Remember me

19. Fejezet - Barátok

- Csatlakozhatok? - hallottam meg egy ismerős hangot. Még mielőtt megfordulhattam volna, két tenyerét a csípőmre csúsztatta és a mellkasa a hátamnak simult.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem fogadsz el nemleges választ. - motyogtam, majd mintha ott sem lenne, elkezdtem kiöblíteni a habot a hajamból, így párszor arcon küldtem vízzel. Gondoltam, húzom egy kicsit az agyát.

- Jól érzed. - simította ki a tincseimet az arcából, ami miatt nekiálltam kuncogni és elzártam a vizet. Francba. Ennyit a flegma viselkedésről. - Baj? - vezette bele az ujjait a hajamba.

- Hm, elférünk. - néztem körbe, miközben puszikat hagyott a vállamon.

- Az attól függ... - mosolygott a tarkómba perverzül, mire felnevettem.

- Borzasztó vagy. - nyúltam hátra, és egy kis csuklótekeréssel sikerült beletúrnom hátulról a hajába.

- Ezt ma mondtad már egyszer. - tért át a nyakamra, mire sóhajtottam egyet.

- Szóval nem is aludtál... - tettem a tenyeremet a tarkójára és azt cirógattam. - Kis sunyi. Lehet, hogy igazából nem is vagy beteg, csak megjátszod. - húztam végig a másik kezemet az oldalán, ami egy morgást idézett elő belőle.

- Nem, tényleg nem vagyok beteg. Csak jólesik téged ugráltatni mindenért. - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg, majd ismét nekiállt puszikkal behinteni a nyakamat. Persze tudtam, hogy csak szórakozik.

- Mi ez, ha nem érdekkapcsolat? Szakítok veled, Liam James Payne! - vezettem le közöttünk a kezemet a hasán, ami erre megfeszült, így megérezhettem a halovány kockáit. Hát hiába, egy hónapja nem edzett semmit, és sokat is fogyott, ez pedig nem éppen kedvez az ember izomzatának. Nekem kockahas nélkül is szexi.

Elkapta az alkaromat, és a tenyeremet a saját hasamra fektette, majd az ujjainkat összekulcsolta.

- Én szakítok veled, Amy Louisa Prince! De ne aggódj, van jelentkező bőven a posztodra. - tette az állát a vállamra, és onnan nézett rám. Louisa a középső nevem? Remek, jó tudni.

- Aha, csak úgy bomlanak utánad a nők. - kezdtem el a borostáját simogatni, mire elmosolyodott.

- Ahogy mondod. Egyet csettintek és máris a lábaim előtt hevernek. - simogatta a hasamat.

- Meg tudom őket érteni.

- Ki mondta, hogy te nem vagy egy közülük? - húzta fel a szemöldökét és egy gyerekesen huncut mosolyra húzta a száját.

- Kipróbáljuk? Csettints! - vigyorogtam rá kihívóan, mire tette, amire kértem, de a másik kezével belebökött az oldalamba, így felvisítva összerogytam előtte. Cseles...

- Látod? Ezt mondom! - segített fel nevetve, majd már velem szemben állva, a homlokát az enyémnek döntötte. - Jól vagy? - kérdezte suttogva, mire bólintottam egyet.

- Borzasztó vagy... - hunytam le a szememet és a nyaka köré fontam a kezeimet.

- Háromnál járunk... - dünnyögte a számra, majd megcsókolt. Az egyik tenyerét levezette a combomra, majd felemelte, így a térdem a derekánál volt. Szinte reflexszerűen emeltem a másik lábamat is, így gyakorlatilag nekiestünk a falnak, de gyorsan befúrta a kezét a hátam és a hideg csempe közé. - Óvatosan, Királylány, még nem vagyok a régi... - dörmögte a fülembe, majd a lábaimat a dereka köré fonta és a combomnál fogva tartott meg, így a hátam a falhoz simult teljesen.

- Szeretlek. - simítottam végig a hátán, majd a vállára hajtottam a fejemet. Elmosolyodott, majd az ajkait az enyémekre nyomta és megnyitotta a vizet, így mind a kettőnk testén elkezdett folyni a szinte már forró víz.