„...Még mindig olyan furák ezek az álmok... Olyan valósághűek, mintha tényleg, itt és most történnének velem, de tudom, hogy ez csak a múlt. A múlt, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az én múltam, az én történetem, ami azzá tesz, aki vagyok, mégse...
- Két lehetőségünk van... - súgta a fülembe Niall, miközben Liam elfordult egy hapsihoz beszélgetni. - Vagy gyáva leszel és előremész, vagy szépen szembenézel vele és bebizonyítod, hogy elég érett vagy arra, hogy helyén kezeld a helyzetet. - adott burkolt, de teljesen egyértelmű tanácsot Ni, majd komolyan a szemembe nézett. Élesen beszívtam a levegőt és egy viszonylag természetesnek tűnő műmosolyt erőltettem az arcomra, amikor Liam ismét elindult felénk. Igaza van Niallnek. Gyerekesen viselkednék, ha elmenekülnék.
- Sziasztok! - üdvözölt minket Liam egy halvány mosollyal az arcán és zavartan jártatta köztünk a tekintetét. Feltűnt, hogy jóval hosszabb borostája volt, mint szokott lenni. Hm, jól áll neki a fekete... Talán túlságosan is.
- Haver, hát te? - engedett el a mellettem álló és egy hanyag ölelés után zsebre tett kezekkel állt vissza az oldalamra. Én csak egy szégyenlős intéssel „köszöntem" Liamnek, amit egy féloldalas vigyorral és lesütött szemekkel utánzott. Nem sokat változott, piszkál, amikor csak tud. Basszus, még mindig szerelmes vagyok...
- Tudod, otthon elfogytak a sorozatok, amiket nézhetnék, ezért gondoltam eljövök és kiruccanok egy kicsit. - vont vállat kuncogva, majd feltűnően végigmért és rohadjak meg, de eskü, hogy egy pillanatra beszívta az alsó ajkát. Liam, miért csinálod ezt velem? - És ti? Együtt? - vonogatta a szemöldökét Niall felé mosolyogva, de láttam egy kis fájdalmat az arcán.
- Oh, igazából én csak Ni mellé csapódtam, mert amúgy tök egyedül lennék, mivel nem emlékszem senkire sem. - nevettem és kicsit zavartan a rövid hajamba túrtam. Hiába volt nagyon jó hallani a hangját és hiába töltött el valami furcsa melegség, csak attól, hogy előttem áll, túl akartam már lenni ezen a beszélgetésen.
Már egy ideje kínos csend volt köztünk -Liam folyamatosan engem fixírozott-, amikor Niall szélesen elkezdett vigyorogni és bocsánatot kérve elsietett egy vörös hajú sráchoz, akivel lepacsiztak. Döbbenten figyeltem a jelenetet, majd kissé kétségbeesetten pillantottam Liamre, aki szintén őket nézte.
- Hm, van egy olyan érzésem, hogy ők nem most fognak szétválni... - szántott végig ujjaival a haján, majd visszafordult felém. - Egy utolsó utáni vörös szőnyeges fotózkodás? - mosolygott, én pedig bólintottam egyet, kicsit talán szomorkás arccal. Utolsó utáni...
- Ő amúgy kicsoda? - biccentettem a vörös gyerek felé, aki nagyon jól elvolt Niallel, miközben egymás mellett masíroztunk a villódzó fényképezőgépek felé. Nem biztos, hogy én ezt jól átgondoltam, valamint Amanda is tuti szétszed. Ez nem volt a tervben...
- Ed Sheeran. Horan és ő jó barátok. - mondta, majd kicsit közelebb húzódott a felénk siető hölgyhöz, aki egy fehér táblát tartott a kezében és a nevünket kérdezgette. Összeráncolt szemöldökkel néztem végig, ahogyan a nő felírja először Liam nevét, majd az enyémet. - Hé, próbálj már meg legalább egy kicsit úgy viselkedni, mint aki volt már ilyen rendezvényen! - sziszegte a fogai közül, majd a hátamnál fogva elkezdett előrefelé tolni, ahol a táblás nőci mutogatta, hogy hova kell állnunk.
- Bocsánat. - motyogtam, amikor lehajtottam zavartan a fejemet. Cseppet sem esett jól a kis „tanácsa". - Csak tudod egy kis hátránnyal indulok az amnéziám miatt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
