New 새로운

86. rész

*Raejae POV*

"Mit tettem?" Namjoon áthelyezte a testsúlyát és ártatlanul bámult engem. Csak a testbeszéde miatt fel tudtam volna robbani.

"Huh, nem is tudom, hogy mi lehet," forgatta meg Jimin a szemét és elsétált.

"Miért hazudtál Yoongi hyugnak rólam?!" tettem egy lépést felé.

"Egy hazugság, amivel megvédem a BTS-t!" fújta ki a levegőt, biztosan idegesítettem.

"Ez rendben van, mert te csináltad 'Jót tettél'" használtam az ujjam idézőjeként.

Nos, igen. Ha másnak nem, nekem kéne idegesnek lennem, mert mindig bajt okozol!" kiáltott.

Megfordultam, hogy összeszedjem a gondolataim.

"Nem hiszek neked," bólintottam, körbenéztem a szobában, hogy elkerüljem az ő pillantását.

"Nem, te nem mondhatod ezt. Nem tudom elhinni, hogy azt gondolod, hogy a szerződésünk fölött állsz! Tisztán kimondja, hogy nem randizhatunk, főleg nem egy csapattárssal. Szóval, hogy ezt teszed mindenkinek fájdalmat okozol," válaszolt, döntötte oldalra a fejét még válaszra várt.

Elkellett volna fogadnom, amit mondd mert részben igaza van. Habár a tagok eddig elég támogatóak voltak a bajaimmal, mindig tanácsot adtak. Csak Jin mondta, hogy hallgassak a szívemre.

"Nos, legalább hű vagyok magamhoz, veled ellentétben," szidtam le.

"Fejezd be az értelmetlen beszédet. Fejezd be, hogy úgy viselkedsz mintha idősebb lennél tőlem," lángolt a szeme és közelebb jött.

El kellett fogadnom, mérgesnek látni őt mikor bőven 20 centiméterrel magasabb, mint én kezd megijeszteni.

"Ez nem felesleges. Legalább a tagokkal úgy állunk a színpadra és az ARMY-k elé, hogy ugyan azok vagyunk, akik a színpad mögött is. Legalább úgy beszélünk velük mint az igazi emberekkel, akikben bízhatnak miközben profik vagyunk. Te úgy teszel, mintha mindent tudnál miközben olyan akarsz lenni, aki nem vagy," köptem a szavakat, tudom, hogy messzire mentem ezzel.

"Oh, kérlek, most fogd be," feküdt le az ágyra mintha nem hinné el, hogy ez én vagyok.

Nos Namjoon, te tettél ilyenné.

"Kérlek," nevettem, "Mind tudjuk, hogy egy álarcot vislesz. Úgy teszel a napszemüvegeddel és vieselkedéseddel, amit a média akar. Eldobtad magad, hogy olyan legyél, aki többet foglalkozik azzal, hogy ki legyen. Ha tehetném, közel meghiúsítanám az esélyed, hogy idol legyél, mert, ha ez megtörténik, akkor semmit sem marad belőled,"

A szobában csend lett. Láttam a szemem sarkából, hogy Jimin gúnyosan mosolyog mert tud mindenről, amit Namjoonnak mondok az biztos. Más részről, Hobie ül és tátott szájjal néz.

"Legalább a többieknek van bátorsága, hogy azzal is foglalkozzanak, hogy mit érzünk Yoongival és nem törődnek annyira a hírnévével," folytattam, ahogy csak csendben volt.

"Csak menj. Nem akarok erről beszélni," megfordult és leült az ágyra.

"Rendben," vontam meg a vállam, "Csak, hogy tud minden szót, amit valaha mondtál nekem, többé már nem hiszek benne, elvesztetted a bizalmam,"

Elindultam kifelé a szobából, de hirtelen azt mondta, "Akkor már nem tartozol a csapathoz,"

A szavai fájtak, attól is jobban mikor azt mondta, hogy nem vagyok különleges. Természetesen, voltak pillanatok amikor azt éreztem, hogy nem vagyok a csapta tagja, de a többiek mindig meggyőztek arról, hogy itt a helyem. Ezt a leadertől hallani nem igazán szívmelengető és lerombolta az önbecsülésemet.