Remember me

60. Fejezet - Mint a drog

- Hagyd abba! – morgott mellettem Liam a patkán ülve, mire felé fordultam felvont szemöldökkel.

- Mit? Hozzád sem értem!

- Ne harapd be az alsó ajkadat! Mindig ezt csinálod... – túrt a hajába, majd a körülöttünk zajló eseményeket követte. Nevada államban csücsülünk egy elhagyatott út szélén a hajnali félhomályban, a homokos puszta közepén, nagyjából harminc másik ember társaságában. Körülöttünk pár kamera a hozzátartozó operatőrökkel, néhány sminkes és fodrász –Rosé nem tudott eljönni–, valamint a rendező és még egy-két stábtag. Klipet forgatunk az első kislemezünkhöz, ami a "Luxury" névre hallgat. Ez egy teljes mértékben közös szerzemény, mert jobbnak láttuk, ha egy olyan számmal "robbanunk be", ami nem annyira személyes és már az alapoktól kezdve együtt foglalkoztunk vele. Gyors és fülbemászó dallama és szövege van, ami a hírességről és a vele járó életstílusról, valamint az ehhez igazodó kapcsolatáról szól a csajnak és a srácnak, akik a klip elején egy Las Vegas-i kaszinóban keresik a helyüket drága öltönyben és estélyiben, de hamar belátják, ez nem az ő világuk, így bőrdzsekibe és bakancsba átbújva motorra pattannak és a nyüzsgő városból kimenekülnek a csendes sivatagba, ahol önmaguk lehetnek, senki nem ítéli el őket azért, mert nem bírják a fényűzést és a képmutatást. Legalábbis ez a terv. Ez az első napja a három szakaszos forgatásnak, ami a mai motorozós, a holnapi kaszinós és a holnaputáni városban járkálós napból áll.

- Miért zavar, ha harapdálom a számat, Li? – kérdeztem ártatlanul, mire kaptam egy „Te most szórakozol?" pillantást. Nagyon jól tisztában vagyok vele, hogy ettől beindul...

- Am, hajnali kettőkor keltem fel, „reggel" belerúgtam az asztal lábába és megsóztam a kávémat. Legalább te ne baszakodj velem! – kuncogta el a „baszakodj" végét, mivel nagy szemekkel rágcsáltam az ajkaimat. Igen, elég nehezen indult a napunk, főleg az övé, de ez nem akadályoz meg abban, hogy húzzam az agyát, amikor csak tudom. – Tudod... Ennek rossz vége lesz... – simított végig az alsó ajkamon, ezzel kiszabadítva a fogaim közül. Nem tudtam nem vigyorogni belül, hogy milyen koncentráltan nézte a számat.

- Félnem kéne tőled? – húzódtam közelebb hozzá és a combján pihenő tenyere alá csúsztattam az enyémet. Az ujjainkat összekulcsolva pillantott rám féloldalasan, majd egy szexi mosolyt villantva a fülemhez hajolt.

- Majd mutatok pár új fogást... – suttogta, majd nyomott egy puszit a halántékomra. Mosolyogva megforgattam a szemeimet, majd a szabad kezemmel magam felé fordítottam a fejét és a tekintetemet az övébe fúrtam. Ahogy a körülöttünk kirakott lámpáktól megvilágított arcát néztem, akaratlanul is eszembe jutott, hogy majdnem minden második éjjel zihálva és riadtan ül fel az ágyban, miközben a nevemet ismételgeti. Szinte soha nem mondja el, hogy ilyenkor mit álmodik, csak magához ölel és szép lassan megnyugszik. Tudom, hogy nem tehetek arról, hogy ilyen gyakran álmodik rosszat, de... akkor is lelkiismeretfurdalásom van, mivel több, mint valószínű, hogy velem álmodik. Semmit nem tudok tenni, hogy nyugodtan tudjon aludni, ezzel pedig kicsit olyan helyzetbe kerültem, mint ő régen, amikor még beugrott pár emlékfoszlány álmomban, vagy csak úgy. – Menni kéne... – rántott vissza halkan a jelenbe és halványan mosolyogva hagyott egy puszit a számon, mielőtt feltápászkodott a betonról.

- Emberek, hajnali három van, másfél óra áll a rendelkezésünkre, hogy felvegyük az anyagot! – kiabált a rendezőnk, majd arrébb ment még pár embert eligazítani.

- Hé, jól vagy? – húzott fel Li a földről és a tökéletesre lőtt hajamon végigsimított. Hopp, kicsit elbambultam...

- Persze, minden rendben! Csak... kicsit talán izgulok. – vallottam be, mire ő elmosolyodott és a zsebeibe csúsztatta a kezeit. Fekete bőrdzseki volt rajta fekete pólóval és farmerral, amihez természetesen fekete bakancs is társult. Annyira dögös volt, hogy már vártam, melyik száraz bozótból ugrik ki egy csaj, hogy leteperje. Minden. Túlzás. Nélkül.