New 새로운

89. rész

*Raejae POV*

Youngjae húzott félre, hogy elmondja az egész történetet a testvéréről, akit elraboltak és soha nem találták meg. Choi Raein, ijesztően hasonlít a színpadi nevemre, ami Rain és az igazi nevem az Raejae.

Bólintottam, ahogy hallgattam és már tudtam a teljes történetet. Habár Raein biztosan én vagyok, de az egész életem úgy éltem le, mint Choi Raejae.

Egy lány, nem valami jó családból és kicsit jobb reményben valahogy elérte az álmát saját magától. Ezért büszke vagyok magamra, de ahogy ezt elmagyarázta bűnösnek éreztem magam, hogy nem vettem előbb észre.

"Így," állt meg Youngjae ahogy befejezte a magyarázatot, "Van okom azt hinni, hogy te vagy Choi Raein,"

Ránéztem, nem voltam képes a megfelelő szavakat mondani. Ahogy az előbb mondtam, nem vágyom arra, hogy találkozzam a szüleimmel. Nem azért mert vádolom őket, hanem azért mert nem akarom tudni, hogy milyen lenne ha nem raboltak volna el.

Ha nem emlékeznék rájuk nehéz lenne találkozni Youngjae szüleivel. Már megtaláltam a családom. Youngjae azt mondta a szülei jobban kijöttek egymással miután elraboltak, legalább valami jó is történt.

"Tudom, hogy sok mindenen kellett keresztül menned, de a szüleim évekig keresték Raeint. Nem találták meg, így azt mondták, hogy biztosan boldogan él valahol, ezért is nem jön vissza, ebben biztosan hisznek," folytatta a magyarázatot.

"Nos," sóhajtottam és elkezdtem az ujjaimmal játszani, "Nem hiszem, hogy én ő lennék,"

"Nem?" válaszolt. Éreztem ahogy a szívünk egyszerre dobban.

"De ha ő lennék vagyis ha itt lenne. Biztosan büszke lenne arra, aki lettél... és örülne, hogy a család egyben maradt nélküle is. És boldogan él a családjával ő is..." halkultam el.

Boldogan él a saját családjával. A családjával, amit elhagyott.

Vissza kell mennem.

"Honnan tudod, hogy boldog?" szemembe hatolt a nézésével, mintha megértette volna, hogy nem én vagyok csak nem egy időben.

"Mert gondolom, hogy jobban ismerem, mint bárki más," mondtam, Youngjae majdnem leesett a székről, "De talán csak azt szeretné, hogy minden a régi maradjon"

"Miért?" kérdezte lassan.

"Bűnös. Mert nem emlékszik az anyukájára és az apukájára vagy a testvérére vagy a házra esetleg a rokonaira. Egyedül nőtt fel, abban hitt, hogy egyedül van. Ha találkozna a szüleivel biztosan bűnös lenne és kényelmetlenül érezné magát," magyaráztam, azon gondolkodva, hogy miért beszélek úgy mintha nem én lennék Raein.

"Nem kell ezt éreznie," ráza oda-vissza a fejlt.

Megvontam a vállam, nem akartam többet mondani, "Azt hiszem vissza kell mennem BamBamnek segíteni Black Ops-ban,"

Felaálltam elkezdtem sétálni, amikor a csuklómon megéreztem a kezét és szembe fordított, megölelt, "Hiányoztál,"

Visszaöleltem, rosszul éreztem magam, hogy nem vettem észre a nyilvánvalót. Nincs lehetőség, hogy genetikailag azokhoz az emberek, a 'szüleimhez' tartozzak. Mindig volt róla fogalmam, de soha semmit sem tettem.

"Sajánlom oppa," suttogtam és megerősítettem, hogy ő a testvérem.

"De megértem. Biztos sok lenne az én... a mi családunknak. Végre jól érzik magukat az életükben, így megtartom a titkot," válaszolt.

"Köszönöm,"

*J-Hope POV*

Biztos van valami, ami tehetsz.