New 새로운

80 - Jimin

Ennek a résznek a címe „80 – Jimin", ami azt jelenti, hogy az eredeti 80. rész vége helyettesíthető ezzel. Pontosabban az, hogy mi történne, ha Jimin nyerné el Raejae szívét.

80. részben ez történt:

~fagyasztó nem jól működik
~Yoongi mint jégkocka
~Jégkocka próbál szerelmet vallani Raejaenek körbeírva, de ő nem emlékszik
~Jungkook és Jimin emlékeznek, de JK nem akarja elmondani
~Rae megtudja, hogy Yoongi azt mondta „Szeretlek" és ő azt úgy is értette.

*Raejae POV*

„Miért ilyen az arcod?”

„Huh?” húztam fel a szemöldököm.

„Nem, mármint a kifejezésed,” kuncogott halkan, vigyázva, mert a többiek a váróteremben alszanak.

„Mi van veled?” kérdeztem.

„Úgy nézel ki mintha próbálnál egy Namjoon szintű matek egyenletet megoldani. Csak nem illik hozzád,” magyarázta.

Sóhajtottam, „Hyung, már régóta azon gondolkozom, hogy a legjobb dolog az lenne, ha Yoongi hyung bevallaná nekem...”

„De ez nem az?” húzta fel a szemöldökét.

„... Nem tudom,”

„Mármint, sok mindent magába foglalhat,” mondta.

„Sok van, amit át kell gondolni,” tettem hozzá.

„De akkor is megkérdőjeleznél minden, ha viszont szeretne téged?” kérdezte Jin.

Vettem egy mély levegőt miközben azon gondolkoztam, hogy mit válaszolhatnék neki. Habár, semmi jó nem jutott eszembe. Miért küzdök az ellen, hogy elfogadjam Yoongi nyilvánvaló vallomását?

„Talán,” válaszoltam halkan miközben a halántékom dörzsöltem.

„Ne gondolkozz ezen túl sokat. Sok mindenem mentél keresztül mostanság, csak arra koncentrálj, hogy Yoongi felépüljön,” mondta Jin.

Bólintottam, tovább gondolkodtam Yoongi vallomásán annak ellenére, amit Jin mondott.

Miért ennyire komplikáltak az érzések? Mindenben hiszel, hogy együtt leszel valakivel, de akkor az igazság szembejön veled és minden eltűnik.

Csak nem akarom a többieket is megbántani, de azt hiszem, hogy ezt a helyzetet nem kerülhetem el.

Ha elmondom Yoonginak, hogy én nem úgy érzek iránta, ahogy ő, biztosan fájna neki. Ha azt mondanám, hogy én is úgy érzek, akkor pedig Jungkook szívét törném össze.

Úgy kéne tennem, mintha nem emlékeznék...

„Még mindig gondolkodsz rajta, igaz?”

A fejem Jin felé fordítottam, „Uh, nem?”

„Ne hazudj, ismerlek, tudom, hogy mikor gondolkodsz,” csettintett a nyelvével, mintha valami rosszat tettem volna.

„Kimegyek a friss levegőre,” mutattam a teraszra, „Kérlek szólj, ha hallasz valamit,”

Jin bólintott, ezzel megengedve, hogy elmenjek. Kinyitottam az ajtót és hűvös levegő csapta meg az arcom miközben a város éjszakai zaját hallottam. Ha nem lennék ebben a helyzetben minden annyira békés lenne.

Rápihentem a korlátra, kínyújtva a kezem mintha el akarnék valamit érni, ami az égből hullik. Nem mintha választ kapnék a kérdéseimre azzal, hogy itt állok, de legalább csak egy jelenne meg előttem.