Remember me

15. Fejezet - Most mi lesz?

Már kb. 2 órája ülök Liam mellett egy asztalnál a többiekkel, akik mind tök jól érzik magukat. Rengeteg híresség lébecol körülöttünk, mivel a srácok elég népszerűek. Szerencsére hozzám senki nem jött külön oda, mert az egy érdekes jelenet lett volna. Mindegy.

- Lépjünk le! - súgta oda nekem Liam, mire bólintottam egy nagyot. Csak mi ketten voltunk, akik nem igazán találták a helyüket, mivel a többiek már javarészt részegek voltak, vagy más hírességekkel vegyültek.

Liam az asztal alatt összekulcsolta az ujjainkat, és óvatosan felállt a székről.

- Hova-hova Payno? Csak nem szobára viszed az asszonyt? - röhögött fel Louis, aki már elég ittas volt. A kis társaság ezen jót derült, de Liam csak morgott valamit, és idegesen kihúzott a hatalmas teremből a folyosóra, ami tele volt fotósokkal, akik amikor észrevettek minket, ránkcuppantak, mint a piócák.

Egy kiállított fekete szponzorháttér elé álltunk, hogy lefotózzanak minket és utána békésen távozhassunk. Már előre megbeszéltük, hogy mit kell itt csinálnom, így nem esett nehezemre pózolni. A bal kezemet Liam mellkasára fektettem, így féloldalasan voltam a kameráknak, ezzel elvonva a figyelmet arról, hogy nincsen hasam. Igen, minden arra ment ki, hogy ne szerezzenek tudomást arról, hogy rohadtul nem vagyok terhes. Bár, nem értem ezt, mert egyszer úgyis kiderül... Mindegy, én nem értek ehhez. Fél percig ebben a pózban álltunk, majd Liam egy kis biccentéssel jelezte, hogy elég volt, mehetünk. Kissé sietősen húzott ki az épületből, így szinte futottam utána.

- Olyan 10 percnyire parkolok innen. - engedte el a kezemet, és kezdett el mellettem sétálni, mintha csak haverok lennénk. - Várj, megfázol... - kapta le magáról a fekete zakóját és a hátamra terítette egy meleg mosoly kíséretében, amit viszonoztam. - Ne haragudj, hogy el lettél rángatva ezért a kis semmiért, de nem igen volt választásunk. Már így is túl nagy a felhajtás körülöttünk. Igaz, hogy a rossz reklám is reklám, és hogy az a cél, hogy az emberek rólunk beszéljenek, de ez nem ilyen egyszerű... -szántott végig ujjaival a rövid haján. - Nem tudom, hogyan lesz ez a babás ügy. Fogalmam sincs, hogy hogyan lesz ez elsimítva, de remélem, hogy már nem sokáig kell áltatnunk a népet, hogy minden oké. Nem szeretek hazudni a rajongóinknak. - csóválta a fejét szomorúan. Hirtelen felindulásból a keze után nyúltam, és kicsit sután a tenyerébe csúsztattam a sajátomat.

- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - motyogtam lehajtott fejjel, miközben mellette battyogtam, majd hirtelen ellenállásba ütköztem, így meg kellett állnom. Liam mellém sétált, majd az egyik kezével az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet.

- Ezt fejezd be! Már ezerszer elmondtam, hogy mit gondolok erről. - cirógatta az arcomat. - Gyere, menjünk, ott van a kocsim. - intett a fejével az utca végére, és elkezdett húzni.

***

- Liam? - szólaltam meg pár perc kocsikázás után.

- Hm? - emelte rám a tekintetét, amikor megállt egy pirosnál.

- Kérdezhetek valami hülyeséget? - néztem rá.

- Persze. - indult el, és kanyarodott be egy utcába. - Mondd csak!

- Milyen szerelmesnek lenni? - kérdeztem bizonytalanul. Úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy ezt megkérdezzem. Liam rezzenéstelen arccal bámulta az utat, majd sóhajtott egyet.

- Kicsit összeszedem a gondolataimat és válaszolok, jó? - csendben bólintottam egyet, és némán utaztunk tovább a hotelig.