Remember me

30. Fejezet - Végre valaki

Tökéletesen úgy érzem magam, mint egy hisztis tinilány. Három napot bőgtem keresztül, de szó szerint, így elég durva fejfájással küzdök. Rosé kijelentette, hogy azonnal gépre száll, így most ketten alszunk a franciaágyban. Tiszteletben tartotta, hogy élni sem akarok többet, egészen a mai napig. Épp az ágyban feküdtem, körülöttem ezer taknyos zsepivel, pizsamában, amikor berontott, majd a karomnál fogva kirángatott a takaró alól. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hívnak, de sok időm nem volt rajta gondolkodni, mert Ro már ruhát szedett ki nekem és folyamatosan beszélt.

- ...levágatjuk a hajadat... - halottam meg egy apró mondatfoszlányt, amire rögtön felkaptam a fejemet. Mi a franc?!

- Biztos, hogy nem! - csóváltam a fejemet a nappaliba érve és egyből éberebb voltam. Minek? A hajam most a legkisebb gondom.

- Mimi, szakítottál Liammel. Most...

- Igen, köszi, hogy emlékeztetsz rá! - forgattam meg a szemeimet, miközben lenyomott a fehér kanapéra, ezzel félbeszakítva. Liammel amúgy nem tudom, hogy mi van. Ő szart a fejemre, a többieket pedig a nagy önsajnálat közepette nem volt erőm megkérdezni a hogyléte felől. Bár, lehet, hogy jobb is. El kell felejtenem. Egyszer már megtettem, másodszor is biztosan menni fog! Ja, biztosan...

- Hé, figyelsz rám? - lengette a tenyerét az arcom előtt Rosé, mire kicsit megráztam a fejemet. Csöppet elkalandoztam.

- Bocs. - túrtam a kócos hajamba, mire sóhajtott egyet.

- Szóval, nem csak azért vágatjuk le a hajadat, hogy rövid legyen. - húzta egy sunyi vigyorra a száját, ami miatt egyből elkezdtem félni. Ajjaj, ez nem lesz jó... - James fogja levágni. Akármennyire is imádom Liamet, ez köcsög húzás volt tőle, de te szépen túl fogod magad tenni rajta! Nehogy azt hidd, hogy nem láttam a kölcsönös érdeklődést közted és James között! - kacsintott, mire lehunytam a szemeimet és eldőltem az ágyon.

- Ro, nem fogom elhívni randira Jamest! - kuncogtam kínomban, majd kissé meglepődtem, amikor az arcomon landolt valami. Felültem és a kezembe vettem a teljesen fekete ruhát, ami már első látásra is túl rövid volt. - Ez komoly? - emeltem fel és az előttem csípőre tett kézzel álló lányra emeltem a tekintetemet.

- Nyugi, nem olyan rövid! Nem is feszülős a szoknya része, szóval nem gáz. Na, öltözz, én addig választok hozzá neked cipőt! - biccentett a fürdő felé, mire felnevettem. - Mit nevetsz, Prince? - mosolyodott el ő is.

- Imádom, amikor bepörögsz! Rosé, nem kell ennyire kicsípni! Csak a hajamat vágatjuk le, nem? - indultam a fürdőszobához. Már teljesen beletörődtem a sorsomba: rövid hajam lesz. Majd csak megszokom...

- Baszki, a stylistod vagyok! Mit akarsz, mit csináljak?! - röhögött, mire megráztam a fejem mosolyogva és beléptem a ruhával az ujjaim között a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyoztam -amit már napok óta nem tettem...- és felkaptam magamra a fekete dresszt, aminek felvéve tényleg nem volt vészesen rövid szoknyája.

Rosé kivasalta a hajamat, megcsinálta a sminkemet, majd rámaggatott egy arany karperecet, egy bordó nyakpántot és egy csillogós rózsaalakú fülbevalót. Amikor azt hittem, hogy végre békén hagy, odajött hozzám és a kezembe nyomott egy nagyon rózsaszín magassarkút. A pántjai fényesek voltak, a kicsit vastagabb sarka pedig picit sötétebb és csillogós. Döbbenten fixíroztam a cipőt, majd egy nagy sóhaj után felvettem, mert tudtam, hogy úgysem úszom meg.

***

Két óra múlva már a vállamat alig súroló tincsekkel libbentem ki a szalonból, Roséval és Jamesszel az oldalamon. James csak miattam ment be dolgozni, majd Ro rávette, hogy menjünk el együtt ebédelni.