Remember me

32. Fejezet - Barát vagy ellenség?

Másnap már hajnalban kipattantak a szemeim, ugyanis a fejem mellett a telefonom eszméletlen hangerővel elkezdett csörögni. Gyorsan feltámaszkodtam, majd nem törődve a ténnyel, hogy töltőn van a készülék, a fülemhez emeltem. A töltő kicsúszott belőle, én pedig észrevettem, hogy nem vettem fel... Ahj, éljenek a szép reggelek!

- Igen...? - ásítottam bele a telefonba, miután egy gyors mozdulattal felvettem. Persze, azt, hogy ki hív, nem néztem meg. Idióta...

- Amy, szia! - köszönt kicsit zavartan Ryan, én pedig hanyatt dőltem és magamra húztam a takarót. Ismét elfelejtette, hogy itt 8 órával előbb van... Király. - Már megint...? - sóhajtott, mire halkan, még tök rekedt hangon felnevettem. - Istenem, ne haragudj! Nem hagylak aludni... Visszahívjalak később? - beszélt az én felfogásomnak kicsit gyorsan, így pár pillanat feldolgozási időt adnom kellett magamnak.

- Öhm, nem, most már ébren vagyok... Mi a helyzet Ry? - mosolyodtam el halványan, hiába nem látja. Ryannel majdnem minden nap beszélek egy órát, de a Liames bánatomat nem nagyon szoktam megosztani vele. Talán jobb ez így...

- Most jöttem ki egy előadásról és gondoltam, megkérdezem, hogy milyen volt a színészi pálya legnagyobbjaival tölteni az estét. - hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Hát... elhiszed nekem, hogy senkivel sem találkoztam? - nevettem, mireő is követte a példámat. - Niallel voltam az este nagy részében... kártyáztunk... - motyogtam. Akárhogy is nézzük, ciki, hogy egy díjátadón játszottunk...

- Mi? - kuncogott meglepetten. - Leültetek egy asztalhoz, és miközben a filmipar egyik legnemesebb díját osztották ki hatalmas színészek között... kártyáztatok? - úgy mondta ki az utolsót, mintha káromkodna, amin muszáj volt mosolyognom. Pontosan azt tettük! És milyen jó volt! - Legközelebb elvihetnél, és amíg te színezel vagy kirakósozol, én addig művelt eszmecserét folytatok majd nagy nevekkel... - biztos vagyok benne, hogy vigyorgott, miközben ezt mondta.

- Okés, majd megbeszéljük... - sóhajtottam és megdörzsöltem a homlokomat.

- Valami baj van? - kérdezte halkan egy kis csend után. Igen Ry, már régóta...

- Csak álmos vagyok... - nyöszörögtem és az oldalamra fordultam.

- Gondoltam, hogy nem mondod el. Hallom, hogy nyomja valami a lelkedet, úgyhogy hívd majd fel Rosét és beszéld meg vele! Nem jó, ha magadba roskadsz... - mondta, én pedig egy kis gondolkodás után válaszoltam. Úgyis megtudja... Sőt, furcsa, hogy még nem látta a neten.

- Liammel nem alakulnak úgy a dolgok, mint azt szeretném. - dünnyögtem, majd magamban jót mosolyogtam ezen. „Nem úgy alakulnak"... konkrétan kijelentette, hogy kihasznált. - Összejött egy Naomi nevű csajjal, úgy, hogy nem is szakítottunk. Aztán a díjátadón ő is ott volt és tök furcsán viselkedett. Teljesen össze vagyok zavarodva, mert fogalmam sincs, hogy mit akar... De talán ő sem tudja.

- Amy, ne haragudj, csak hogy őszinte legyek, szerintem szórakozik veled. Egy másik csajjal van együtt, de látja, hogy sérülékeny vagy, ezért hülyít, hogy magát szórakoztassa a naivitásoddal. - osztotta meg velem a véleményét halkan, amiben lehet igazság. - Szereted?

Nem sokat kellett gondolkodnom a válaszon.

- Jobban, mint megérdemeli... - a hangom elcsuklott és pár könnycsepp az arcomról lekúszva a takaróra cseppent. Király, úgyis régen bőgtem már...

- Akkor pedig egy seggfej, ha figyelmen kívül hagyja... - morogta és sóhajtott egyet. - Ne haragudj, most le kell tennem, mert metróra szállok és egészen a szívemhez nőtt már a telefonom... Remélem, hogy egyenesbe jönnek a dolgok és az az idióta rájön, hogy nagyot hibázik, ha eldob magától. Jó legyél, Amy! - köszönt el, ami egy halvány mosolyt varázsolt a kissé nedves arcomra.