- Hadd kérdezzek valamit... Minek köszönhető ez a hatalmas stílusváltásod? – nézett fel a plasztiklapokból James és érdeklődően nézett rám. Már épp nyitni akartam a számat, amikor Corden kicsit kibővítette a kérdést. – Mármint... Amikor legutóbb itt jártál, karkötő volt a kezeden, nem aranytömb. – utalt Liam karórájára, mire a közönséggel együtt felnevettem. Persze, senki nem tudja, hogy az övé... Legalábbis nincs rá bizonyítékuk.- Hát... Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Egyszerűen csak jobban érzem magam az ilyen cuccokban. Olyan vagyok, mint Benjamin Button. Míg mások ebből váltanak át a szoknyás-blúzos stílusba, én visszafelé fejlődöm. – vontam meg a vállamat szórakozottan, mire a szokásos poénkodós formáját hozva visszakérdezett.
- Akkor a következő lépés a hercegnős pulcsi lesz, vagy átugrod és egyből áttérsz a rugdalózóra? – felhorkantva megforgattam a szemeimet és az ujjaimat összekulcsoltam a bal térdemen, amit átvetettem a jobbon.
- Szerintem halacskás pulcsim lesz, nem hercegnős. – motyogtam az orrom alatt, mire vigyorogva beleolvasott a kezében szorongatott sorokba.
- De most komolyan. Csak így, egyik napról a másikra nem a hosszú selyemruhát vetted ki a szekrényből, hanem... ezt? – mutatott végig rajtam, mire felnevettem.
- Azért volt egy kis átmenet, de nagyjából igen. A sima, egyszínű pólókkal kezdtem, majd eljutottam ide.
- Most már írás is van rajta. – bólintott, mire kuncogva bólintottam párat.
- Szeretek veszélyesen élni.
***
A műsor hátralevő részében –legalábbis, amiben szerepeltem– James egy videót játszott le, ami egy kicsit rövidebb Carpool Karaoke volt, amit aznap délelőtt csináltunk. Énekeltünk Hotline Bling-et, Rockabye-t, Hands To Myself-et, és Where Are You Now-t, valamint „beszélgettünk" is. Természetesen előjött a Liammel való kapcsolatom is, mint téma, de csak annyit kérdezett, hogy milyen a kapcsolatom vele. Azt válaszoltam, hogy nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, de egyikőnk sem gondol vissza rossz szájízzel a dolgokra. Hát, ja... Ennyit tudtam kihozni ebből.
Jó sokat röhögtünk, James nagyon nagy arc. Amikor a kamerák nem mentek, akkor is odajött hozzám beszélgetni, illetve a show után is váltottunk pár szót. Nem volt tolakodó, szimplán csak a hogylétem felől érdeklődött, mivel nyilván tisztában van vele, hogy jó sok megpróbáltatás ért engem mostanában. Próbáltam teljesen őszinte lenni, de nyilván nem mondtam el neki a „fő" dilemmámat, hogy Liam most mi a francot akar velünk kezdeni, ha egyáltalán még van ilyen.
A műsor után egy csomó emberrel találkoztam, többek között Gigivel, aki ugyanúgy meg volt hívva a Late Late Show-ba. Kicsit kínos volt, mivel felragyogott az arca, amikor meglátott és öleléssel üdvözölt, amit nem tudtam hova tenni. Pókerarccal köszöntem neki és kérdezősködtem, hogy húzzam az időt. A csajszi arca nagyon ismerős volt, de kellett pár perc beszélgetés vele, hogy rájöjjek, ki is ő. Amanda tájékoztatott a show többi vendégéről is, mielőtt idejöttem, így csak kutakodni kellett a sok információ között a fejemben.
Miután elhagytuk a stúdiót, beültünk egy italra egy közeli bárba. Sokat mesélt nekem Zaynről, mert a hogyléte felől kérdezősködtem, hogy kis sunyin megtudjak pár infót a gyerekről. Állítólag nagyon jól megvannak most Gigivel és a következő albumán munkálkodik. A csajszi leírása alapján jófejnek tűnt, bár kissé előítéletes vagyok vele szemben azok után, amiket mondott a srácokkal való közös korszakukról. Ki tudja, lehet, hogy egyszer személyesen is megismerem és ezek semmissé lesznek...
DU LIEST GERADE
Remember me
Fanfiction„...Még mindig olyan furák ezek az álmok... Olyan valósághűek, mintha tényleg, itt és most történnének velem, de tudom, hogy ez csak a múlt. A múlt, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az én múltam, az én történetem, ami azzá tesz, aki vagyok, mégse...