Remember me

55. Fejezet - Megharaptál

Amikor már kényelmes ruhában lebaktattunk a többiekhez, bőven elállt az eső és ismét hétágra sütött a nap. Természetesen nem úsztuk meg a „legközelebb halkabban", vagy a „ez nem nászút, nem kell felavatni minden helyiséget" és az ehhez hasonló megjegyzéseket, amin ők jót röhögtek, mi pedig csak csendben eszegettük a szalámis pizzánkat, miközben Liam egy ideig próbálta cáfolni a beszólásokat, de végül feladta és hagyta a fenébe. Nem, kicsit sem volt ciki, hogy negyedórán keresztül az volt a téma, hogy mi hogyan és milyen hangosan...

Még délután négy óra sem volt, amikor Rosé előállt egy fantasztikus –legalábbis annak tűnő– ötlettel, valamint egy könyvvel, hogy hoztak Niallel egy halom cuccot és ő most koktélt fog keverni. Nos, ez úgy nézett ki, hogy mi beszélgettünk a kültéri kanapékon elterülve, Ro pedig sürgött-forgott a konyhában és sorra hozta ki mindenkinek a színes és rendkívül alkoholos löttyöket, amikhez semmi magyarázat nem volt, csak hogy igyuk meg.

Szerintem nem kell mondanom, hogy amikor már kezdett lemenni a nap, mindenki egy bizonyos szinten érezte az italok hatását, még maga a mixer is. Én „csak" három koktélcsodát gurítottam le, a többiek viszont –Beth kivételével– szerintem sokkal többet. Harry hangosan elkezdte énekelni a Sign Of The Times-t, ami megadta a kezdőlöketet a hatalmas lejtőn a többieknek. Mindenki lesüllyedt érett felnőttből részeg idiótává, amin én kicsit már becsiccsentve mulattam, Beth pedig csak mosolygott és próbálta Hazt visszafogni. Rosé egy idő után már nem csinált nagy ügyet a koktélokból, csak kihozott –kissé már bizonytalan lépésekkel– pár üveg piát és poharat. Fogalmam sincs, hogy melyik hülye ötlete volt, de hamar medencepartit csaptak –persze ruhában– és a különböző alkoholokat magukhoz véve beültek a jakuzziba inni. Én fogtam magam és a magányos Beth mellé telepedtem, miközben azért néztem őket, nehogy valami baromságot csináljanak. Az kéne, hogy valamelyik belefulladjon a jakuzziba...

- Gondolkodtál már azon, hogy az ember, akit szeretsz, valójában egy vadbarom, aki üvegből vedeli a vodkát? – bámult szörnyülködve a látszólag nagyon jól szórakozó nép felé Beth, mire felnevettem és felhúztam a lábaimat a kanapéra.

- Minden nap eszembe jut. – bólogattam, majd a Liamtől kapott bazinagy karórámat piszkálva mosolyogtam ki a fejemből.

- Kérdezhetek valamit? – törte meg a pár perce tartó csendet –amibe beletartozik az elázott nép hangos röhögése is– Beth és kicsit komolyabb arccal fordult felém. – Mi a titkotok Liammel? Mármint... Harry mondta, hogy már négy és fél éve vagytok együtt... de még mindig látszik, hogy szerelmesek vagytok egymásba. Hogyan?

- Nem tudom, hogy mondott-e valami mást is rólunk Haz... – vizslattam továbbra is a fekete számlapos órát és sóhajtottam egyet. – De egy elég nehéz időszakot hagytunk most magunk mögött, ami mindkettőnket nagyon megviselt testben és lélekben egyaránt, így talán egy kicsit jobban tudjuk értékelni a másikat... nem tudom. – nevettem el magam azon, hogy nem igazán vagyok képes kifejezni magamat, ám ő továbbra is komolyan pislogott felém.

- Mennyire vagyok tolakodó, ha megkérdezem, hogy mi történt? Nem muszáj elmondanod... – motyogta, mire csak megráztam a fejemet. Talán jobb, ha tudja, mi van velünk.

- Még szeptemberben volt egy autóbalesetünk Liammel. – kezdtem bele, a vonásai pedig elkomorodtak. Nem tudna arról, hogy amnéziás vagyok? – Én akkor négy hónapos terhes voltam, de...

- Mi? Várj... Harry nem mondta, hogy nektek van egy gyereketek... – döbbent le, mire egy keserű mosolyra húztam a számat.

- Mert nincsen. Nem is lesz. Khm, mindegy... Szóval tömörítve a baleset során elvetéltem és bevertem a fejemet, ami miatt amnéziás lettem. Semmire sem emlékszem a baleset előttről, szóval a gyerekkoromról sem tudok mesélni neked. – mosolyogtam tovább, ő pedig egyre szomorúbb arckifejezéssel méregetett. – Aztán később kiderült, hogy a magzat abortálásánál úgy sérült a méhem, hogy képtelen lennék kihordani egy gyereket, ergo meddő vagyok, amibe valószínűleg a testem is beletörődött, mivel nem fárasztja magát ciklussal és egyéb hülyeségekkel... – magyaráztam kissé furcsa stílusban a helyzetemről, aminek az oka szerintem az a három koktél volt. – Aztán innentől kezdve elkezdtünk szétcsúszni és úgy döntöttünk, szünetet tartunk. A szünet alatt Liam elkezdett randizni egy Naomi nevű csajjal, én pedig depressziós lettem, de végül megint összejöttünk. Hű... Ennek így semmi értelme nincs, de nézd el nekem, csak most kezdem el igazán érezni azt a három alkoholbombát, amit Rosé csinált nekem... – kuncogtam, mire ő halványan elmosolyodott. Szegénynek jól ledaráltam a sztorit...