New 새로운

90. rész

*Raejae POV*

"Miért vagy még ébren?" kérdeztem Jinyoungot, miután nagy erőfeszítés árán jutottam ki a konyhába.

"Mert. Te miért?" fordította vissza a kérdést, gyanakodva nézett engem.

Megvontam a vállam, "Nem érzem, hogy eltudnék aludni itt, nem helyes,"

"Akkor menj haza," válaszolt.

Nem vicceltek mikor Jinyoungot savagenek allították be.

"Nem kedvelsz, igaz" ráncoltam össze a homlokom a konyhapultnak támaszkodva, ahol ül.

"Ez nem igaz. Csak úgy gondolom, hogy jobban kéne kezelned ezt a helyzetet," sóhajtott, "Ezt most valahogy kiesett a kezedből,"

"Talán," elindultam kifelé.

"De azért vagyok ébren, mert egy barátom várom," mondta.

"Barátod? El kellene bújnom?" néztem rá pánikolva.

"Neeeem. Nem igazán érdekli őket az ilyen," kuncogott, "Talán híresek, talán ismered is őket,;

"Igazán? Kik?" húztam fel a szemöldököm.

"Találd ki," nevetett gúnyosan.

"BigBang sunbaenim?" ziháltam, mintha egy vicc lenne Jinyoung elkezdett nevetni, "Oh, BigBang, rendben,"

"NEM LEHET," sikítottam és ugráltam kicsit, "Várjunk nem akarom, hogy valami rosszra gondoljanak. El kellene bújnom. Elbújok. Ne mondd el, hogy itt vagyok,"

Jinyoung gyorsan elhallgatatott, "Aish, annyira vicces vagy. Kicsit tovább kéne itt maradnod,"

"Mi?" döntöttem el oldalra a fejem. Hirtelen kopogtak az ajtón, amitől ellentétes irányba kezdtem el futni. Jinyoung gyorsan elkapott és megfordított.

"Ki kell nyitnod," mondta.

"Wha-nem!" ráztam meg komolyan a fejem.

"Mi van, ha azt mondom, hogy G-Dragon akar veled találkozni?"

"Komolyan?" ziháltam.

"Nyisd ki," piszkált és közelebb lökött az ajtóhoz,"

"Jinyoung oppa, nem bízok benned," mondtam és lebiggyesztettem a szám miközben elutasítottam, hogy közelebb menjünk az ajtóhoz.

"Aish," sóhajtott és kinyitotta nekem.

Nagyra nyílt a szemem ahogy megláttam Jimint és J-Hope-ot karba tett kézzel, amint engem bámulnak, 'Nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagy' nézéssel.

"Nos, ez biztosan nem G-Dragon sunbae!" nyafogtam és megpróbáltam BamBam szobájába futni

"Yah. Yah. Yah!" Jimin jött utánam, megragadva a csuklóm és az ajtó felé vonszolt.

Néztem Jinyoungot, aki mosolyog és integet nekem. Milyen rohadék... átadta J-Hopenak a bőröndöm és észrevettem, hogy nincs más választásom csak elmenni.

Habár megnyugodtam, hogy visszamehetek, de mindig kínos és nagyon nem akartam Namjoon arcát látni. Ehelyett újra, ha csúnyán néz rám, akkor elmegyek, bár ez nem vallna rám.

"Köszi Jinyoung," mosolygott rá J-Hope.

"Bocsánat, ha bajt okozott," mondta Jimin és erősebben fogta a csuklóm egy másodpercre.

Miért érzem azt, hogy ez olyan, mint mikor az iskolában tettem valami rosszat és az igazgató behívja a szüleim? Ez annyira összevissza dolog.