Remember me

28. Fejezet - Elment

Benyitottam a csendes házba, majd miután levettem a bakancsomat és a kabátomat, remegve tipegtem be a nappaliba, ahol lehuppantam a kanapéra és magamra húztam a karfán pihenő plédet.

- Szia! - köszöntött lágyan Liam, aki épp most jött le az emeletről. Felé fordítottam a fejemet, majd a pokróc alól kidugva a kezemet, intettem neki. Pár pillanatig még bámult, majd a hajába túrva a konyha felé ballagott. Meg szeretném ölelni. - Nem tudom, hogy kell-e, hogy szóljak, de meglátogatom egy haveromat. - dobálta a kocsikulcsát, ami élesen csörgött a kezében.

- És mikor... jössz? Mármint, nem tartozik rám, de...

- Szerintem holnap délután. - szakított félbe egy halvány mosollyal az arcán, mire bólintottam egyet. Tudni akartam, hogy mikor ér haza, hogy találkozhassak még vele... Holnap mindenképp elrepülök Los Angelesbe. Legfeljebb csak pár napot maradok, valami hotelban, de muszáj kicsit kiszellőztetni a fejemet.

- Rendben... Akkor jó szórakozást! - görbült enyhén felfelé a szám, ám legszívesebben sírtam volna.

- Köszi! - bólintott majd felvette a kabátját és tétován állt tovább. - Öhm, akkor szia! - túrt a hajába és nekem hátat fordítva lenyomta a bejáratiajtó kilincsét. Magam elé bámultam, és épp, amikor csukódott az ajtó, eltátogtam egy sziát.

Lehunytam a szemeimet és elfeküdtem a kanapén. Biztos, hogy bírni fogom ezt? Legszívesebben utána futnék és megölelném, de csak azért nem teszem, mert jobb ez így neki.

***

- ... Akkor a lakást elintéztem, majd a reptéren lesz egy sofőr, ő elvisz oda. A jegyet az odafelé furikázó sofőröd adja majd, aki házhoz megy érted pontosan... 2 óra 13 perc múlva, így egy órával a gép indulása előtt értek oda. Közvetlen a járat, így csak 11 és fél órás lesz az út. Tartsd észben, amit megbeszéltünk: kerüld a feltűnést, ne válaszolj senkinek sem és vigyázz magadra! - darálta le az információkat nekem Amanda. A telefont a vállammal szorítottam a fülemhez, miközben fel-alá rohangáltam a házban, hogy körülnézzek, mindent elraktam-e.

- Köszi Mandy a gyors segítséget! - motyogtam, miközben a hálószobába trappoltam be.

- Ne viccelj, ez a dolgom! Tudod, hogy imádok szervezkedni... - kuncogott a menedzserem a túloldalon, mire elmosolyodtam.

- Ez a szerencsém. Na, ne haragudj, mennem kell készülődni. Majd hívlak, ha célba értem! - elköszöntünk, majd bontottuk a vonalat. A telefont az ágyra hajítottam és mellé dőltem. Ahogy egy kis lendülettel a takaróra zuhantam, egyből megcsapott Liam illata, így gyorsan felpattantam és zavartan bementem a gardróbba. Na, éppen ezért muszáj elmennem innen egy időre.

- Mit csinálsz? - hallottam meg magam mögött Liamet, miközben már vagy tíz perce pakoltam ruhákat a bőröndömbe. Annyira megijedtem, hogy kicsit megugrottam és az éppen kezemben levő blúzt nekidobtam a mellkasának. Meglepetten, felvont szemöldökkel lehajolt a fehér darabért és felém nyújtotta. - Figyelj, ha azt szeretnéd, hogy menjek ki, azt máshogy is kifejezheted, értek én a szóból is... - húzódott egy féloldalas mosoly az arcára, miközben elvettem tőle a felsőmet.

- Köszi és bocs, hogy... megcsűrtelek, csak kicsit megijesztettél. - mormoltam az orrom alatt, lehajtott fejjel. Csak egy kicsit volt ciki ez az egész.

- És válaszolsz a kérdésemre? - dőlt az ajtófélfának.

- Öhm... pakolok. - vontam vállat mellette kislisszolva, majd az ágyon pihenő bőröndömhöz mentem és belehajtogattam a blúzt. Még közölnöm kell Liammel, hogy költözöm. Mandy el tudta intézni nekem a lakást, így... nem csak egy kis ideig maradok ott. Fél évre foglalta le nekem.