Remember me

24. Fejezet - Meglepetés

Délelőtt Roséval elmentem fodrászhoz, ahol befestettem a hajamat szőkére, de direkt hasonlóra, mint az eredeti hajszínem volt, hogyha lenő, akkor majd ne kelljen folyton festegetni. Liam kicsit meglepődött, amikor hazamentem szőke hajkoronával, de utána egész nap arról áradozott, hogy mennyivel jobb ez, mint a szürke.

Estefelé a gardróbban álltam melltartóban és bugyiban, kezemben a kiválasztott ruhámmal. Már teljesen készen voltam, csak az egyberészes, hátul zipzáros ruhával akadtak problémák. Mivel hajolnom egyáltalán nem volt szabad, próbáltam különböző akrobatamutatványokkal felküzdeni magamra, de nem sikerült. Élesen beszívtam a levegőt, majd hangosan szóltam Liamnek.

- Liam! - nem telt fél percbe sem és máris előttem termett zakóban. Nagyon jól nézett ki benne.

- Igen? - mért végig cseppet sem feltűnően, mire elkezdtem csettintgetni előtte.

- Hé, itt vagyok fent. - vigyorogtam, mire megforgatta a szemeit. - Segítesz egy kicsit? - nyújtottam felé a dresszt, amit értetlenül elvett.

- Felvenni? - egy aprót bólintottam és szégyenlősen lehajtottam a fejemet. Ez nagyon ciki. Nem tudok egyedül felöltözni...

Liam leguggolt, majd úgy tartotta a ruhát, hogy a vállára támaszkodva bele tudtam lépni. Szépen lassan feljebb húzta rajtam az anyagot, majd az ujjait is kihúzta, hogy könnyebben bele tudjam dugni a kezeimet és mosolyogva nézett.

- Fel is zipzároznád? - fordultam neki háttal.

- Persze. - lépett közelebb, de a két tenyere betévedt a ruha alá. Amikor a jobb keze elérte a ragtapasz szélét, nem sokkal a csípőm felett, ijedten kapta el onnan, ami nekem kicsit rosszul esett. Nem tudom megmondani, hogy pontosan miért.

- Ne haragudj, elfelejtettem, hogy ott van. - húzta fel a zipzárt, és a karjait szorosan a derekam köré fonta. - Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit az arcomra.

- Mehetünk. - húzódtam el, mire értetlenül bámult, majd sóhajtott egyet és a kezem után nyúlva kihúzott a gardróbból.

- Mi a baj, Am? - kérdezte, amikor már a kocsiban ültünk.

- Nem tudom. Mindegy. - néztem ki az ablakon, mire az egyik ujját az államra téve maga felé fordította a fejemet. Sokáig csak fürkészte az arcomat, de végül egy nagyot sóhajtott.

- Mit mondtam? - húzódott vissza és beindította az autót.

- Semmit, Liam, csak... - kezdtem el, de úgy döntöttem, hogy inkább nem piszkálom a hülyeségeimmel.

- Csak mi? Am, nem tudom, hogy miért kérjek bocsánatot! Segíts... - tért rá egy főútra.

- Csak... furán érzem magam, hogy veled vagyok együtt. - motyogtam, mire felvont szemöldökkel szakította el a tekintetét az úttestről és nézett rám. - Mármint... nem egy súlycsoportból származunk. Te bármilyen lányt megkaphatnál, legyen az modell, topmodell vagy szépségkirálynő, de te inkább csak egy teljesen átlagos csajt választottál, akinek nincs darázsdereka, kilométeres combja, nagy mellei és tökéletes arca, mellesleg amnéziás, van egy elég nagy sebhely a hasán és szerencsétlen is. - dünnyögtem, mire hosszasan beszívta a levegőt. Most jön a hegyi beszéd.

- Úgy látom teljesen feleslegesen papoltam neked a fürdőben. - rázta a fejét, majd az egyik kezét a combomra tette. - Először is, ne érdekeljen, hogy más mit gondol rólad! Még az se, amit én! Másodszor pedig egyáltalán nem vagy átlagos. Nincs „átlagos" lány, mert senki sem egyforma. Mindenki egyedi valami miatt és ez az, amit lehet a legjobban szeretni valakiben. Az egyediségét, legyen ez külsőleg vagy belsőleg. Például én nem azt szeretem a szemedben, hogy zöld. Nem azért imádom a hajadat, mert szőke. Nem az tetszik a kezeidben, hogy aprók. Nem azért szeretlek, mert kedves, intelligens, vicces vagy. Ez ennél sokkal mélyebb és bonyolultabb. - nézett rám, majd elmosolyodott. - Szép vagy. Én ezt gondolom rólad, bár az előbb mondtam, hogy ne érdekeljen. Igen, nincs darázsderekad, de az senkinek sem lehet természetesen, csak plasztikával vagy középkori kínzóeszközökkel. Kilométeres combod sincs, mert nem vagy óriás. Tökéletes melleid vannak, az arcodról nem is beszélve. Amnéziás vagy, és? Van egy kis szépséghibád a hasadon, és? Kit érdekel? Engem nem. Szerintem Harryt sem, Rosét sem, a szomszéd kutyáját és II. Erzsébetet sem, de javíts ki, ha tévedek! Nem szeretném, hogy úgy érezd, nem vagy elég jó nekem, bár utálom ezt a kifejezést. Büszke vagyok rá, hogy ilyen szexi csajom van. - szorította meg kétszer a combomat, majd a tenyerét felfordította, én pedig reflexszerűen belecsúsztattam az enyémet.