Remember me

26. Fejezet - Boldog vagyok

-­­ Mit vegyek fel? - léptem ki a gardróbból a hálóba, ahol Liam az ágy szélén ült farmerban. Rajtam még csak fehérnemű volt. Felnézett a telefonjából és egy széles vigyorral az arcán félredobta.

- Gyere ide! - nyújtotta felém az egyik kezét, mire megforgattam a szemeimet és a terpeszbe nyitott lábai közé álltam. - Szerintem jó vagy így is. - tette a combjaimra a kezét, majd felvezette őket a csípőmig.

- Nem hiszem, hogy a szüleid díjaznák, ha melltartóban és bugyiban mennék karácsonyozni. - játszottam a tarkóján lévő pár milliméteres hajával. A tenyerét a derekamra csúsztatta, majd az ujjaival elkezdte letolni a bugyimat. - Liam, már így is késésben vagyunk. - vigyorodtam el. Szeretem húzni az agyát.

- Majd azt mondjuk, hogy nagy volt a dugó. - húzta lejjebb a fekete darabot, én pedig engedelmesen kiléptem belőle.

- Szóval... - a karjaimat a nyaka köré fontam és a két lábamat a dereka mögött lazán összekulcsolva az ölébe ültem. - Azt mondod, hogy nagy volt a dugó? - vontam fel az egyik szemöldökömet, mire a homlokát az enyémnek döntve kuncogott.

- Végülis nem hazudunk vele. - siklottak a kezei a fenekemre és egy elégedett mosoly után az ajkaimra tapadt. A lábaimat visszahúztam a háta mögül, így a sípcsontom a takarón pihent, majd óvatosan lenyomtam Liamet az ágyra.

***

- Szóval, a kérdés még mindig ugyanaz... - álltam fel az ágyról és bekapcsoltam a melltartómat. Liam elnevette magát, majd ő is felpattant és gyorsan felvette a gatyáját.

- Nem kell kiöltözni. Valami kényelmeset! - simított végig a hátamon, de lecsúszott a keze a bőrömről, mert bementem a gardróbba. Egy bézs színű laza felsőt vettem fel, aminek egészen különleges szabása volt. Alá egy egyszerű, kék farmert választottam, aminek a térde ki volt koptatva. Mellettem Liam egy sötétkék inget gombolt éppen.

- Azt mondtad, ne öltözzek ki. - tettem mosolyogva csípőre a kezemet, mire abbahagyta a gombokkal való szöszölést és megvonta a vállát.

- Mert nem kell.

- De te valamiért mégis kiöltözöl... - kuncogtam, mire megforgatta a szemeit.

- Egy ing még nem kiöltözés. - hajtotta le a gallérját, majd egy tincset a fülem mögé tűrt. - Hm, milyen parfüm van rajtad? - lehelt egy apró puszit a nyakamra.

- Chloé 'Fleur De Parfum'. - mondtam -borzasztó- francia akcentussal, mire egy féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Je t'aime, Princesse. - csókolt meg lágyan, mire kicsit összeráncoltam a szemöldökömet.

- Micsoda? - toltam el egy picit az arcát, mire megismételte. - Nem értem. - ráztam meg egy picit csalódottan a fejemet.

- Franciául azt jelenti, hogy szeretlek Királylány. - mosolygott, majd megölelt. - Annyira fura, hogy... Mindegy. - csóválta a fejét majd a hajába túrva elhúzódott.

- Micsoda? - léptem utána és a vállára raktam a kezemet.

- Semmi, hagyjuk. - sóhajtott, majd otthagyott a gardróbban. Megdörzsöltem az arcomat, majd a fürdőbe mentem, ahol megcsináltam a sminkemet. Elég természetesre vettem a figurát, nem akartam túl feltűnőre maszkírozni magam. Az ékszereim között kutakodtam egy ideig, majd egy kis köves fülbevalót választottam és egy, a felsőmhöz színben passzoló, gyöngyös karperecet. Egy kis parfümöt fújtam a csuklóimra és a nyakamra, majd megfésülködtem és egy laza, viszonylag magas copfot csináltam.