New 새로운

67. rész

*Raejae POV*

Első promotálása a 'The Most Beautiful Moment in Life pt.1' szériának az After School Club-ban lesz," Bang PD-nim jelentettte be és a fiúk éljeneztek.

"IGEN!" emelte fel az öklét V, "Akárhányszor megyünk mindig jól érezzük magunkat,"

"Mondja az, aki soha sem érti, hogy mi történik," piszkálta Jimin.

Normális esetben mosolyogtam volna rajtuk, de a szívem még mindig le volt sokkolva. A földet tapostam, hogy elvonjam a figyelmem, véletlen Jungkookra néztem, akinek a karja össze volt fonva a mellkasa előtt.

"Mikor lesz ez?" kérdezte, nem megtörve a szemkontaktust.

"11 nap múlva," válaszolt Bang PD-nim.

Jungkook azonnal a szájába harapott, ami miatt elvette a tekintetét rólam. Letöröltem az izzadságcseppet a homlokomról, miután a táncot gyakoroltuk és az ajtó felé mentem.

"Hova mész?" Jungkook szólt utánnam.

"Terápiára kell mennie most," Yoomgi válaszolt helyettem.

"Igaz," sóhajtott Jungkook, "Mert az biztos segíteni fog,"

"Fogd be Jungkook," szidta le Namjoon és nem néztem rá.

Értem a frusztráltságát velem szemben. Az egyetlen probléma, hogy nem értem, miért vagyok ilyen. A szavak csak nem jönnek ki a számon, mert minden alkalommal úgy érzem, hogy hánynom kell.

Talán szorongás... vagy egy életre elvágtam, hogy beszélni tudjak.

"Rae, a szokott időben fogok rád várni, oké?" mondta Yoongi mielőtt bezáródott az ajtó.

Nem igazán erőltettem meg magam, hogy hátra forduljak és bólintsak neki. Akár mi is lesz, tudtam, hogy eljön. Az elmúlt héten pontosan kettőkor itt volt. Minden alkalommal.

Valahogy ő az egyetlen, aki úgy bánik velem mintha ugyan az lennék. Talán kicsivel tapintatosabb...

"Jó napot Raejae!" köszönt a terapeuta vidáman, mint mindig.

Nem ismerem őt. Csak nem bírom ezt a nőt.
Habár segítenie kéne, nem tűnik túl segítőkésznek

Például kiabál velem mikor nem csinálom azt, amit mondd. Hozzáteszem soha.

"Most jön az a rész, hogy azt mondod, 'Hello Dr. Hong'" mosolyogott. Ránéztem egy pillanatra és bólintottam.

Sóhajtott, hogy újra elbukott és a terápiás szobába vezetett engem, ami egy újabb gyakorlóteremnek felelt meg. Leültem a földre, míg ő húzott magának egy széket és arra ült.

"Raejae, fogsz velem ma kommunikálni?" kérdezte magas hangon.

Csak a kezem bámultam, ami az ölemben volt.

"Rendben. Nem adsz más lehetőséget. Egy hete vagy itt és semmit sem mondasz," húzta közelebb a székét, aminek a lába csikorgott a földön, arra késztetve, hogy összehúzzam magam.

"Azt gondolod, hogy gyilkos vagy?"

A kérdése visszhangzott a fülemben, annak ellenére, hogy úgy tettem mintha nem hallanám. Kezem ökölbe szorítottam, hogy eltereljem a figyelmem, de a 'gyilkos' szó nem hagyja el a gondolataim

"Hogyan definiálnád azt, hogy 'gyilkos'?"

Felhúztam a szemöldököm és úgy éreztem mintha a szívembe milliószor szúrtak volna egy kést. Teljesen utálom ezt a szót. Nem érdekel hányszor mondják a fiúk, hogy nem vagyok gyilkos, nem tudom elhinni.

"Nos, Raejae, nem vagy gyilkos," mondta a nő.

Bár őszintének tűnt a nő, a szavai az egyik fülemen bement a másik ki.

"Természetes. Talán meghúztad a ravaszt és megöltél egy embert. De ez az, amit el kell fogadnod. Megöltél valakit, de ettől nem vagy gyilkos,"

Felkeltem mérgesen a helyemről. Nem tudom, hogy ki ez a nő, aki azt hiszi, hogy segít, de az nem én vagyok, akinél ez működik.

"Yah! Hova mész?!"

Gyorsan kinyiottam az ajtót és azonnal valaki mellkasába ütköztem. Felnéztem rá és kicsit idegesnek tűnt. Bár azonnal eltűnt róla ez a kifejezés mikor meglátott.

"Miért sírsz?" kérdezte gyengéden.

Gyorsan letöröltem a könnyeim, észre sem vettem, hogy miatta sírok.

"Azt hittem, hogy minden jól megy," viharzott be a helyiségbe.

"Igen, nos hazudtam. Ennek a lánynak nincs reménye," hesegetett el.

"Milyen terapeuta maga?!" akadt ki.

"Nem lesz semmi eredménye, ha nem próbálja meg... és ez a lány nem próbálja,"

Jungkook sétált be a vállamra téve a kezét.

"Rae, mondj valamit," a szemével az enyémet néztem, "Csak egy dolgot, kérlek. Hallanom kell a hangod, megölsz ezzel,"

Éreztem, ahogy az arcom könnyek gördülnek le.

"Kérlek," könyörgött, letörölte a könnyeket az ujjával. Felemeltem a kezem, hogy megfogtam a csuklóját és eltolam magamtól.

Már majdnem mondtam, hogy sajnálom, ahogy Jungkook szemében egy halvány csillogást láttam. Bár, mielőtt azt gondolta volna, hogy van egy kis remény azonnal befogtam a szám.

Csak szimplán nem éreztem, hogy magyarázkodnom kéne nem tudom, hogy miért. Minden nap, amit beszéd nélkül töltök elválaszt a többiektöl. Ha nem beszélek, nem kell elfogadnom, hogy megöltem valakit.

Ez talán semmit sem jelent nektek, de ez az egyetlen dolog, amit tenni tudtam az elmúlt pár hétben.

Visszafordultam Jungkookhoz, aki azonnal megállított.

"KÉRLEK!" reménytelen volt a hangja, "Ha nem beszélsz az After School Club interjújáig akkor Bang PD-nim ki fog tenni a csapatból örökre!"