New 새로운

23. rész

Hiányosan emlékszem a tegnap estére. Vagy talán próbálom elfelejteni, ha őszinte akarok lenni, de igazából nem emlékszem semmi másra csak a.... a csókra. Ami nagy szerencsém.

Miért kellett ezeknek megtörténnie?!

Ez az, amiért ne hallgass Jungkookra.

"Ya! Rae ssi? Hallasz?"

Megfeszült a testem, ahogy menedzser sunbaenim hangját hallottam a fülemben csengeni. Hülye fejfájás.

"-uh... uhm," köszörültem meg a torkom, "Bocsi, megtudnád ismételni még egyszer?"

"Mi van ma veled?" vigyorgott majd leült az asztalhoz.

"Későn mentem aludni tegnap este... többet nem fordul elő," hajoltam meg bocsánatkérően. Utálom, hogy jól tudok hazudni.

"Miért bandzsítasz?"

"Bocsánat ez történik, ha fáradt vagyok," mosolyogtam, bár nem tűnt túl meggyőzöttnek. Az igazi ok, az az, hogy ezek a fények túl világosak, vegyítve ezzel a másnapossággal, amit érzek.

Menedzser Hobeom nem rontott meg semmilyen módon mióta aláírtam a szerződést, csak az időnkénti ijesztő mondatai, de minden rendben van. Semmit sem változtat ezen a véleményen.

"Mindegy," sóhajtott, "Próbáld fel ezeket,"

Kitágult a szemem mikor hozzám vágta. Egy testhezálló ruha, rövidebb volt, mint egy rövidnadrág azzal a hálós harisnyával. A nyaka nagyon mélye volt kivágva, ne is említsem a has részén lévő lyukat. Visszavonom, hogy nem akar megrontani.

"Megkérdezhetném, hogy ez mire lesz?" nyögtem ki, úgy fogtam a ruhát, mintha valamilyen külföldi katasztrófa lenne.

"No more dream debüt színpadához... Vedd fel ezt a magassarkút is hozzá," mutatott egy 25 cm-es magassarkúra.

Nem tudok mit tenni, de majdnem megfulladtam a nyálamban, ahogy elképzeltem, hogy azokat a monstrumokat viselem. Ha felveszem úgy fogok kinézni, mint valami taposógép.

"Nem is tudom, kellene-"

"Siess, lesz egy találkozóm," húzta fel a szemöldökét. Alig kaptam levegőt a félelmetes nézésétől.

"De ez nem kényelmes ne-"

"Felveszed vagy szeretnéd, hogy érdeklődjek az iránt, hogy miért van alkohol szagod?" köpte felém.

"Rögtön jövök!" hadartam el. A  lábam tíz másodperc alatt vittek ki az irodából a fürdőbe. Általában harminc másodperc, már rajtam is volt a borzalmas ruha., aminek léteznie sem szabadna.

Bámultam magam a tükörben, próbáltam eltakarni a kivágást a hasamnál, -vagy legalább az erezést megadni-, a hajammal. Reménytelen kísérlet lenne, úgy visszamenni, az irodába, hogy valaki meg ne lásson, beléptem a 18 cm-es  sarkú cipőbe megmutatva a fehérneműm az egész folyosónak.

"Omo!" kiáltottam, gyorsan lehúztam a ruhát és hála az égnek a folyosó üres volt.

"Hmmm, nem vagyok biztos benne, hogy ez illik a 'No more dream' koncepciójához," mondta, a konkrétan felszakította a testem a szemével, ahogy beléptem az irodába.

"Vi-visszaöltözhetnék," remegtem, elkezdtem hátrálni az ajtó felé. Felkelt a székből egy mosollyal és közelebb jött hozzám. Szent isten, a dráma a tv-ben sem így működik.

"Elnézést kérek," meghajoltam és elindultam az atjó felé, de megállított.

"Ha egy lépést is mersz tenni,  kirúglak a Bangtanból," fenyegetett. Oké, most már van okom félni.