„...Még mindig olyan furák ezek az álmok... Olyan valósághűek, mintha tényleg, itt és most történnének velem, de tudom, hogy ez csak a múlt. A múlt, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az én múltam, az én történetem, ami azzá tesz, aki vagyok, mégse...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Cher, készen vagy? – félhangosan kikiabáltam a hotelszobánk márványozott fürdőszobájából, ahol gyakorlatilag alig lehetett levegőhöz jutni az intenzív Burberry parfüm és a különböző hajra való termékek aromájától. Miközben vártam a válaszát, még tovább bolondítottam az általa kreált illatfelhőt pár fújásnyi Armanival, ami aztán olyan elviselhetetlenné tette a légkört, hogy inkább menekülőre fogtam. – Édes Drága Egyetlenem, remélem nem zavar, hogy hozzád beszélek! – szólongattam tovább szórakozottan a zakóm ujjait gombolva. A fényes hálószobába beérve megtorpantam és nagy szemekkel néztem Cherre, aki az ágy szélén ült egy szégyenlős mosollyal, a telefonját nyújtva felém.
- Csinálsz rólam egy képet? – most én voltam az, aki nem válaszolt, ugyanis teljesen megbabonázott a piros ruhaköltemény, aminek az egyik oldala egészen a combja felső részéig fel volt vágva, nem sokat bízva a képzelőerőmre. Baszki. – Édes Drága Egyetlenem, csinálsz rólam egy képet? – egy kihívó vigyorral utánzott, ami nekem is feljebb ívelte a számat, amikor vissza tudtam zökkeni a valóságba. Bólintottam, majd a telefont elvéve elkészítettem a kívánt fotót, amin már nyoma sem volt a félénk bambiszemeknek, helyette egy visszafogott, de erősen csábító jellegű pillantást kaptam. Illetve inkább a rajongói, akikkel megosztja majd valamelyik platformon... – Nem vagyok túl... végzet asszonyás? – már a képet vizsgálva bukott ki belőle a kérdés, amin először nagyot néztem, de végül nem tudtam visszatartani egy kis nevetést.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Nem tudom, de indulnunk kéne. – aprót biccentettem, mire feltápászkodott a gyönyörűen bevetett ágy széléről és a magassarkúja miatt velem már majdnem szemmagasságban megigazította pár tincsemet, amik tökéletesen be voltak állítva, szóval fogalmam sincs, milyen kivetnivalót talált rajtuk. – Gyere, te, végzet asszonya... – egy széles vigyorral az arcomon nyújtottam neki a kezemet, amit el is fogadott egy csók kíséretében.
***
- Itt hagyhatlak egy kicsit a lányokkal? – a kivasalt tincseket eltűrtem Cher füle elől, hogy bele tudjak súgni, mire elmotyogott egy igent és tovább beszélgetett Eleanorral és még két másik nővel, akiket én nem ismertem, ő viszont igen. Biccentettem El felé, aki ezt viszonozta egy mosollyal, de hamar felnevetett a kis társasággal egyetemben, nem igazán törődve tovább a jelenlétemmel. Hm, változnak az idők...
