenek és szerintem csak most kezdett el élni a baleset óta... és talán én is. Tele vagyunk ambícióval és tervekkel. Olyan... mint régen.
Június végéig bírtuk a „bezártságot". Közös megegyezésre fogtuk magunkat és végigsétáltunk New York legforgalmasabb utcáján, ami bár hatalmas port kavart, nagyon jólesett. Már teljesen elfogadtak minket együtt, ismét Hollywood egyik álompárja lettünk, ami talán büszkébbé tesz, mint az egészséges lenne. Szerintem arra bármelyik pár kurvára büszke lenne, ha Ryan Reynoldshoz és Blake Livelyhoz hasonlítják őket! Vagy... ez csak engem dob fel ennyire?
